Nem, a világért sem akartam a Rowling-ügyről írni. Ettől az értelmetlen, fárasztó és csúsztatásokkal teli vitától már odáig eljutottam, hogy az írónak (akinek a műveit egyébként kedvelem, de sajnos most nem az alkotói érdemeivel van tele a net) az ábrázatát sem szerettem volna látni egy darabig.
Amitől mégis billentyűzetet ragadtam, az a 'cancel culture' (az eltörlés, elnémítás kultúrája) miatt kitört műbalhé, azaz a véleményszabadság állítólagos veszélyeztetettsége miatt kialakult kollektív jajongás.
„Vakító erkölcsi bizonyosság”
„150 vezető értelmiségi írt közös levelet „az igazságról és a nyílt vitáról.” Ebben a mindent felforgató amerikai tüntetésekre reagálva üdvözlik a faji és szociális egyenlőtlenségek elleni harcot, amely rávilágít a tágabb értelemben vett egyenlőtlenségekre is. De „ez a szükséges szembenézés felerősített egy sor olyan erkölcsi normát és politikai elköteleződést, amelyek gyengítik a nyílt vita és különbségek elfogadásának elvét, és helyébe az ideológiai alkalmazkodás kívánalmát állítják”" – írta július 8-án a Harper's Bazaar nyomán a 444.hu.
A szerzők a cenzúra állítólagos elterjedését, „az ellentétes véleményekkel szembeni intoleranciát”, valamint a „nyilvános megszégyenítés és kirekesztés divatját” nehezményezik. Állításuk szerint egyes közpolitikai kérdések komplexitását a cancel culture hívei (új kedvenc kifejezésem) „vakító erkölcsi bizonyossággal” igyekeznek eloszlatni.
A levélírók kirúgott szerkesztőkről, újságírókról, egyetemi oktatókról beszélnek – a kárvallott személyek és az esetek konkretizálása nélkül, ami meglehetősen gyengíti az érvelésüket. Szerintük az írók és az aktivisták megélhetése kerül veszélybe, ha olyat mondanak, ami eltér a liberális konszenzustól.
Nyilvánvalóan itt a rasszizmus és a transzfóbia „transzkritikus” álláspont eseteire kell elsősorban gondolni mint üldözött „más véleményekre”. Szembetűnő, hogy a levélírók nem pl. azzal érvelnek, hogy a kirúgás szerintük aránytalan megtorlás – azaz, nem kap meggyőző hangsúlyt, hogy a gyűlölködő vagy másokat megszégyenítő nézetek szerintük sincsenek rendben.
Hatalmasat csalódtam Gloria Steinemben, aki aláírásával szintén csatlakozott ehhez a (néhány kivétellel) a privilégiumaival nem bíró, elitista társasághoz. Ez Steinem korábbi érdemeit nem kisebbíti, de a gesztus részéről annak fényében is furcsa, hogy pár éve az amerikai Advocate LMBTQ-magazinban leszögezte, hogy ma már többet tudunk a nemi identitásról, mint a hetvenes években, amikor „transzkritikus” esszéjét megírta, és támogatását fejezte ki a transz emberek felé. Ráadásul még pár hete, idén június 16-án is egy transz embereket támogató tweetet tett közzé – talán burkolt reakcióként a Rowling-botrányra.
Az aláírók közül Salman Rushdie (aki ellen Homeini ajatollah 1989-ben olyan fatvát hirdetett, miszerint meg kell őt ölni) joggal nehezményezi a szólásszabadsága csorbulását. De mi köze az ő valóban súlyos esetéhez a világ leggazdagabb emberei közt helyet foglaló J. K. Rowlingnak? A sajtó erős szavakat használ az esetével kapcsolatban, keresztre feszítést, támadást, meghurcolást, boszorkányüldözést emleget – a címek alapján az olvasó igencsak kétségbe eshet.
Talán börtönbe zárták Rowlingot? Elüldözték a hazájából? Betiltották a könyveit? Vérdíjat tűztek ki a fejére? Netán fizikailag bántalmazták?
Nem, hanem – ó, borzalom! – beszóltak neki a Twitteren.
Ismét bebizonyosodott, hogy a legnagyobb „hópelyhek” azok, akik előszeretettel ragasztják másokra ezt a jelzőt, és gúnyolják ki más emberek olyan problémáit, amelyeket ők, hátterüknél fogva, valószínűleg sosem fognak megtapasztalni.
Igen, tudom, hogy Rowling korábban családon belüli erőszak áldozata volt, és egyetértek transz vitapartnereivel abban, hogy a Sun bulvárlap részéről undorító húzás volt az exférj megszólaltatása. Attól azonban, hogy valaki bántalmazástúlélő, mindenben még nem lesz igaza – ugyanez igaz a transz emberekre is. Az áldozati, illetve kisebbségi státusz senkit sem tesz univerzális szakértővé. Rowling a családon belüli erőszaknak valóban áldozata, amiért együttérzést és támogatást érdemel. Ez azonban nem jogosítja fel arra, hogy más társadalmi csoportokon arányos reakciók ( = ellenvélemények) nélkül gúnyolódjon.
Daniel Radcliffe és más HP-színészek elhatárolódtak Rowling kijelentésétől, a kiadója néhány munkatársa pedig nem hajlandó a könyvén dolgozni. Ez miért is olyan nagy baj, ők talán nem szabad emberek, és nem élhetnek a jogaikkal, többek közt a véleménynyilvánítás jogával?
A véleményszabadság egy kevésbé népszerű velejárója, hogy véleménye a másik embernek is van, és az övé is szabad.
A szabadságnak pedig része, hogy ragaszkodhatunk az elveinkhez, illetve az intézményünk rögzített irányelveihez (köztük pl. a rasszizmus vagy a transzfóbia tilalmához), és eldönthetjük, hogy kivel akarunk együtt dolgozni, kit akarunk támogatni, és kit hívunk meg a saját rendezvényünkre – a „deplatforming” miatti kétségbeesés is egy műhiszti (ahogy az „uninviting” is, azaz a szereplési lehetőség visszavonása). Önzés és önteltség minden egyes kiejtett szavunkért vastapsot várni. Végképp nem fogok senkiért egy könnycseppet sem hullatni, aki a másokat támadó, vagy másokat kigúnyoló véleménye miatt arányos következményekben részesül.
A szólásszabadságot ráadásul elsősorban az államnak kell tiszteletben tartania. Azaz, nem annak sérül a szólásszabadsága, akit nem hívnak meg egy konferenciára, akinek visszavonják a felkérését beszéd megtartására egy rendezvényen, aki nem kommentelhet gátlástalanul egy egyesület vagy magánszemély közösségi oldalán, vagy akitől egy cég megvonja a támogatását (amire azelőtt sem volt kötelezett). Hanem annak, aki az adott állam területén sehol, semmilyen felületen nem nyilváníthat véleményt – nem hozhat létre egy újságot, honlapot vagy blogot, nem szervezhet saját rendezvényt, nem szólíthatja meg semmilyen formában a nézetei iránt érdeklődőket, mert különben elüldözik az országból vagy elviszik a börtönbe.
„De most akkor nem szabad olyat mondani, hogy a nők menstruálnak?”
Mondok egy varázsszót: kontextus. Azaz mondok kettőt: kontextus és szándék.
Mit csinál Rowling? Embereken gúnyolódik (azokon a transz férfiakon és a magukat nem binárisként meghatározókon, akik menstruálnak, de nem női az identitásuk), aztán pedig megsértődik, amiért ezzel nem arat olyan osztatlan sikert, mint a Harry Potterrel.
Pedig valaki attól, hogy írt egy zseniális fikciót és megteremtett egy lebilincselő fantáziavilágot, a valóságban még nem biztos, hogy tévedhetetlenül eligazodik. Ha ennek ellenére közszereplőként véleményt akar nyilvánítani, hajrá, joga van hozzá, de ne tartson igényt szakértői babérokra, és ne csodálkozzon, ha lesznek, akik nem értenek vele egyet.
Az író a „menstruáló emberek" kifejezésen akadt fenn, így közvetve a transznemű férfiak és a nem bináris emberek elismerésén, ami a radikális feminizmus transzkritikus ága (a TERF ideológia) szerint „eltörli a nőket". A TERF-nek nevezett (ám ezt a címkét elutasító, magukra inkább „genderkritikusként" utaló) feminista csoport szerint a biológiai sajátosságok, főleg a reproduktív funkciók határozzák meg a nők elnyomását, és (ez a problémásabb nézetük) nemi identitás mint olyan, nem létezik. Azaz szerintük a transz emberek valamiféle téveszmében szenvednek, amiből ki kellene őket gyógyítani (ismerős?). Nézeteik alátámasztása érdekében gyakran vesznek rá „gyógyult", azaz „detrazícionáló" embereket a szereplésre (ismerős?) – ők, akár transzok, akár valóban nem azok, gyakran rossz lelkiállapotban levő emberek, és nem biztos, hogy korrekt dolog az egyéni nehézségeiket ideológiai célokra felhasználni. (Egy-két detransitioner egyébként sem teszi hamissá a tényt, hogy emberek ezreinek viszont jobb élete lett a nemi átmenet után – legfeljebb a körültekintőbb szabályozást lehetne az ő eseteikkel indokolni.) Arra is elég gyakran hivatkoznak (ahogy most Rowling is), hogy vannak transz barátaik. (Ismerős?)
A TERF-ek kedvenc mantrája, hogy az olyan kijelentések, miszerint „a pénisz férfi nemiszerv", illetve „a nők menstruálnak" pusztán biológiai tények, és nehogymár a biológiai tények hangoztatásán megsértődjön valaki. Létezik egy másik verzió a szótári definícióval – „woman (n) = adult female human being, nehogymár ez bigottságnak számítson" – holott a szótárak nyilvánvalóan nem tudják lefedni a valóság teljes komplexitását, csak iránymutató meghatározásokat adnak a kiadás korának ismeretei szerint.
A brit Resisters United csoport jobb sorsra érdemes köztéri szobrokra aggat a transzjogok ellen közvetve tiltakozó pólókat.
Mindazonáltal általános iskolai biológia órán (ahol az alapvető ismeretek átadása, és nem a kivételek, speciális esetek ismertetése a cél) teljesen rendben vannak ezek a kijelentések. Ám pl. egy LMBTQ-workshopon (ahol a kontextus alapján a résztvevők joggal feltételezik, hogy nem a biológiát tekintjük az egyetlen valóságnak) már kevésbé. Transz emberek közt ülve – akiket valószínűleg nagyon zavar, hogy nő létükre péniszük van, vagy férfi létükre menstruálnak – meg egyenesen sértő, és kimeríti a testszégyenítés fogalmát. Ezt értem a kontextus és a szándék fontossága alatt.
Ettől még (mint ahogy Rowling állandóan veri az asztalt) 'sex is real', azaz a biológiai nem valós.
Amit állítok, az az, hogy nem egyedül valós, mert a nemiségünknek társadalmi és pszichológiai aspektusai is vannak.
Még ha arról lenne szó, hogy a Nők Lapját át akarnák nevezni Menstruáló Emberek Lapjának, megérteném a kiakadást – de a Rowling által nehezményezett Devex-cikkben a téma eleve a menstruáció volt, akkor pedig miért ne lehetne kitérni az érintettek speciális csoportjaira is?
A valóság az, hogy senki sem tagadja, hogy a biológiailag női testű emberek menstruálnak (noha nem mindegyikük – remélem, a menopauzán vagy méheltávolításon átesett, netán várandós nőket nem rekesztjük ki a nők köréből), ugyanakkor az emberi létezés egyik sajátossága, hogy nemcsak a biológia határozza meg, hogy kik vagyunk. (A feministák évszázadok óta küzdenek a biológiai esszencializmus ellen, jó reggelt!)
Ennél is szebb, hogy a Devex szervezet nehezményezett (és amúgy, a szóhasználatnál fontosabb témákat feszegető) cikke sem vitatja, hogy elsősorban nők a COVID-19 alatt fokozódó menstruációs szegénység érintettjei: „girls, women, and gender non-binary persons" illetve „girls, women, and all people who menstruate", írják. Így aztán végképp felesleges volt Rowlingnak gúnyolódnia, és a transz emberek létezésével együttélni tudókat ország-világ előtt lejáratnia.
Még az elvileg progresszív médiumok is (helló, Index, helló, 444!) a menthetetlen, idióta vadliberális szerepét osztották a Rowlinggal egyet nem értőkre. „Hihihi, hahaha, ezek a hülye transzneműek, meg a velük szolidárisak még azt sem tudják, hogy a nők menstruálnak!" – hetekig kitartó, hálás bulvártéma.
„De hát Rowling trágár üzeneteket és halálos fenyegetéseket is kapott!”
Ez túlzás, helytelen és elítélendő. Azonban jogtalan elvárni, hogy csak azért elfogadjuk valakinek a nézeteit, mert ilyen agresszió áldozata lett. A fenyegető üzenetek nem Rowling igazát bizonyítják, hanem a vitakultúra hiányosságait.
Önmagában attól, hogy valakit üldöznek a véleménye miatt, még nem lesz igaza.
Tévedés azt hinni, hogy a megégetett boszorkányok mindegyike bölcs asszony volt, gyógyító, akit a hatalmas tudása miatt vetettek máglyára – akadtak az áldozatok közt természetesen ilyenek is, de az inkvizíció, illetve a felhergelt, pánikoló tömeg megvádolt és kivégzett gyakorlatilag bárkit, akit ért. Ettől természetesen továbbra is sötét foltja marad a történelemnek a boszorkányüldözés, de a tényektől nem érdemes elszakadni.
Hallottam már oltáselleneseket is azzal vigasztalódni, hogy Semmelweist is üldözték a nézeteiért. Tudom, hogy nagyon kényelmes, és gyakran hangoztatott hozzállás a „Támadnak? Akkor biztos valamit nagyon jól csinálsz!” – de a valóságban nem mindenki Semmelweis, aki szembemegy az adott kor tudományos nézeteivel. Szomorú módon az is benne van a pakliban, hogy nemes egyszerűséggel csak téved.
Rowling is szembemegy a tudománnyal, mert a transzneműség (nemi identitás zavara, illetve nemi inkongruencia, F64.00) létezését a tudomány évtizedek óta konzekvensen elismeri, sőt a közelmúltban biológiai alapját, a nemi identitásért felelős agyi területet is azonosította. Ez utóbbi azonban nem egyenlő a nemileg eltérő személyiségvonások vagy kognitív képességek, így a női princípium igazolásával. Ezért alaptalan az a vád is, miszerint a transz emberek, vagy a velük szolidáris feministák az elnyomó nemi sztereotípiákat támogatnák.
Rowling az esszéjében is – amely, tény, szofisztikáltabb, mint a twitteres gúnyolódása – manipulatívan (egyetlen, sokat idézett mondaton belül) összemossa a nők elleni erőszak patriarchális formáit a „transzkritikus” nézetekkel szembeni ellenvéleményekkel. Igen, transzaktivisták (vagy magukat transz nőnek hazudó erőszakos férfiak?) részéről valóban születtek a nemzetközi vita során agresszív, fizikailag fenyegető és elfogadhatatlan reakciók – ugyanakkor ettől még nem kötelezhető senki arra, hogy a „transzkritikus” nézeteket magáévá tegye. Az, hogy nem, vagy nem mindenben értünk egyet Rowlinggal, nem jelenti azt, hogy egyúttal a vele szembeni agressziót jóváhagyjuk, ellenben azt sem jelenti, hogy a kulturáltan kifejtett ellenvéleményhez való jogunkat elveszítenénk.
Kíváncsi lennék, hogy a levél iránti hazai lelkesedők (köztük néhány feminista) vajon mit szólnak ahhoz a fejleményhez, hogy a Mandiner szerzője éppen a „női princípiumról” értekező Kovács Ákost nevezte meg az eltörléskultúra egyik hazai áldozataként?
Ezek után már csak hab a tortán, hogy az eltörlés kulturája miatt aggodalmaskodó Rowling letiltotta kollégáját, Stephen Kinget. :)
Annak jegyében, hogy minket sem lehet eltörölni ;) , Márton Joci roma LMBTQ-aktivista ironikus szavaival búcsúzom:
Alig pár hónapja kezdődött el a nagy szembenézés, de már belefáradtunk. Szóval javaslom, hogy a rasszista jelzőt mindenki kerülje, ne használja. Ha legközelebb tapasztalsz valami olyat, ami sértő, akkor helyette javaslom a „másképp gondolkodót”! Ezt lehet indulatosan is mondani akár, de ne kényszerítsd a „másképp gondolkodót” arra, hogy megértse a te fájdalmad, mert a végén még PC robot lesz! Lehet, ti akartok megkeseredett, humortalan fehér embereket látni, de én nem!
Antoni Rita
___________________________
Ez egy véleménycikk, kizárólag a szerző álláspontját tükrözi.
