Egy ellenzéki politikust szexuális zaklatással vádolnak. A kormánymédia ritka lelkesen ítélkezik, az ellenzék bevédi és összezár. Na de ki itt az igazi áldozat? – Vélemény.

Kevesebb mint két héttel az önkormányzati választások előtt szexuális zaklatással és nemi erőszak kísérletével vádolták meg László Imre ellenzéki politikust, aki jó eséllyel indul Újbuda polgármesteri címéért. A TV2 Tények műsorában robbant a bomba: "egy magánkórház orvos-igazgatójaként hónapokon keresztül zaklatta szexuálisan egyik orvostársát, melynek során hatalmával is fenyegette, (...) az eset után a magát áldozatnak valló nőnek kellett felmondania, míg a hatalmával visszaélő jelenlegi jelölt pozíciójában maradhatott." 

A kormányoldali médiák korábban ritkán tapasztalt vehemenciával ítélik el a potenciális szexuális ragadozót - "Ez hatalommal való visszaélés!" kiáltja hangosan világgá az Origo -, míg az ellenzék egységesen kiáll a megvádolt korábbi orvosigazgató mellett, aki egyértelműen nyilatkozik a vádakról: "A TV2 Tények műsora hazudik, a történetből semmi sem igaz, és az ügyben minden létező jogi eszközzel élni fogok. Sajtóhelyreigazítási pert indítok, polgári pert indítok, és büntetőfeljelentést teszek azok ellen, akik egy ilyen aljas hazugsággal, talán a lehető legaljasabb hazugsággal próbálnak engem lejáratni."

Ez az írás elsősorban nem azért születik, hogy kiderítsem az igazságot, vagy ítéletet hozzak, hanem azért, hogy megvédjem a bármikor kiállni akaró áldozatokat.  Ugyanis a vád nyilvánossá tételének időzítése, a felület megválasztása - függetlenül annak igazságtartalmától - csak a politika élet egyes szereplőinek hajt hasznot. A jelen vád mögött álló áldozat, vele együtt minden más áldozat, s nem utolsósorban maga a #metoo mozgalom ezzel az aljas húzással óriási károkat szenved.

Az elmúlt években Magyarországon két nagy szexuális zaklatási ügy rázta meg a közvéleményt, két rendező (Marton László és Kerényi Miklós Gábor) mondott le igazgatói székéről, s vonult vissza (időlegesen) a rendezéstől, s pár hete csak, hogy a híres tenort, Placido Domingot is utolérte a zaklatás vádja. A magyar társdalom - gyakran pártállástól, nemi identitástól teljesen függetlenül - két pártra szakadt: az áldozatnak minden körülmények között hívők és a vádlottat valamilyen módon mindenáron védelmezni akarókra. (Ez tipikusan olyan helyzet, amikor a tartózkodás is állásfoglalás.)

A védelem fontosabb pontjai: 

1. Ez egyáltalán nem történt meg, nem igaz egy szó sem belőle, azonnal pert indítok!  - Ezt el tudom fogadni releváns védekezésnek, különösen, ha a megvádolt meg is teszi ezt a lépést.

2. Abban az időben más volt a társadalmi környezet, ez nem számított bűnnek. -  Azért nehéz kérdés, mert három oldalról is megközelíthető. Jogilag, társadalmi-kulturális szinten és általában morálisan. A jogi háttér a legegyszerűbb, hiszen a törvények egyértelműek, az elkövetés idején, illetve az elévülési időn belül vagy bűn, vagy nem. (Persze a jog is alapvetően a társadalmi elvárásokat tükrözi némi késéssel, tehát előbb születik meg a társadalmi igény, utána esetleg a törvény). A  diktatúrák esetén nem hivatkozhatunk a törvényekre, bár szerintem ott is van mérhető igény a hatalmat kiszolgáló jogRENDre. Tehát az elkövetés pillanatában talán nem ütközik a tett jogba, a társadalom ingerküszöbét sem éri el - annyira elfogadott és beépült az adott kultúrába -, ám ha megpróbáljuk a helyzetet tiszta szemmel és emberi méltósággal nézni, tudni fogjuk, hogy a jog és az általános megítélés ellenére is a tett helytelen. Példa: a gyerekmunka hosszú évszázadokon át mind jogilag, mind társadalmilag elfogadott volt (van, ahol most is az), morálisan mégis elfogadhatatlan. Ebből következően bizonyos tetteket akkor is el kell ma ítélnünk morálisan, ha az elkövetéskor bocsánatos kis semmiségnek számított.

3. Nincs rá bizonyíték! Ketten kétfélét mondanak, és az ártatlanság vélelme mindenkit megillet! - A szexuális zaklatás jellegéből fakadóan olyan intim helyzetekben alakul ki, amikor nyilvánvalóan nem tud az áldozat bizonyítékokkal szolgálni. Tehát ez nem is elvárható. Viszont a törvénykezés elismeri a közvetett bizonyítékokat, ami azt jelenti: ha az áldozat beszámolója koherens, a cselekmények, időpontok, más tanúvallomások egymás mellé állítva olyan logikai láncot alkotnak, mely alapján nincs kétség azok lehetséges valódiságát illetően, akkor az elkövetés bizonyított. Minél több hasonlóan hiteles áldozati beszámoló áll rendelkezésre, annál erősebb a vád. 

4. Miért nem akkor szólt? Miért várt ennyi ideig? Miért pont most?! - Számos pszichológus, szexuális zaklatás áldozataival foglalkozó szakember mondta el, írta le számtalan helyen, hogy a szexuális abúzus olyan traumát okozhat, olyan erős szégyenérzetet, önvádat generálhat az áldozatban, aminek hatására képtelenné válhat a segítségkérésre. A lényeg itt a feltételes módon van. Nem vagyunk egyformák, a traumák sem egyformán viselnek meg minket, tehát az, hogy valaki képes egy támadást elhárítani, vagy rögtön utána segítséget kérni, az nem jelenthet elvárást más áldozatokkal szemben. Tudomásul kell venni, vannak olyanok, akik hónapokon, éveken át képtelenek akár csak rágondolni is, nem hogy beszélni arról, ami velük történt. Az abúzus súlyosságára sincs egyértelmű mérőszám, egy labilisabb embert (gyereket, fiatalt) sokkal kevésbé súlyosnak minősülő, esetleg csak szóbeli zaklatás is mélyebben traumatizálhat, mint egy lelkierős (vagy éppen érzéketlenné vált) társát a konkrét erőszak. A miért-pont-most kérdés talán a legfontosabb, mert minden áldozati előlépésnek (ha az hosszabb idő után történt) van kiváltó oka, és az áldozat erre adott magyarázata elég erős kell legyen, hogy hitelessé váljon. Ha erre nincs releváns magyarázat, könnyen bélyegzik meg: pénzért, bosszúból, irigységből, stb. Hiteles okok lehetnek: a kiszolgáltatott helyzet megszűnése (főnök-beosztott), terápián való részvétel (felszínre került trauma), más áldozatok védelme (testvér védi a kisebb testvéreket), megváltozott társadalmi-jogi környezet (van már az adott tettre vonatkozó új jogszabály, vagy töröltek egy régit), családi események (saját gyerek, szülő halála), stb.

Marton, Kerényi, Domingo esete igen jó példa ezekre a vádakra és védekezésekre. Mindhárom esetben volt egy vádló, akinek megvolt a maga hiteles magyarázata az addigi hallgatásra és a hirtelen (?!) előállásra; a történetük részletes és koherens; számos más áldozat is előrelépett nagyon hasonló, az elkövetési mintát megerősítő történettel; tanúk sokasága igazolta vissza az elkövetők körüli kellemetlen légkört; az elkövetők nem tettek feljelentést, nem tartottak ki ártatlanságuk mellett, ehelyett visszavonultak hatalmi pozíciójukból, és valamiféle maszatos elnézéskérést tettek közzé azok felé, akiket esetleg akaratukon kívül megbántottak...

Visszatérve arra, ami most történik. Adott egy ellenzéki politikus és az ő vádlója, aki egyelőre névtelen.

Nézzük a lehetséges védekezést:

1. László Imre kiállt, és leszögezte, ez hazugság.

2. A tett már az elkövetés pillanatában bűncselekmény lett volna, amennyiben feljelentés történik.

3. Valóban nincs bizonyíték, nincsenek egyelőre tanúk, az intézmény, ahol a doktornő jelezte a problémát nem erősítette meg a vádat illetve annak jelzését sem, nincsenek más áldozatok, s csak halkan jegyzem meg, nekem a történet sem koherens, bár látszólag ott van minden hasonló sztoriból ismert lépés.

4. Miért pont most? Hét éve történt az eset, a magyarázat a miért-pont-most kérdésre mindössze annyi: "A plakátokra nézek, és nem értem az embereket. A nézése, az elején sem szerettem a nézését, de most már tudom, mi van mögötte." 

Ez a nyilvános vád valóban remek politikai húzás a nők jogait, testi épségét, szexuális biztonságát finoman fogalmazva is erősen konzervatívan kezelő kormánytól és annak elkötelezett médiájától, akik egyébként a fent említett ügyekben, s nem mellékesen a Kiss László, lúgos orvos, vakkomondoros polgármester eseteiben sem az áldozatok mellett álltak ki. Két legyet ütnek egy csapásra: besározzák az ellenzék esélyes jelöltjét, és ezzel együtt a #metoo-t, illetve a magyar nőjogi civil mozgalmakat is. Hiszen ha a vád igaz, akkor micsoda fertő az ellenzékben, ha mégsem, akkor viszont milyen könnyű ezekkel a vádakkal visszaélni, tán a többi sem igaz, ugye...?

Az ellenzéki sajtó egy jelentős része már most ugyanazokkal ez érvekkel védi László Imrét, mint bármely média védte Martont, Kerényit, Kiss Lászlót, Domingot: Miért várt mostanáig? Miért nem tett feljelentést? Miért nincs bizonyíték? - és ezzel minden eddigi és leendő áldozat fájdalmát, lehetséges kiállását söprik le az asztalról. Úgy segítik egy férfi politikus karrierjét, hogy közben traumatizált nőket, gyerekeket, férfiakat hagynak magukra. 

Nem kell ezeket a kérdéseket feltenni, nem ezeket a kérdéseket kell feltenni, és legfőképp nem most kell feltenni.

Bízzuk a döntést a választókra, de egy politikus karrierjéért ne dobjuk azonnal oda az összes áldozat védelmét. Ők ott lesznek 2019. október 13. után is.

dasilva64

Források: 

https://www.origo.hu/itthon/20191001-laszlo-imre-dk-szexualis-zaklatas.html

https://tldr.444.hu/2017/10/22/vegig-fognom-kellett-a-nemi-szervet-amig-a-rendezeset-nezte

https://www.origo.hu/itthon/20171106-kerenyi-miklos-gabor-zaklatas.html

 Kommentelni a facebook oldalunkon tudsz. 
  Katt ide! 

Kapcsolódó cikkek a blogon:

Ha meglátok egy jó pasit, én se kiabálok utána, hogy „de jó a segged!”

Kíváncsi vagy, milyen érzés nőnek lenni? Így még soha senki nem mutatta meg!

7 dolog, amit a #metoo kampányról tudnod kell

Tisztelt győri ügyészség! Egy bántalmazóval nem lehet „megegyezni”!

Tényleg tudni akarod, mit lehet tenni a nemi erőszak ellen?