Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

„Minél közelebb mégy hozzá, annál jobban megérted.”

Szabadnem

Így teszik tönkre az MLM-ek a női barátságokat

Az ilyen üzletek anyagi kockázatai jól ismertek. De mi a helyzet a társaságiakkal?

2019. február 15. - Pussy Riot Lajosmizse

cafe.pngAz ilyen üzletek anyagi kockázatai jól ismertek. De mi a helyzet a társaságiakkal?

Szerző:
Laura Richards (szabadúszó bostoni újságíró)

Tovább

Áltudomány vagy genetika? Kamu, hogy a majomfiúk szeretik a vonatokat

A majomfiúk a vonatokat szeretik, a majomlányok pedig a lábasokat – akárcsak az embergyerekek, terjedt el a közelmúltban világszerte a hír. Ma reggel maga az index.hu írt erről egy nagy port kavaró cikket. De vajon igaz-e a hír? Vajon tényleg van tudományos alapja ennek a (gyanúsan szexistának tűnő) kijelentésnek? Cikkünkből kiderül.

Tovább

Tisztelt győri ügyészség! Egy bántalmazóval nem lehet „megegyezni”!

Bűncselekményei következményeit pedig jobb, ha meg sem próbálja „jóvátenni". Az egyetlen, amit tegyen: maradjon távol az áldozattól.

 „Vállán cipelte ki a barátnőjét egy győri diszkóból a féltékeny férfi” – írja a Kisalföld.hu, már a címben megadva az elkövetőmentegető alaphangot. Kész csoda, hogy az elterjedt szokással ellentétben ezúttal legalább nem a „szerelmes” jelzővel illették az agresszort – noha a kérdés, hogy miért szinte tabu használni az „erőszakos” és a „bántalmazó” kifejezéseket a partnerüket birtokolni akaró férfiakra, továbbra is nyitva marad. Ahogyan az is, hogy a biztonsági őrök vajon miért nézték (ezek szerint) tétlenül a jelenetet. Bántalmazás esetén miért az az automatikus reakció, hogy biztosan egy „balhés párt” látnak, akiktől jobb is, ha a szórakozóhely mielőbb megszabadul? 

A portál szerint a férfi otthon lökdöste és bezárta a nőt, aki az eset után másnap elköltözött. Azonban, ahogy ez lenni szokott, ezzel nem szabadult meg a jogosultságtudattól túltengő volt élettársától. Többször újra kibékültek. Erre az elemre kaptak rá a kommentelők, kórusban leostobázva a sértettet. Úgy tűnik, még mindig nem mondtuk el elégszer: egyrészt:

partnerbántalmazás esetén a fő kérdés az, hogy az elkövető miért bántalmaz, miért tart megengedhetőnek ilyen viselkedést – és nem az, hogy a sértett (mintha mindig lenne választási lehetősége!) miért „hagyja”.

Tovább

Ijesztő trend a gyerektánc világában

Ha a gyereked táncolni szeretne, olyan társulatot válasszatok, amelyik nem vesz részt a gyerekek hiperszexualizálásában

Vettél virágot annak a „különleges kis táncosnak”? Minden évben élvezettel nézem végig a két lányunokám szereplését a Dance Foundation-nél (Tánc Alapítvány). A legutóbbi előadásukon a „Suttogó szél”-t (balett), az „Elvarázsolt eső”-t (balett) és a „Kürtök és trombiták” (sztepp) adták elő. Csodálatos ünnepe volt ez mindannak a jónak, amit a tánctól kaptak. Tudományosan is kimutatták, hogy a tánc fejleszti a kreativitást, a problémamegoldó- és a kommunikációs készséget, a kockázatvállalást, a rendezett gondolkodást és a társasági tudatosságot.

Szerző: Mary Bawden

eden-wood.jpg

Tovább

Judith Butler: Véget kell vetni a „genderideológia” ellen vívott háborúnak

A genderelmélet nem rombol és agyat sem mos: egyszerűen csak élhetőbb és igazságosabb hellyé igyekszik tenni a világot.

Európában, Latin-Amerikában és a világ más tájain is láthattunk több olyan tüntetést, amelyeket a „genderideológia” ellen szerveztek. Franciaországban, Kolumbiában, Costa Ricában, Brazíliában és másutt is múltak már választások azon, hogy az egyik vagy a másik jelölt hogyan viszonyult a nemi szerepekhez. Az Egyesült Államokban a katolikusok és az evangelikálok (nem összetévesztendők az evangélikusokkal – a ford.) is elleneztek egy sor olyan politikai állásfoglalást, amelyek így vagy úgy, de a „genderelmélethez” vagy a „genderideológiához” köthetőek: transzneműek jogai a hadseregben, abortuszhoz való jog, leszbikusok, melegek és transzneműek jogai, azonos neműek házassága, feminizmus és más, a nemek egyenlőségéért és a szexuális szabadságért küzdő mozgalmak.

jb.jpg

Tovább

Üzenjük a Mércének: transzneműnek/nembinárisnak lenni és a nemi sztereotípiák ellen küzdeni nem zárják ki egymást

Ne keverjük a szezont a fazonnal, az egyéni identitást a politikai tevékenységgel.

Kováts Eszter "A kívánt gyermekek és a választás szabadsága" című írása nagyon sok fontos és jó gondolatot tartalmaz a demográfiai kérdésekkel kapcsolatban (bár, megjegyzem, eléggé belesimul a rendszerbe azáltal, hogy a gyerekszülést tényleg bátorítandó dolognak tekinti és nem kérdőjelezi meg azt a nacionalista diskurzust, amelyre a vonatkozó állami retorika alapul). Van viszont egy része, amely jogos felháborodást keltett queer és transz(-barát) körökben. Idézem egy kicsit hosszabban:

„A transz- és a queerpolitika nem a szűken körbehatárolt nemi szerepek ellen küzd, ami nők és férfiak életére egyaránt korlátozó hatással van, hanem azt sugallja, hogy aki nem felel meg a társadalom által elvárt férfi- vagy nőképnek, az valójában nem is abba a nembe tartozik. Tehát nem a rendszer megváltoztatására törekszik, hanem a kategóriák közti ugrást és új kategóriák létrehozását javasolja.

Miközben szenvedek ebben a testben a nememmel kapcsolatos sokféle elvárással szemben, de beláthatatlannak tűnik, hogy befolyást gyakoroljak arra, hogy a nemi szerepek és elvárások megváltozzanak, ebben a helyzetben könnyen lehet, hogy attól várom, hogy jobban vagy szabadabbnak érezzem magam, ha azt mondom: „ja, én akkor nem is vagyok nő” vagy „ilyen is vagyok, meg olyan is.” Nagyon szűk az elvárásrendszer azzal kapcsolatban, hogy hogyan kell nőnek vagy férfinak lenni. És ha e sztereotip képnek valaki nem tud vagy nem akar megfelelni, akkor arra juthat, hogy ő nem is nő, hanem mondjuk férfi – vagy egyik se. Tehát e narratíva rendszerkonform keretet ad e kérdések kezelésére.”

Tovább

A boldog melegek nem mennek pszichológushoz

"Ez itt a válasz" a "meleggyógyító" M5-adásra: a Háttér Társaság beszélgetése a Bem Moziban

Kb. száz ember jelent meg január 28-án a Bem Moziban a Háttér Társaság nagy érdeklődéssel várt rendezvényén, ahol Dombos Tamás moderációja mellett három, LMBTQ kliensekkel is foglalkozó pszichológus képviselte a köztévében elhallgatott, illetve csak látszatra meghívott ellenoldalt. Faix-Prukner Csilla tíz éve a Háttér Társaság szupervízora, a témában külföldi workshopokon is részt vett. Lászlóffy Julianna klinikai szakpszichológus gyermekpszichiátrián dolgozik, emellett a Magyar Pszichológiai Társaság LMBT szekciójának alapító tagja. Németh Ádám a Magyar Pszichológiai Társaság LMBT szekciójának elnöke, főállásban autizmussal élőkkel foglalkozik. Az inkiriminált M5 adás szereplői sajnos nem fogadták el a Háttér Társaság - időben kiküldött - meghívását. Az est egyik jellegzetessége az volt, hogy az affirmatív (támogató) szemlélettel dolgozó szakértők - annak ellenére, hogy róluk a reparatív ("kigyógyító") terápia hívei rendre azt feltételezik, hogy idealizálják az LMBTQ létet és melegbárba küldik a klienseiket - árnyaltan közelítettek a Nicolosi-hívek nézeteihez is. (A 2017-ben elhunyt Joseph Nicolosi a reparatív terápia atyja, Szégyen és kötődésvesztés c. könyve magyarul is megjelent.)    

hatter.png

Tovább

Ha nem akarod, hogy transznemű gyereked öngyilkos legyen, fogadd el őt

 

A transznemű közösségekben aránytalanul magas a depressziótól és szorongástól szenvedők száma. Habár néhány szűklátókörű orvos arra jutott, hogy mindez alapvető részét képezi a transzneműségnek, egy új tanulmány szerint ezt teljesen megcáfolják azok a transznemű gyerekek, akiket elfogad a környezetük.

csikos_adam.jpg

 

Csikós Ádám: Nekem rengeteget jelentett gyerekként (és jelent ma is), hogy Anyukám is támogatott; nem mondta meg, hogyan öltözködjek és abba sem szólt bele, hogy milyen _a társadalom által nemekhez kötött_ tulajdonságokat, viselkedéseket teszek magamévá. Mikor alsó tagozatban egyszer fotózás volt (2. osztályos koromban, 8 évesen, 2004-ben), először életemben egy inget és egy csokornyakkendőt kaptam tőle ajándékba; végtelenül boldog voltam, ahogy attól is, hogy hordhattam és abban fényképeztek le."

Tovább

A „mérgező férfiasságkultúra” hatásai és megoldása

Változtassunk a társadalmi elvárásokon és merjünk önmagunk lenni.

A férfiakra kiszabott évezredes nemi sztereotípiákat nem lehet egyik napról a másikra megszüntetni, de változtatni lehet rajtuk.

Hagyományos nemi szerepek, erős férfi vs. gyenge nő, ki hordja a nadrágot otthon, a férfiak nem sírnak... stb. Gyakran találkozhatunk ezekkel az „aranyköpésekkel” a mindennapokban. Ki mondja ezeket a kifejezéseket és miért? Legfőképpen, hogyan hat ez a társadalom férfi rétegére? Buzdítja őket önmaguk felvállalására vagy egy megfelelési kényszert és nyomást helyez rájuk? Nem lenne helyesebb az első opcióra szavazni? Hogyan találunk kiutat a „mérgező” elvárások alól, melyeket a társadalom támaszt a férfiakkal szemben és nevel beléjük gyerekkoruk óta?

A „légy erős, fiam” korszakot ideje lenne egy „beszélj hozzám, támogatni szeretnélek” korszakkal felváltani. Minden hús-vér ember átél nehéz időszakokat az életében. Sokan alkohol-, drog- és egyébb függőségekben találnak megoldást, ahelyett, hogy segítséget kérnének és nyíltan felvállalnák érzéseiket. Ez ellen tehetünk!

Tovább

Írország, 2018, abortusztörvény. Milyen volt?

Szerzőnk tizenegy éve él Írországban, ahol saját szemével nézte végig a kampányt és élte át a népszavazás győzelmét.

Az Európai Unió országain belül nem létezik egységes abortusztörvény. A legszigorúbb jogszabályok Írországban, Lengyelországban, Máltán és Észak-Írországban vannak/voltak érvényben. Az írországi teljes alkotmányos tilalmat tavaly május 25-én oldották fel – népszavazással. Hogyan érte el ezt a hatalmas változást az ír nép? Milyen volt ezt köztük megélni, és velük együtt reménykedni? 

 

Tovább

Higgadt eszmecsere tíz lépésben

Avagy hogyan beszéljünk politikai kérdésekről úgy, hogy ténylegesen át is menjen az üzenet?

 

Nem egyszerű politikai kérdésekről beszélni olyasvalakivel, akit alapvetően kedvelünk ugyan, de aki ugyanakkor a miénkkel ellentétes álláspontot képvisel. 

Ilyenkor úgy érezheti az ember, hogy kénytelen engedményt tenni olyasvalamivel szemben, amit egyébként utál, vagy akár egyenesen úgy is, hogy önnön lénye egy részét kell feladnia pusztán azért, hogy képes legyen nyugodtan és békésen végighallgatni, amint valaki előadja a saját véleményét. Miközben az emberben forr a vér és dübörög az üss-vagy-fuss-reflex. De ha még azokkal az emberekkel is képtelenek vagyunk civilizált beszélgetést folytatni, akik pedig fontosak nekünk, akkor hogyan is remélhetnénk elérni bármilyen nagyobb léptékű változást?

Tovább

Hogyan működnek a társadalmi rendszerek? Úgy, mint egy társasjáték!

Allan G. Johnson, szociológus: A rendszer több, mint az egyének összessége

Biztosan belefutottatok már a következő helyzetbe: egy feminista patriarchátusról, nemierőszak-kultúráról vagy nők elleni férfierőszakról beszél, mire jön egy felháborodott férfi, és elkezdi verni az asztalt azzal, hogy "de nem minden férfi erőszakos". Állítását azzal támasztja alá, hogy ő sem bántott soha egyetlen nőt sem. Csak azt nem veszi észre, hogy őt mint személyt senki sem vádolta, mert nem egyénekről van szó, hanem rendszerszintű társadalmi jelenségekről, mint amilyen a szexizmus, a rasszizmus vagy az áldozathibáztatás. Allan G. Johnson amerikai szociológus alábbi szövege segít, hogy megértsük a különbséget. 

Tovább

„Megint hozzátok szólok, volt rendőrkollégák. Akik miatt szívtok, az Magyarország Kormánya és Orbán Viktor.”

Egy ex-rendőr üzenete volt kollégáihoz a tüntetések kapcsán

Csizmadia Ferenc korábban 16 évig rendőr volt. Most Németországban él, ahol kamionsofőrként túlórázás nélkül keres 4-szer annyit, mint itthon keresett rendőrként (túlórákkal). Felháborítónak tartja, hogy a Kormány rabszolgasorba akarja hajtani az itthon maradt dolgozókat, ezért tegnap Hannoverben szimpátiatüntetést is rendezett a német kereszténydemokraták székháza előtt. Volt kollégáinak pedig a következőket üzeni.

 

Megint hozzátok szólok, volt rendőrkollégák.

Tudom, hogy mennyit „szívtok” a folyamatos tüntetések miatt.

Tovább

Téved, Miniszterelnök Úr! Maradunk!

Dr. Barát Erzsébet beszéde a „Nem dolgozok Orbánnak heti 6 napot” tüntetésen, Szegeden

A kormányellenes tüntetéssorozat immár nemcsak a fővárosban, de vidéken is szárnyat bontott. Ma Szeged is megmutatta, hogy kiáll a pesti tüntetők mellett! Dr. Barát Erzsébet, a Szegedi Tudományegyetem és a CEU oktatója december 16-án elhangzott beszédét adjuk közre, mely a „Nem dolgozok Orbánnak heti 6 napot” tüntetésen hangzott el.

 

Jó napot kívánok, szervusztok!

Boldog karácsonyt, Miniszterelnök Úr! (Taps.)

Itt vagyunk, hogy megüzenjük: Elegünk van a hírnek nevezett, a nap 24 órájában cunamiként ránk zúduló propagandából, az MTVA felügyelete alatt folyó központosított hírgyártásból. baratherzsebet-beszel.png

A december 16-ai beszéd

Itt vagyunk, mert kikérjük magunknak, hogy önkényesen, rendre több tízmillió forintot herdáljanak el a központi költségvetésből minden egyes országos óriásplakát kampányra, ami csak a legalantasabb gyűlölködést, a megosztottásunkat szolgálja az összefogás és szolidaritás helyett.

Elég volt az életünket mérgező, szüntelenül pártpolitikai hűségnyilatkozatokat elváró hatalomból!

Tovább

Juan, Leo és én, a karrierista antinő

Egy tudatosan gyermektelen, ún. „karrierista” „antinő” személyes beszámolója karácsonyi munkahelyi partiról (külföld! nyilván...), gyerekgondozó apukáról, biológiailag programozott (vagy nem programozott?) gyerekvállalási kedvről és arról, vajon a szülői multitaszkingolás szuperképesség-e (szpoiler: igen, tutira!).

Hadd meséljem el munkahelyi élményemet, még friss. Szerda este karácsonyi partin voltam vendég. Németországi egyetemi kutatócsoport, olyan negyven ember, főleg 30-asok. Már javában folyik a parti, eszegetünk, iszogatunk, beszélgetünk, szól a dzsingülbelsz, amikor betoppan Juan.

Juan-t még pár évvel korábbról ismerem, megörülök neki, hogy itt van. És az első dolog, ami föltűnik, hogy egy 1 évest hordoz.

Tovább

A gyermeked senkinek nem tartozik puszival... még ünnepkor sem

Jönnek az ünnepek, a családi összejövetelek. Ez a finom falatok, hagyományos édességek, mókás történetek és a sok-sok szeretet ideje! De ez az az időszak is, amikor a kisgyereked hamis képet kaphat a beleegyezés mibenlétéről. Hogy miért? Elmondom.

Tovább

Legyen szabad a nem! Pályázat íróknak/vloggereknek

Mindig is érdekelt a média és az aktivizmus? Itt a lehetőség! A Szabadnem blog pályázatot hirdet

Ha fiatal feminista vagy és érdekel az újságírás/multimédia, ezt ne hagyd ki! Értékes pénzjutalmak, publikációs lehetőség és írói képességeid fejlesztése — ezt ajánlja a Szabadnem blog a nyerteseknek. Jelszó: Legyen szabad a nem!

Úgy érzed, baj van a világgal? Elmondanád, de senki nem hallgat végig? Szívesen írnál közéleti témákról közérthető stílusban? Van saját élményed azzal kapcsolatban, hogy milyen a helyzete a fiatal nőknek és LMBTQ* embereknek ma Magyarországon?

Érzékeny vagy a feminizmus és a többi társadalmi aktivizmus (hajléktalanok, romák, fogyatékossággal élők, munkásosztály tagjai stb.) közötti összefüggésekre?

Akkor itt az idő, hogy megszólalj!

Blogunk „Legyen szabad a nem!” címmel pályázatot hirdet fiatal és/vagy hátrányos helyzetű írók és videobloggerek számára. Négy pályázati kategóriában indulhattok, mind a négyben külön hirdetünk eredményt. A díjak:

1. díj: 40 000 forint pénzjutalom.

Tovább

Nemzetközi díjat nyert a SzabadNem blog – ünnepelj velünk!

Az önkéntes aktivisták és újságírók élete mostanában nem épp könnyű. Pont ezért fontos, hogy kellőképpen megünnepeljük az esetleges sikereket. Blogunk rangos nemzetközi kitüntetésben részesült – ünnepeljünk hát együtt! Hiszen ebben a sikerben mindannyian osztoztok, akik valaha olvastátok és megosztottátok a SzabadNem blog bejegyzéseit.

Tovább

A SzabadNem Blog szerkesztőségének pályázati anyaga – FRIDA grant

Mivel szeretnénk nem csak a cikkeinken keresztül bemutatni, hogy milyen értékek és szempontok szerint végezzük a munkánkat, ezért lefordíttottuk nektek a győztes pályázati anyagot. A pályázatunk sikerességéről itt adtunk hírt. Esetleges kérdéseitekkel vagy javaslataitokkal a SzabadNemBlog@gmail.com címen érhettek el bennünket.

Tovább

Amikért jó transznak lenni

Transzneműnek lenni alapvetően elég nagy szívás, mi most mégis inkább azzal szeretnénk foglalkozni, hogy sokszor és sok okból jó. Ez az állítás a transzok között is sokszor megütközést keltett, amikor magyar, angol és német Facebook-csoportokban arról kérdeztük az érintetteket, hogy milyen szép, értékes tapasztalatokat köszönhetnek a transzneműségüknek?

Vay Blanka összeállítása.

35803140905_ea96831e5f_z.jpg

fotó: Csoszó Gabriella / FreeDoc

Tovább

A Pillangók: három nővér a diktatúra és a macsó kultúra ellen

A dominikai Mirabal nővérekre emlékezve tartjuk a Nők Elleni Erőszak Megszüntetésének Világnapját brutális meggyilkolásuk évfordulóján, november 25-én.

A világnap, hála az itthon is immár húsz éve megszervezett Néma Tanúk felvonulásnak, valamelyest kezd beszivárogni a köztudatba, eredetét azonban még kevesen ismerik. Pedig figyelemre méltó a három rendkívüli nő: a vallásos Patria, az öntörvényű Minerva és a félénk, asztmás kishúgból forradalmárrá érő Maria Teresa Mirabal életútja – három nő, akik az elnyomás elleni harc mártírjaiként haltak meg. Magyarul nagyon kevés anyag található róluk – néhány internetes portál (köztük a Nőkért.hu) közöl róluk rövid ismertetőt, többnyire a világnappal összefüggésben. Még az angol, sőt a spanyol nyelvű források is elég szűkösek. Ha részleteiben szeretnénk megismerni a nővérek életútját, gyakorlatilag egyetlen forrásunk van: Julia Alvarez kortárs dominikai-amerikai író (magyarul meg nem jelent) In the Time of the Butterlies című, 1994-ben megjelent regénye. A mű tényeken és családtagok visszaemlékezésén alapul, és noha a szerző saját bevallása szerint a fantázia segítségével pótolta a hiányzó részleteket, mégiscsak visszaírja a nővéreket a történelembe. A könyvből 2001-ben film is készült Salma Hayek főszereplésével, amit Ha eljő a Pillangók ideje címmel nálunk is bemutattak.

mirabal02.jpg

dede-mirabal-julia-alvarez2011.jpg

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Julia Alvarez szintén Dominikában született, és tízéves volt, amikor családja, a helyi diktátor, a véreskezű Trujillo elleni összeesküvésben való részvétel miatt 1960 augusztusában New Yorkba emigrált. Itt hallottak négy hónappal később a három nővérről, akik börtönben sínylődő férjeik meglátogatása után hazafelé tartottak, amikor bekerítették és sofőrjükkel, Rufino de la Cruzzal együtt botokkal agyonverték őket. A történteket igyekeztek a hatóságok „balesetként” eltussolni (a látszat kedvéért az autót is összetörték), de ezt nem hitte el senki, és később fény is derült mind a megbízók (egyikük természetesen a diktátor), mind az elkövetők kilétére. Alvarezt sosem hagyta nyugodni a történet. Leginkább az a kérdés foglalkoztatta: vajon honnan merítették ezek a nők a bátorságukat, amivel végül a mindenfajta igazságtalanság ellen küzdő nők példaképeivé, szimbólumokká váltak? 1994-ben, immár íróként visszatért szülőföldjére, és meglátogatta az egyetlen túlélő nővért, Dedét. Az idős hölgy addigra már felnevelte sajátjai mellett nővérei gyerekeit is, és a testvérei emlékét őrző múzeumot gondozta. Több mint harminc év nyilatkozás után már terhére volt a szerep és a túlélők bűntudata is gyötörte („te fogsz minket eltemetni” – jósolta anno az apja). Mégis mesélt, és átadta az írónőnek az összegyűjtött újságcikkeket, fényképeket, naplókat.  Ezek – és Alvarez történetmesélő ereje – segítségével a három nővér, kilépve a számok és tények ridegségéből, megelevenedett.

Tovább

Gyorstalpaló a kormánynak: így szüntesd meg a hajléktalanságot

Hogyan oldotta meg az egyesült államokbeli Utah állam a krónikus hajléktalanság problémáját? Ebből a megoldási módszerből minden ország kormánya tanulhat. Utah államban néhány év alatt megszűnt a krónikus hajléktalanság. A trükk? Egyszerű. Aki hajléktalan, annak nincs hajléka. Nincs lakása. Ha lenne lakása, nem lenne hajléktalan. A megoldás tehát: lakást kell adni a lakástalannak. Igen, jól hallottad: lakást kell adni a hajléktalannak. Ez a megoldás.

Tovább

Elég volt a “transznemű aktivisták vs. feministák” vitából

Nagyon. Mert hülyeség.

A feminizmust és a transz-aktivizmust többen szeretnék ellentétesnek beállítani, de ez badarság. Most Julia Serano, a híres transznemű feminista aktivista mondja el, miért. A fordítás a Prizma Közösség jóvoltából készült.

1_-aikonvihw9bbywtuurrxg.jpeg

A kép a San Fransció-i Nők Menetén [Women’s March] készült 2017 januárjában, ahol a cikk írója, Julia Serano a számos felszólaló transznemű nő egyike volt.

Már régóta foglalkozom a feminizmus és a transznemű aktivizmus metszetével. Éppen ezért gyakran kérnek fel interjúkra, hogy beszéljek a transznemű aktivisták és a feministák közötti “közelmúltbeli konfliktusokról”. Bár a múltban írtam erről témáról (például a három könyvemben és máshol is), jelenleg azon az állásponton vagyok, hogy nem vagyok hajlandó olyan interjúban részt venni, amely ezeket a problémákat legitim vitaként kezeli a feminizmuson belül. Ezt szeretném megmagyarázni az alábbi “nyílt levélben”:

Tovább

Mit kérjek idén karácsonyra? Elegem van a giccses angyalkákból!

Ha idén csak egy karácsonyi ajándékokról szóló cikket olvasol el, ez legyen az!

Hamarosan elkezdődik a szokásos adventi vásárlási láz. Ha neked is görcsbe rándul a gyomrod a csillámporral behintett angyalkák és hupililán világító karácsonyfás bögrék gondolatától is, ez a poszt segíteni fog! Adunk pár szuper tanácsot, hogyan változtasd idén az év legnagyobb felhajtással (és legyünk őszinték, túlfogyasztással) járó ünnepét valóban a szeretet ünnepévé.

Tovább

„És aztán hová mennek majd?” A hajléktalanságban élők védelmében

A hajléktalanok is emberek, nekik is igényük van saját térre, magánéletre, szerelemre, szabadságra, biztonságra. Nem lehet egyetlen rendelettel megoldani a problémájukat. Nem minden hajléktalan ember kéreget, nem minden hajléktalan ember él szem előtt. És nem biztos, hogy akiket minden nap látunk kéregetni, ők valóban hajléktalanok. – Bakos Gyöngyi véleménycikke.

Tovább

Kíváncsi vagy, milyen érzés nőnek lenni? Így még soha senki nem mutatta meg!

Pasiként biztos te is gondolkoztál már azon, milyen lehet nőnek lenni. Miután a múltkor bemutattuk nektek a csikló működését, most egy sokkal keményebb oldalát ismerhetitek meg a női létnek. A nőket érő mindennapi zaklatást, erőszakot úgy tudod igazán megérteni, hogy elképzeled, milyen lenne, ha téged folyton tökön akarnának rúgni...



Képzeld el milyen lenne, ha valaki egy szép napon tökön rúgna. Jó erősen, és ráadásul szándékosan.

Összerogysz. Érzed a fájdalmat. Épp, hogy el nem ájulsz. A hányás szélén vagy.

És aztán megint tökön rúgnak. És megint.

Képzeld el, hogy először akkor történik veled mindez, amikor 12 éves vagy.

Képzeld el, hogy egy 38 éves nő teszi.

Képzeld el, hogy ez a nő az anyád barátja, akivel üzleti kapcsolatban is áll.

Képzeld el, hogy az apád az eset után elmagyarázza neked, hogy a nők egyszerűen ilyenek, mind tökön akarnak rúgni, ezért aztán neked fiúként nagyon kell vigyáznod, hogy ez ne történhessen meg veled.

Tovább

Semmiféle „svéd tanulmány” nem állítja, hogy a tranzíció öngyilkossághoz vezet

…hiába terjesztik ezt néhányan előszeretettel konzervatív, valamint radikális feminista oldalon.

A valóság ehhez képest az, hogy a kutatások szerint a tranzíció, azaz a hormonkezelésből és az esetek egy részében nemi megerősítő műtétből álló nemi átmenet javítja a transzneműek életminőségét.

Nem vagyok a printscreenkészítés, –felhalmozás és –lobogtatás híve, mert a módszert nem tartom etikusnak, így csak higgyétek el nekem a következőt. Az eset a kissé félrevezető módon „Feminizmus” nevet viselő Facebook-oldalon történt, amit inkább, mivel transzkérdésben a feministák véleménye nem egységes, „a radikális feminista irányzat transzkritikus ága” névvel lenne pontosabb illetni. Az ottani admin ujjongva osztotta meg a hírt, hogy a londoni Pride-ot „bátor nők” (= terfek transzfóbok „transzpolitikát” kritizáló radikális leszbikusok) megpróbálták meghekkelni. Oké, ezt az ízléstelen (és a leszbikus résztvevők egyöntetű támogatását sem élvező) akciót örvendetesnek tartani is egy vélemény, rendben. Csakhogy az admin egy pechjére odatévedt transznemű kommentelőt megpróbált a nemi átmenetről lebeszélni. Miután álságos módon az együttérzéséről biztosította a nemi diszfóriája miatt (azaz elismerte, hogy tényleg szar lehet idegennek érezni a saját testét annak nemi jegyei miatt), azt javasolta, hogy ne válassza a „könnyebb utat” (mintha csak az „életvédőket” hallanám, akik az abortuszt fontolgató nőre próbálnak hatni!). Jótanácsát azzal támasztotta alá, hogy „egy svéd tanulmány szerint” a nemi átmenet depresszióhoz és öngyilkossághoz vezet.

Hónapokig éltem nyomasztó tudatlanságban, ám tegnap váratlanul rábukkantam az ominózus publikációra, méghozzá a Mandiner.hu konzervatív szerzője, a „melegházasság” elleni érvelésnek vaskos könyvet szentelő Szilvay Gergely egyik cikkének linkjei közt. Hogy én miért nem jöttem rá hamarabb, hogy hol kellett volna keresnem! Ám a lelőhely csak egy, sőt a legkisebb volt a meglepetések sorában.

Tovább

Tényleg tudni akarod, mit lehet tenni a nemi erőszak ellen?

A napokban nagy vihart kavart futó körökben, hogy a többszörös országos bajnok hosszútávfutó Makai Viktóriát kőbányai otthona közelében, edzés közben megtámadták, súlyosan bántalmazták, és csak az időben érkező férjének volt köszönhető, hogy nem erőszakolták meg. Akár az is, hogy túlélte.
A hír hallatán a futó nők újra összeszedték, mivel lehet védekezni az ilyen támadások ellen, amihez én is hozzátettem a magam kis nevetséges trükkjét. Csak másnap jutott eszembe, hogy mennyire, mennyire rossz úton járunk.

Vay Blanka írása. 

Tovább

Nem a gyerekek teszik tönkre a nők karrierjét, hanem a férfiak

...amikor nem veszik ki a részüket az otthoni feladatokból

A cím szándékosan provokatív – olvasd végig a posztot, hogy megértsd. Egy népszerű amerikai feminista írását adjuk közre magyar fordításban. Jessica Valenti a Feministing blog alapítója, több könyv szerzője. E posztban rámutat, mennyivel jobban járna mindenki (igen, a férfiak is!), ha a gyereknevelésben fele-fele arányban venne részt az apa és az anya.

working-mom_2513251b.jpg

Az anyaság körül keringő legártalmasabb mítoszok egyike az, hogy a gyerekek tönkreteszik a nők karrierjét. Azt mondják a nőknek, hogy vagy választaniuk kell a munkájuk és a gyerekvállalás között, vagy pedig a legproduktívabb éveiket „szerepzsonglőrködéssel”, a munka-magánélet közti folyamatos „egyensúlyozással” fogják tölteni.

Azoknak viszont, akiket hidegen hagynak az efféle cirkuszi mutatványok, érdemes egy kissé más megvilágításban is szemügyre venni a dolgokat. Valójában nem az anyaság, és nem is a gyerekek azok, amik tönkretehetik egy nő karrierjét és a személyes ambícióit.

Hanem a férfiak, akik nem hajlandóak elvégezni a rájuk eső otthoni feladatokat.

Tovább

A csikló, ahogy még sosem láttad

Te mennyit tudsz a csiklódról? Mennyit tudsz a barátnőd csiklójáról? Az alábbi 11 képecske soha nem látott őszinteséggel mutatja be a nők szexuális örömének elsődleges forrását jelentő szervet. Akár nő vagy, akár olyan férfi, aki szeretné ismerni női partnere testének működését, nézd végig ezt a képsorozatot. Megéri. 

 

A poszt tartalma szexuális felvilágosításra szolgál, nem találhatóak benne pornografikus elemek, ezért gyerekek és fiatalkorúak számára is ajánlható.

 

A női csiklóval kapcsolatban egészen sokáig tévedésben éltünk. Igen, néhány évvel ezelőttig még az orvosok is azt gondolták, hogy egy körömnyi kis szervről van szó.

Pedig ez tévedés!

Tovább