A transznemű közösségekben aránytalanul magas a depressziótól és szorongástól szenvedők száma. Habár néhány szűklátókörű orvos arra jutott, hogy mindez alapvető részét képezi a transzneműségnek, egy új tanulmány szerint ezt teljesen megcáfolják azok a transznemű gyerekek, akiket elfogad a környezetük.
Csikós Ádám: „Nekem rengeteget jelentett gyerekként (és jelent ma is), hogy Anyukám is támogatott; nem mondta meg, hogyan öltözködjek és abba sem szólt bele, hogy milyen _a társadalom által nemekhez kötött_ tulajdonságokat, viselkedéseket teszek magamévá. Mikor alsó tagozatban egyszer fotózás volt (2. osztályos koromban, 8 évesen, 2004-ben), először életemben egy inget és egy csokornyakkendőt kaptam tőle ajándékba; végtelenül boldog voltam, ahogy attól is, hogy hordhattam és abban fényképeztek le."
Az Egyesült Államokban aránytalanul magas a transzneműek között a szorongástól és depressziótól szenvedők, valamint az öngyilkosságot elkövetők száma. Egy meghökkentő statisztika szerint a transznemű emberek 41 %-a kísérelt már meg öngyilkosságot. Néhány szűk látókörű orvos szerint a pszichológiai kórképek magas száma arra utal, hogy a transzneműség rombolóan hat a mentális egészségre – így használják a fenti adatot a tranzíciós folyamat aláaknázására. Mindeközben a transzneműeket támogatók azzal érvelnek, hogy a mentális szorongás a transznemű populációban a diszkrimináció, a visszautasítás és a zaklatás eredménye – nem pedig magáé a tranzícióé.
Egy új tanulmány, amely a Pediatrics folyóiratban jelent meg, alátámasztja azt az állítást, miszerint azok a transznemű gyerekek, akiket a környezetük elfogad, nem szenvednek mentális betegségekben aránytalanul nagy mértékben. A tanulmány 73, három és tizenkét év közötti nemi diszfóriás gyereknél vizsgálta a szorongásos és depressziós érzések mértékét egy adott hétre vonatkoztatva önbevallásos alapon. Az NBC beszámolója szerint „a nemi diszfóriás gyerekek szorongási indexe „átlagosan 50.1 volt a National Institutes of Health skálája alapján, ami majdnem ugyanannyi, mint a nemzeti átlag (50).”
Dr. Stephen Russell az Austinban lévő Texasi Egyetem professzora, aki a gyermekfejlődésre szakosodott, valamint társszerzője egy másik, nemrégiben elkészült tanulmánynak, amely az LMBT fiatalok mentális egészségét vizsgálja. Egy, a Broadlynak adott interjúban elmagyarázta, hogy
megkérdőjelezhetetlen, hogy a transz emberek között a mentálhigiéniás betegségekkel küzdők aránytalanul magas száma a stigmának, a diszkriminációnak és a kultúránkban jelenlévő ellenségeskedésnek (transzfóbiának) köszönhető.”
„A gyerekek az elsődleges gondviselőiktől várják a támogatást és gondoskodást” – folytatja –, „a nyílt elutasítás nagyon pusztító hatású.”
Dr. Russel azt mondja, hogy a legtöbb fajnál jellemzően tabu az utódaik elutasítása, de valami történt a mi kultúránkban, ami társadalmilag elfogadhatóvá tette a transznemű vagy LMB gyermekek elutasítását.
Dr. Russel szerint még csak most kezdjük feltárni a diszkriminációnak a mentális jólétre és az egészségre gyakorolt valódi, hosszútávú hatását. „Fiziológiai szinten is láthatjuk, hogy a diszkrimináció fizikailag és mentálisan krónikus beteggé teheti az embereket.” A mai transznemű gyerekek lehetnek az első olyan generáció, akik a transz identitás körüli fokozott kulturális tudatosságban és megnövekedett társadalmi elfogadottságban nőnek fel. A legtöbb transz ember, aki nem elfogadó környezetben nőtt fel, a felnőtté válási folyamat során gyakran előítéletek mocsarában ragad. Fontos ezeknek a transz embereknek megtanulni, hogyan tegyék túl magukat az elutasítás traumáján ezekben a meghatározó években.
„A negatív tapasztalatok elismerése az első fontos lépés (sajnos a probléma a diszkriminációval az, hogy általában megbélyegez, és túl fájdalmas beszélnünk róla)” - mondja Dr. Russel, majd hozzáteszi, hogy kutatása során megfigyelte, hogy „azok az emberek, akik zaklatás vagy diszkrimináció áldozatai, gyakran érzik magukat tehernek azok számára, akik a legfontosabbak az életükben – még akkor is, ha ezek az emberek támogatóan viszonyulnak hozzájuk. Sokszor úgy érzik, hogy szomorúságot okoznak nekik, ha a (gyakorta krónikus) zaklatásaikról vagy negatív tapasztalataikról beszélnek.” Fontos ezeknek a gyerekeknek megérteni, hogy „ők nem jelentenek terhet számunkra – mi azért vagyunk dühösek, mert szeretjük őket, és törődünk velük, és nem azért, mert jobban meglennénk nélkülük.”
Azoknak a szülőknek, akiknek transznemű a gyerekük Dr. Russel azt tanácsolja: „Szeresd a gyermeked.” Ez nyilvánvaló, majd hozzáfűzi, mindez a szülőknek az előítéleteik és hiedelmeik teljes átgondolását jelentheti. „Vizsgálják meg az érzéseiket, feltételezéseiket és előítéleteiket a nemekkel kapcsolatban: a fiúkról és a lányokról, a férfiakról és a nőkről, és arról, hogy milyen jövőt képzelnének el a gyermeküknek.” mondja Dr. Russel, majd javasolja, hogy azok a szülők, akiknek az előítéleteik rossz hatással vannak a gyermekükkel való kapcsolatra, forduljanak szakemberhez.
Szabó A. Zsófi: „Ez 12-13 éves korom körül készült. Édesanyám nők bálványa jellegű srácnak szeretett volna. Ebből egyik se nagyon jött be."
„A nemünk alapvető rendező elv a társadalmunkban, a kultúránkban és felnőtté válásunk során.” magyarázza Dr. Russel. „Véleményem szerint a születési nemükkel azonosulni nem tudó gyerekeknek szükségük van arra, hogy a körülöttük lévő felnőttek mindezt elmondják nekik, és elismerjék, hogy ők különlegesek és bátrak, amiért kifejezik önmagukat oly módon, ami kihívások elé állítja a többi embert. Azaz, be kell láttatni velük, hogy gyakran érzik majd úgy, hogy 'az árral szemben úsznak' – szükséges, hogy a felnőttek ezt elismerjék, és tudassák velük azt, hogy támogatják őket, és büszkék rájuk mindemelett vagy mind ezek ellenére.”
Transznemű gyerekként felnőni szörnyen ijesztő és magányos lehet. Ha a családod elutasít, és a társaid is elutasítanak, könnyen negatív gondolataid támadnak magaddal és az identitásoddal kapcsolatban. Ezek a káros gondolatok az egész életedre hatással lehetnek, ami végül transz emberként az életfenntartó erőforrásoktól megfoszthat. „Azoknak a születési nemükkel azonosulni nem tudó/transznemű gyerekeknek, akiknek a szülei rendszabályozni akarják a nemét, nagy érzelmi nehézségekkel kell megküzdeni,” mondja Dr. Russel, majd egy utolsó jótanáccsal lát el:
Meg kell érteni, hogy a gyerek neme nem az egyedüli dolog a világon. Csak szeresd a gyermeked azért, aki, és akivé lesz.
A cikk eredetileg a Vice magazinban jelent meg, a fordítást Arni, Prizma Közösség önkéntese készítette.
Kapcsolódó cikkünk: Semmiféle „svéd tanulmány" nem állítja, hogy a tranzíció öngyilkossághoz vezet
