A feminizmus alapelve az egyenlőség az élet minden színterén mindenkinek. Ez sok mindenbe beleszőhető, de most nézzük meg, milyen szinten teljesül a külső alapján való megítélés szempontjából. 

A pozitív testkép gondolata a kilencvenes évekre vezethető vissza - ekkor indult mozgalom az egyre terjedő táplálkozási zavarok miatt. 1996-ban létrehozták a The Body Positive nevű szervezetet, melynek célja:

az emberek visszaterelése a belső bölcsességükhöz egy harmonikusabb életért és önmaguk elfogadásáért.

A kifejezéshez később társult egy második jelentés azzal az üzenettel, hogy minden test egyformán, a maga sajátos módján szép. Összefoglalva tehát az alapvető törekvés a táplálkozási zavarokból való felépülés és a testünk elfogadása.

Megan Jayne Crabble, a Body Positive Power c. könyv szerzője, miután felépült az anorexiából (Kép: Twitter) 

Ami ezt a legnehezebben kivitelezhetővé teszi, az a média, akár a tévét, reklámokat, akár a közösségi média mai példaképeit nézzük: reklámok és Instagram bejegyzések sokasága arról, hogy mennyivel boldogabb a posztolók élete, amióta az adott fogyasztó teát, gyógyszert szedik. Néhány cég ugyan elmerészkedik odáig, hogy a kampányukat, kollekciójukat az emberek különbözőségének szentelik, de ez legtöbbször csak üres ígéret marad. Sokszor egyenesen kijelentik: ők bizony nem fognak teltebb vagy transznemű modellt engedni a kifutójukra, mert nem illik bele a cég arculatába.

Arra, milyen módon értik félre a "body positivity" a mozgalmat, felfedezhetünk néhány ismétlődő mintázatot. Vannak például, akik szerint egy nem tökéletes testet mutogatni, példának állítani káros hatást tesz az emberekre. Számukra a vékony egyenlő az egészségessel, ami alapvetően nem igaz. A probléma a másik oldalról is megfigyelhető, mivel akadnak, akik kisajátítják a pozitív testképet. Az ő elméletük szerint azoknak, akik nem teltkarcsúak, nincs szüksége ilyen módú támogatásra, hiszen velük szemben visszafogottabb a negatív diszkrimináció. Az ő életüket nem nehezíti meg a testsúlyuk. Ez az irány éppen annyira téves, mint az előbbi. Mi garantálja, hogy a boldogságot kilóban mérik?  Közrejátszhat sok tényező, amire nem is gondolunk, amikor megpillantunk valakit. Genetika, betegség, de minden szempont közül a legfontosabb: az saját boldogsága. Mert magunkon kívül nincs jogunk egy másik embert megítélni, kritizálni.

Még egy része ennek a mozgalomnak, ami sokak számára idegen, az az, hogy bizony nemcsak a nők tartoznak az érintettek közé. A férfiaknak és más nemi identitásúaknak is ugyanúgy kijár a bátorítás. Bőven jut nekik is a sztereotípiákból, lenézésből.

Zach Miko, az első plus size férfi modell (Kép: Facebook) 

A legkönnyebben észrevehető példa a modellvilágban figyelhető meg. Mondhatjuk azt, hogy egyre elfogadóbb, sokszínűbbek a kifutók, akár nemzetiségre, alakra vagy nemekre gondolunk. Több, a maga módján sajátos női modell is példaképe lehet a fiataloknak vagy felnőtteknek. De mi a helyzet a többi nemmel? Örülünk nekik és megszoktuk a változatosságot náluk is? Ha megkérdezünk pár embert magunk körül, könnyen meglesz a válasz. Sajnos, ellentétben a nők támogatottságával, a férfiak hátrányban vannak. Az első molett férfi modellt, Zach Miko-t 2016-ban fedezték fel. Az első transznemű plus-size modell, Shay Neary ugyanekkor kapta meg a szerződését. A nőknél ugyanez már az 1990-es években megtörtént, amikor Melissa Aronson-t (művésznevén Emme-t) leszerződtették. 

Shay Neary (Kép: Twitter) 

Ezt a példát, akár a hétköznapi életre is rávetíthetjük, hiszen sok helyzetben egy ’plus size’ ember dolga nehezebb. A sok negatív kritikával, bíráló pillantással és internetes trollokkal nehéz elbánni és ebből a harcból sértetlenül kikerülni. Sok esetben a háttértörténettel együtt egy teljesen más képet kapnánk. A feminizmus mindenkié, egyaránt minden emberért létezik, legyen nő, férfi, vagy éppen más opció, amit regisztrációnál nem ajánlanak fel. 

A mai világ technológiai fejlettsége sokkal könnyebbé teszi az információáramlást, ezzel több embert elér a mozgalom, és az újabb generációk már egy elfogadóbb társadalom részei lehetnek. Azonban az internet ilyen szempontból hátrány is, mivel ahogyan az információ, úgy a kritika, gyűlölet is akadálytalanul elérhet bárkit. Nehéz úgy lelki békét és megnyugvást találni, ha ki vagy téve online zaklatásnak. Sok esetben egy komment, amit talán viccesnek szántak, akár életeket indíthat meg a lejtőn lefelé. Fontos lenne, hogy mindenki a szólásszabadság mellett is gondoljon át minden hozzászólást, hiszen érzékeny pontot érinthet.

Sokak szerint a "body positivity" mozgalom mostanra annyira felkapott és elterjedt, hogy már nincs is jelentősége. A mainstream kategóriába sorolják, ezzel kifejezve, hogy ma már trendi hinni benne és sokan csak a szimpátia elnyeréséért követik. Viszont a rossz reklám is reklám. Azok, akik ellene vannak és ezt a véleményt hangoztatják, csak azt érik el, hogy egyre több helyre jutnak el az elfogadás eszméi.

Emme Aronson, az egyik első plus size modell (Fotó: Alex Chatalin) 

Nagy befolyása van a hírességeknek, hiszen emberek ezrei (ha nem többen) követik őket. Nekik kellene pozitív példát mutatni. Mégis sokan nem veszik komolyan azt, mekkora hatásuk van a hétköznapi vagy éppen a nem hétköznapi emberekre, nem figyelnek arra, hogy egy- egy kijelentés milyen válaszreakciót válthat ki. Talán a pénz figyelembe vétele mellett arra is koncentrálhatnának, hogy többet tegyenek hozzá az emberiség értékeihez. Egy márkás ruha helyett ültethetnének néhány fát. A fogyasztószerek reklámozása helyett megoszthatnának néhány egészséges receptet. Az anyagi értékek helyett lehetne az emberségük a fő.

Azonban vannak, akik számára a jó példa, az elfogadás elsőbbséget élvez, vegyük példának Harry Stylest, aki a koncertjein is kiáll az emberek különbözősége mellett. Emma Watson is példakép lehet a hozzáállásával vagy éppen Meghan Markle, az első az angol királyi családból, aki helyzetét a feminizmus és egyenjogúság javára használja.

Sok nagyobb befolyással rendelkező híresség hallathatná a hangját, hiszen ezzel hozzájárulhatnának egy egészségesebb és egyenlőbb társadalomhoz, ahelyett, hogy egymás ellen uszítanának minket.

Szerintem maga a feminizmus mindenkinek mást jelent, éppen azt, amire a szüksége van egyfajta védelemként. Mindenki életében történt olyan, amit legszívesebben kitörölne, csak nyomna egy delete-et. Ezek a történések mély nyomot hagynak bennünk, legyen szó arról, hogy kíméletlenül viselkedtek veled az iskolában, a szüleid túlságosan bekorlátoztak vagy még rosszabb tapasztalatokról. Küzdeni kell azért, hogy ilyesmi mással ne történhessen meg. Merni kell kiállni és elmondani mit gondolsz, mit érzel még akkor is, ha félsz, hogy lavinát indítasz el ezzel. Összegyűjteni a bátorságod és önbizalmadat, megszólalni, kiállni magad mellett, és ha kell, segítséget kérni nehéz. Mégis, higgy abban, hogy te leszel az, aki meg tudja csinálni! Egy nap rólad fognak példát venni. Talán nem százezren, csak ketten, de mégis fel fognak rád nézni. Mindenkinek joga van önmagának lenni és a saját bőrében boldognak lenni, számomra ezt jelenti a feminizmus.

Barna Karina