A NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen) Egyesület közel negyedszázada rendezi meg a családon belüli és párkapcsolati erőszak meggyilkolt áldozataira emlékező Néma Tanúk felvonulást, melyre idén november 23-án került sor. Az eseményen a megölt nőket életnagyságú piros sziluettek jelképezik, rajtuk az áldozat nevével (ha ismert), életkorával, halála körülményeivel. A szervezők idén egy nagyméretű térképet is összeállítottak, feltüntetve rajta a bűncselekmények helyszíneit.
Fotó: Csoszó Gabriella
A rendezvény 13.30-kor a Király utca 11-ben kezdődött, ahol segítők és áldozatok mondtak beszédet a kb. száz fős közönség előtt. A konferanszié Jaksity Kata, a jeltolmács Tápai Beatrix volt.
Betlen Anna (Magyar Női Érdekérvényesítő Szövetség) erős nyitó beszédében kifejtette, hogy az erőszak jellegzetessége (szemben az agresszióval, aminek pl. önvédelem is lehet a legitim célja) a szisztematikusság. A nők elleni erőszak a patriarchátusba (férfiuralom rendszerébe) ágyazódik, ezért politikai, nem pedig erkölcsi kérdés. Az erőszak elkövetői nemcsak egyének lehetnek, hanem egész intézmények, amelyek a férfiuralmat szolgálják ki, és amelyekben nők is dolgoznak. A nemek közti egyenlőtlenség a patriarchális intézményrendszer része, ezért nem megy ki vagy nem intézkedik családon belüli erőszak esetén a rendőr, nem tesz feljelentést az orvos, nem avatkozik be a szomszéd stb. A gyámhatóság nemi alapú kettős mércével méri a különélő szülők jogait és az általuk elkövetett szabályszegéseket: az anyát, ha nem kényszeríti az apával való találkozásra a sírva tiltakozó gyereket, keményen megbírságolja, ellenben a gyereket akár hónapokra elrabló apát büntetlenül hagyja. Az intézményi árulás, szögezte le Betlen, tulajdonképpen a patriarchátus normál működése. Azzal zárta beszédét, hogy ahogy a rabszolgaságot is eltörölték, úgy a nők elleni intézményesült erőszak sem fog örökké tartani.
Fotó:Csoszó Gabriella
A következő felszólaló, Dr. Stiller Ibolya egy édesanya, aki nyolc hónapja csak rácsokon keresztül láthatja most tizenöt hónapos ikreit. A gyerekek 2018 júniusában születtek. Az apa nem vette ki ellátásukból a részét, ennek ellenére az anya kompetenciáját folyamatosan és egyre agresszívebben megkérdőjelezte. A nő a bántalmazó kapcsolatból az édesanyjához menekült. A férfi 2019. március 18-án egy látogatás alkalmával – amikor az anya a játszótéren jóhiszeműen hagyta, hogy volt partnere foglalkozzon az ikrekkel – felkapta a gyerekeket, betette őket az autójába és elhajtott velük.
Stiller azóta - nyolc hónapja! - csak rácson keresztül, esőben, kánikulában, szélben, hidegben a gangon térdepelve találkozhat a gyerekeivel, akik erősen ragaszkodnak hozzá.
Az anya segítséget kért a gyámhivataltól, a gyerekjóléttől és a bíróságtól is, ám egyelőre csak lekezelő bánásmódot kapott. Elmondása szerint az intézmények egymásra próbálják hárítani az illetékességet, ezért nem született az ügyben közel egy éve döntés. Az apa ráadásul „elidegenítéssel” vádolja az anyát, csak mert a rácson keresztül azt mondta az ikreknek, hogy „leszünk mi még együtt”. Ez lenne a gyerekek mindenek felett álló érdeke? - zárta a kérdéssel az anya a beszámolóját.
Dr. Stiller Ibolya a meneten (Fotó: Csoszó Gabriella)
A következőként felszólaló Nagy Gabriellát volt férje éveken keresztül lelkileg, fizikailag és szexuálisan is bántalmazta. Az édesanya nehezen, de kiszabadult a kapcsolatból. Elmondása szerint a támogató környezet, vallási közössége és jelenlegi párja sokat segített neki a történtek feldolgozásában. A volt férj azonban nem nyugodott bele a helyzetbe és eljárások sorozatát indította a nő ellen, melynek eredményeképpen megszerezte a három közös gyerek felügyeleti jogát. Szinte napra pontosan egy éve a rendőrség agresszív hajtóvadászattal begyűjtötte és az apjukhoz hurcolta a zokogva tiltakozó, most 11, 9 és 7 éves gyerekeket.
Nagy Gabriella is a hatóságok kettős mércéjéről panaszkodott: úgy tapasztalta, hogy ha a gyerek nem mer beszélni az őt ért bántalmazásról a szakértőnek vagy a pedagógusnak (pl. mert traumatizált és fél), akkor ebből arra következtetnek a hatóságok, hogy az erőszak meg sem történt.
Ha viszont a gyerek beszél a történtekről, akkor (hiába írja le a szakértő, hogy szerinte igazat mond) ráfogják az anyára, hogy biztos betanította, és „megoldásként” elveszik a gyereket az „elidegenítő” szülőtől.
A probléma gyökere szerinte, hogy a bíróságok kizárólag iratokból dolgoznak, amelyekben a szülők egymáshoz képest ellentétes dolgokat állítanak, és a bírók, megfelelő képzettség hiányában nem ismerik fel a családon belüli erőszakot – pedig anélkül nem lehet sem igazságot szolgáltatni, sem a gyerekek érdekeit védeni.
Nagy Gabriella (Fotó: Nyíri András)
Dr. Spronz Júlia, a PATENT Egyesület szakjogásza utolsó felszólalóként arról beszélt, hogy a különköltözés után gyakran a gyerek lesz a nő feletti hatalomgyakorlás eszköze. A bántalmazó a gyereket általában nem veri, mint a volt feleségét, viszont kárt így is bőven okoz neki. Gyakran a terhesség alatt veszi kezdetét a bántalmazás, mely az esetek 10 százalékában vetéléshez vezet. A bántalmazó él a reprodukciós jogok korlátozásával is: ez alatt kényszerterhesség vagy kényszerabortusz értendő, attól függően, hogy a nő mit akar (annak az ellenkezőjét kényszeríti rá.) Az újszülöttet gondozó anya támogatásra, megerősítésre szorulna, a bántalmazó ehelyett leépíti az önbizalmát és folyamatosan megkérdőjelezi a szülői alkalmasságát. A kisgyermek magatartási problémája esetén a hatóságok hamarabb gyanakodnak autizmusra vagy SNI-re, mint családon belüli erőszakra. A jogász arra is felhívta a figyelmet, hogy
a tévhit, miszerint a gyereket a bíróság mindig az anyának ítéli, a kétezres évek közepe óta megdőlni látszik. A sokat emlegetett 90 százalékos arány csak a közös megegyezéseknél érvényes; amennyiben mindkét szülő magának követeli a felügyeleti jogot, a bíróság az eseteknek csupán 50 százalékában ítéli azt az anyának.
Dr. Spronz Júlia (Fotó:Nyíri András)
A beszédek után Urbanovits Krisztina és Kőszegi Judit színművészek felolvasták azoknak az áldozatoknak a neveit, akikről idén a NANE a sajtóból tudomást szerzett. Nemekre lebontott statisztika ugyanis, mondta Betlen Anna, nem készül a gyilkosságokról (sem).
Az áldozatok közt 6 éves kislánytól 76 éves asszonyig minden korosztály jelen volt. Áldozatul esett több fiúgyermek is, akik édesanyjuk védelmére keltek az apával vagy nevelőapával szemben, vagy akiket a családirtó bántalmazó az anyával együtt kivégzett. Társadalmi réteg szempontjából sem lehet az eseteket általánosítani: az elkövetők közt nyelvészetből doktorált férfi is van, aki idős édesanyjával végzett. Az elkövetések helyszínei közt nagyvárosok és eldugott kistelepülések egyaránt szerepeltek. A gyilkosok közt több a visszaeső: egyiküket feltételesen szabadlábra helyezték, egy másik pedig távoltartás hatálya alatt ölt.
Urbanovits Krisztina és Kőszegi Judit (Fotó: Csoszó Gabriella)
Ezután a résztvevők magukhoz vették a Néma Tanúkat, és az élen a NANE molinójával elindult a felvonulás. „Szolgáljatok és védjetek!”, „Nem szerelemféltés: gyilkosság”, „Jogunk van a biztonsághoz”, „Áldozathibáztatás helyett áldozatvédelmet!”, „Amikor vér folyik, már rég késő!” – állt többek közt a transzparenseken. A Kúria és az EMMI épületénél a résztvevők összesen mintegy 27 követelést olvastak fel, melyek megírására előzőleg érintetteket kértek fel.
Fotó: Csoszó Gabriella
Fotó: Csoszó Gabriella
Fotó:Csoszó Gabriella
Fotó: Csoszó Gabriella
Fotó: Csoszó Gabriella
Fotó: Csoszó Gabriella
Fotó: Nyíri András
A Kúriánál a
- megfelelő rendőri eljárás,
- a nyomozási folyamat felgyorsítása,
- a korrekt tárgyalás,
- a másodlagos viktimizáció (az áldozat újratraumatizálásának) elkerülése és
- az elrettentő erejű ítéletek
érdekében emeltek szót az aktivisták.
Az EMMI épületénél többek közt
- a bántalmazóval való közvetítési eljárás mellőzését,
- a kényszerláthatások eltörlését,
- a gyerekrablások megakadályozását és szankcionálását,
- a gyors, hatékony intézkedést és
- a hatóságok dolgozói számára a nők elleni erőszakkal kapcsolatos képzést
követelték.
Miután a menet fél öt körül a Kossuth térre ért, az áldozathibáztatás ellen küzdő Not Targets kampány alapítója, Szekér Viktória szólalt fel, aki elítélte a menet néhány résztvevőjét ért atrocitást. Ezután rátért arra, hogy nemrég utcai zaklatás áldozata lett, amire egy férfi ismerőse a következőképp reagált:
– Te bevonzod az ilyeneket.
– Nem, én vagyok az, aki beszél róluk!
- kontrázott rá Szekér. Miért gyűlöljük ennyire az áldozatokat? - tette fel a kérdést. Három lehetséges okot sorolt fel: 1. Szeretnénk abban hinni, hogy egy igazságos világban élünk, és az áldozatok történetei megingatják e hitünket. 2. Azt hisszük (és a populáris kultúra gyakran ezt sugallja), hogy a szeretetnek és a vonzalomnak köze van az erőszakhoz, 3. A volt áldozatok maguknak is szeretnék megmagyarázni, hogy miért kellett átélnünk ezeket a traumákat. Az áldozathibáztatás elveszi az áldozatoktól, hogy traumaként kezelhessék a traumájukat, és joguk legyen az empátiára, és hogy ne kelljen szégyenkezniük azért, mert valaki úgy döntött, hogy bántalmazza őket, mutatott rá a felszólaló.
A NANE és Nők Egymásért Mozgalom tagja, Szilágyi Zsófia lendületes beszéddel búcsúzott, melyben azzal biztatta a résztvevőket, hogy ők is tehetnek az erőszak ellen. Azonban a segítés mikéntje nem mindegy: fogadjuk el, ha az áldozat nem tud olyan gyorsan kitörni a bántalmazó kapcsolatból, mint ahogyan azt mi ideálisnak tartanánk. „Higgyünk az áldozatnak, ha úgy érzi, hogy nem biztonságos szembeszállnia a bántalmazójával,” hívta fel a figyelmet.
Azt, hogy az ilyen érzés mennyire megalapozott lehet, sajnos igazolták a mécsesek, amelyeket a résztvevők az idén meggyilkolt áldozatok emlékére gyújtottak. A rendezvény egyperces néma csenddel zárult.
Pintér Marianna gyermekbántalmazás ellen küzdő aktivista, blogger. (Fotó: Csoszó Gabriella)
Fotó: Csoszó Gabriella
__________________________________________________________________________________________
Ha Önt vagy ismerősét családon belüli vagy párkapcsolati erőszak érte, hívja a NANE Egyesület által működtetett ingyenes segélyvonalat: 06-80-505-101, hétfő, kedd, csütörtök, péntek 18-22h, szerdán 12-14h között!
