A számolás joga (Hidden Figures, 2016, r. Theodore Melfi)
Bámulatos alkotás az ötvenes évekbeli USA-ról, igaz történet alapján. Hitelesen bemutatja, hogy az űrverseny éveiben hogyan boldogult és épített karriert - a tomboló szexizmus és rasszizmus közepette - három zseniális afro-amerikai matematikusnő: Mary Jackson, Dorothy Vaughan és a még élő (jelenleg 101 éves!) Katherine Johnson. Olyannyira elsöprő film, hogy még azt is megbocsátjuk neki, hogy néha, amúgy hollywoodi módra, idealizálja a történteket.
Sült zöld paradicsom (Fried Green Tomatoes, 1991, r. Jon Avnet)
Fannie Flagg magyarul is megjelent regénye alapján készült ez a hangulatos alkotás, amely a vadóc, "tomboy" Idgie és a visszafogott Ruth kapcsolatát, szerelmét meséli el - mindezt a második hullámos feminizmus, egy megalázott feleség "ébredéstörténete" keretébe ágyazva. A színes karakterektől hemzsegő, néhol megható, néhol nevettető film különösen felszabadító élmény lehet családon belüli erőszak áldozatainak (is) - annyit spoilerezek, hogy a bántalmazó csúnyán megjárja! ;)
A szüfrazsett (The Suffragette, 2015, r. Sarah Gavron)
A brit női szavazójogért vívott küzdelem többnyire névtelenül maradt szegény sorsú aktivistáinak állít emléket a film. Maud Watts (fiktív karakter) sorsán keresztül megismerhetjük a korabeli munkásnők kiszolgálatottságát. A gyárakban mindennapos a robotmunka és a kizsákmányolás, és nem ritka a szexuális zaklatás sem. Ha pedig a nők felemelik mindez ellen a szavukat és szervezkednek, az súlyos retorziókkal jár akár a közvetlen környezetüktől, a kevés előjoguk felett reszketve őrködő férfi munkásoktól is. Maudnak mint anyának sincsenek jogai. A megrázó alkotás egyik legemlékezetesebb jelenete Emily Davison mártírhalála - ő volt az a szüfrazsett, aki kétségbeesésében a király lova elé vetette magát.
(Angolul tudóknak ajánlom a témában a Shoulder to Shoulder c. sorozatot is!)
Vasakaratú angyalok (Iron Jawed Angels, 2004, Katja von Garnier)
Ez a film az amerikai szüfrazsettek küzdelmét mutatja be, a középpontban a valós személyek, Alice Paul és Lucy Burns alakjával. A két nő, miután hazatér Angliából, ahol megismerték az ottani szüfrazsettek módszereit, elszánt társaival együtt megalapítja a National Women's Party-t, és hóban, szélben, esőben őrt áll a Fehér Ház előtt. A film bemutatja a feministák közti generációs és szemléletbeli konfliktusokat is: a mainstream nőmozgalom, élen a talán túlságosan ellenszenvesen ábrázolt Carrie Chapman Catt-tel, inkább alkudozni próbál a politikai vezetéssel, és károsnak tartja az izgága radikálisok akcióit. Felemelő alkotás, mert a küzdelmen és retorziókon túl a siker eufóriáját is bemutatja. 10/10.
A nőkért (Die göttliche Ordnung, 2017, r. Petra Biondina Volpe)
Még mindig maradunk a választójognál. Kevesen tudják, hogy Svájcban még 1970-ben is voltak szüfrazsettek, ugyanis az országban csak 1971-ben iktatták törvénybe a nők szavazati jogát. Ezt a küzdelmet mutatja be A nőkért egy öntudatra ébredő vidéki háztartásbeli feleség (persze erősen idealizált) történetén keresztül. Hogyan birkózik meg a változásokkal a státuszát féltő férj, a kőkonzervatív nagypapa és a két fiúgyerek? Ezt is bemutatja a film, amire bátran mondhatjuk: feminista tündérmese.
Erin Brockovich, zűrös természet (Erin Brockovich, 2000, r. Steven Soderbergh)
Igaz történet: a Kalifornia állam Hinkley városában a Pacific Gas and Electric cég 14 éven keresztül szennyezte az ivóvizet, amely több száz rákos megbetegedéshez vezetett. Az egykori szépségkirálynő, háromgyerekes egyedülálló anya, Erin Brockovich (létező, ma is élő személy) felveszi a harcot a környezetszennyező nagyvállalattal - és 330 millió dolláros kártérítést nyer a lakosok számára!
Frida (2002, r. Julie Taymor)
A film Frida Kahlo, a - mellesleg biszexuális - mexikói festőművész életét mutatja be. Elég róla annyit elmondani, hogy a film végén (enyhe spoiler) annál a jelenetnél, amikor ágyastól betolatja magát a kiállítására azzal, hogy "még nem haltam meg", tizedszerre is elbőgtem magam. Hiteles alkotás, gyönyörű képekkel és zenével. Frida személyisége mellett végül eltörpül hímsoviniszta kínzója, a csapodár Diego Rivera alakja. Ha láttad tavaly a budapesti Kahlo-kiállítást, azért nézd meg, ha nem láttad, akkor meg azért!
A Betétember (Padman, 2018. r. R. Balki)
Egy indiai férj elszörnyedve tudja meg, hogy a falujában - és a fejletlen régiókban, ahol nincsenek megfelelő higiéniai viszonyok, szerte az országban - a nők koszos rongyokat használnak a menstruációjuk idején, és emiatt sokan - akár halálosan - megbetegszenek. Elhatározza, hogy tesz valamit a probléma ellen, de ehhez számos tabut kell ledöntenie, és még saját felesége korlátoltságával is meg kell küzdenie.
A valós "Betétemberről"', Arunachalam Murugananthamról bővebben ITT olvashatsz! :)
Kilenc hónap (1976, r. Mészáros Márta)
Vajon milyen lehetett egy autonómiára törekvő nő élete Magyarországon az államszocializmus idején? Dolgozni dolgozhatott ugyan, de hogyan fogadta a környezete, ha a magánéletében nem akarta követni a konvencionális erkölcsöket? Ezt mutatja be a Kilenc hónap. Ja, láttál már szülést premier plánban? Na most fogsz!
Bíborszín (The Colour Purple, r. Steven Spielberg, 1988)
Alice Walker azonos című regényéből készült. A hányatott sorsú afroamerikai nő, Celie életét mutatja be, akit elszakítottak a családtagjaitól, köztük szeretett nővérétől, és rabszolgasorban él egy, őt rendszeresen erőszakoló férj mellett. A szexizmus, rasszizmus, brutalitás közepette a nők közötti összetartás és az öntudatra ébredés is megjelenik, ezért minden szörnyűség ellenére felemelő alkotás.
