A majomfiúk a vonatokat szeretik, a majomlányok pedig a lábasokat – akárcsak az embergyerekek, terjedt el a közelmúltban világszerte a hír. Ma reggel maga az index.hu írt erről egy nagy port kavaró cikket. De vajon igaz-e a hír? Vajon tényleg van tudományos alapja ennek a (gyanúsan szexistának tűnő) kijelentésnek? Cikkünkből kiderül.

Az állítás alapját egy 2002-es tanulmány szolgáltatja, melyben a kutatók hím és nőstény cerkófmajmoknak adtak gyerekjátékokat [1]. Történetesen labdát, rendőrautót, puha babát, lábast, képeskönyvet és plüssállatot.

Az kutatók az mérték, hogy a 44 hím és 44 nőstény majom közül ki mennyi időt foglalkozik melyik tárggyal. Az eredményeket a világsajtó olyan szalagcímek alatt közölte, mint „Még a majomfiúk is jobban szeretik a kocsikat, mint a majomlányok” vagy „A majomfiúk is már csak ilyenek”. Az index.hu pedig egyenesen ezzel a (sokak szerint nevetséges) címmel számolt be róla: „A fiúk genetikai okokból vannak oda a vonatokért”.

Azt valószínűleg mindenki érzi, hogy ezek a szenzációhajhász szalagcímek túloznak. Azonban azt már kevesebben tudják, hogy maga a majmos tanulmány is hemzseg a módszertani hibáktól. Egy Letitia Meynell nevű professzor átfogó kritikát is írt róla a Hypatia társadalomtudományi szakfolyóiratba [2]. Rengeteg módszertani hibát mutatott ki, ezek közül a legfontosabbak a következők.

A majmos tanulmányban a „tárgy kedvelése” annyit jelent, hogy a majom megfogja az adott tárgyat. Ebbe pedig az is beletartozik, ha például mérgesen nyúl érte és megpróbálja összetörni vagy széttépni.

A megfigyelés mindössze néhány órán át tartott. Ez nem elegendő egy szakszerű etológiai adatvétel elkészítéséhez, tehát a tanulmány módszertana állatviselkedéstani szempontból hibás.

A lábas nem lehetett része egy esetleges közös viselkedésfejlődési mintázatnak a múltban, amikor az ember és a cerkófmajom közös őse élt (25 millió évvel ezelőtt). A közös ős egyszerűen nem használt lábast, ez tény.

A lábas nem fordul elő a cerkófmajmok természetes élőhelyén sem, tehát nem hordozhat semmiféle jelentőséget egy főzni nem tudó cerkófmajom számára. Ugyanez igaz a könyvekre, kocsikra, labdákra, babákra és plüssállatokra is. Ráadásul a babák és plüssállatok, amiket a kutatók a majmoknak adtak, semmiféle hasonlóságot nem hordoztak az újszülött kismajmokkal sem.

A tanulmány többek között arról is beszámol, hogy mind a hím, mind a nősténymajmok több időt töltöttek a fazékkal, mint a babával. Hogy ebből milyen nemi tulajdonságokra lehet következtetni, azt persze sem a kutatók maguk, sem a médiavisszhang nem forszírozta.

A tanulmányban kimondatlanul felhasználták azt a (hibás) feltételezést, is, hogy a rózsaszínű tárgyak a nőkre/nőstényekre jellemzőek. Ez a feltételezés elég ciki módon tudománytalan: teljesen figyelmen kívül hagyja, hogy a színek jelentősége kulturálisan változik.

És ha már a színeknél tartunk, a kutatók semmilyen módon nem korrigáltak arra, hogy egyes tárgyak színei élénkebbek, mint a többié. Sem pedig arra, hogy egyes majmok bizonyos színeket jobban szerethetnek, mint másokat. Ehhez egy több éven át futó etológiai megfigyeléssorozat kellett volna, nem néhány óra.

A kutatók szerint a rózsaszínt a nők és a nősténymajmok azért kedvelhetik, mert a gondoskodással hozzák összefüggésbe, ugyanis a csecsemők arca is rózsaszín. Ez viszont elképesztő butaság. Nem, hogy nem minden főemlős újszölött arca rózsaszín, de még az emberek csecsemőinek arca se mind rózsaszín! Sőt. Mivel az ember őse eredetileg Afrikában fejlődött ki, a fenti logika szerint a nőknek/nőstényeknek ugyebár a barna színt kellene előnyben részesíteniük...

A vizsgált majmok fogságban éltek. A tanulmány semmilyen bizonyítékot nem közöl rá, hogy ugyanez az eredmény lenne-e várható szabadon élő majmoknál is.

A tanulmány ráadásul azt is közli, hogy mivel a hím majmok összességében több időt töltöttek tárgyakkal, mint a nőstények, ezért több időt töltöttek a nőies jellegű tárgyakkal is. A végeredmény, amit a média felkapott, ezt valahogy elfelejtette közölni.

Nem az összes megfigyelt hím majom játszott többet autókkal. A 44 megfigyelt hím egyed közül csak 33 foglalkozott a tárgyakkal egyáltalán. (A 44 nőstény közül pedig 30.)

A végeredmény sajnos csak átlagokat közöl, de szórást nem. A szórás azt jelenti, hogy mennyire térnek el az egyes esetek az átlagtól. Ennek hiányában nem tudható, hogy például hány nőstény volt, aki inkább az autóval játszott a baba helyett. Így a végeredmény statisztikailag is értékelhetetlen.

Már mindez elég lenne hozzá, hogy a tanulmány eredményeit legalábbis kritikusan szemléljük.

És semmiképpen ne írjunk belőle szenzációhajhász cikkeket. (Khm, index-szerző.)

Mellesleg azt is megkérdezhetnénk, miért cerkófmajmokat tanulmányoztak, akik távoli rokonaink csak, és miért nem csimpánzokat, akik sokkal közelebbiek? Ja, mert azok az eredmények nem támasztják alá a kutatók szexista előfeltételezéseit...

És persze az is igaz, hogy az emberek nem csimpánzok (ahogy nem is cerkófmajmok).

Összességében mindez rettenetesen tudománytalan.

Mintha a tárgyak bármelyikének lenne bármilyen jelentése egy majom számára. Mit számít, hogy a majmok nem tudják, mi az a rendőrautó! Vagy hogy lábasok nem léteztek abban az ősi környezetben, amiben az ember törzsfejlődése történt! Vagy épp, hogy sok kisfiú többet babázik, mint sok kislány... Sőt, a plüssmacik eredetileg kisfiúk számára készültek!

Teljesen kizárt, hogy a majmok evolúciósan kifejlesztettek volna bármiféle kognitív vonzalmat a lábasokhoz vagy a vonatokhoz.

Aki ezt állítja, az áltudományt terjeszt.

Pataki Lilla

 Kommenteléshez kattints ide! 

A szerkesztő megjegyzése: egy 2008-as tanulmányban rhesus-majmokkal is megismételték a kísérletet [3]; azonban erre is jellemzőek ugyanazok a módszertani hibák. Attól, hogy két hibás tanulmány is alátámaszt egy hipotézist, az még nem lesz kevésbé nem igaz.

KAPCSOLÓDÓ BLOPOSZTOK:

Hogyan ne legyünk esszencialisták?

Feministák, szexuális lelkesedők és az ember lelki neme

Felhasznált szakirodalom:

[1] Gerianne Alexander & Melissa Hines, “Sex Differences in Response to Children’s Toys in Nonhuman Primates,” Evolution & Human Behavior 23.6 (1 November 2002)

[2] Letitia Meynell, “Evolutionary Psychology, Ethology, and Essentialism (Because What They Don't Know Can Hurt Us)”, Hypatia A Journal of Feminist Philosophy, Volume 27, Issue 1, 2012, Pages 3-27

[3] “Sex Differences in Rhesus Monkey Toy Preferences Parallel Those of Children,” Hormones & Behavior 54.3 (August 2008)