Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

„Minél közelebb mégy hozzá, annál jobban megérted.”

Szabadnem

Neveljük a lányokat macskákká! – megszólalt a legendás feminista

2018. március 13. - Szabadnem Vendégszerző

Gloria Steinem immár fél évszázada áll az amerikai feminizmus élén, de még sosem látott olyan mozgalmat, mint amilyen napjaink #MeToo kampánya. Leah Fessler interjújában a Ms. Magazine alapítója számbaveszi a #MeToo hiányosságait, a metszetszemléletű feminizmus fontosságát, és hogy hogyan kéne folytatni a szexuális zaklatás leépítését a következő hónapokban, években. Szpojler: úgy, hogy a lányokat macskákká neveljük!

 

„Világos, hogy jelenleg úgy hallatjuk a hangunkat, ahogy korábban soha” – mondta Steinem december 8-án a Massachusetts-i Női Konferencián.

 

Valóban, sok nő talált közös célra a #MeToo kapcsán. A mozgalom tíz évvel ezelőtt indult a fekete aktivista, Tarana Burke által. De idén erősödött fel a hollywoodi ikon, Harvey Weinstein ellen megfogalmazott szexuális zaklatás és erőszak vádjának hatására.

 

gloria-steinem-with-cat02.jpgGloria Steinem a Ms. magazin és a Women’s Media Center egyik alapítója

Steinem azonban hozzáteszi: „A fekete nők mindig is feministábbak voltak, mint a fehér nők.”

Úgy hiszi, hogy a nemek közötti egyenlőség sosem fog megvalósulni, ha a mozgalom nem veszi figyelembe azt a tényt, hogy a fekete nők mindig is a feminista aktivizmus központjában voltak.

 

„Mi most egyfajta szökőár pillanatában vagyunk. De emlékeznünk kell, hogy ez az egész 40 évvel ezelőtt kezdődött, amikor meghatározták a szexuális zaklatás fogalmát” – mondja Steinem.

 

A „szexuális zaklatás” elleni harc az Egyesült Államokban 1975-ben indult. Magát a kifejezést a Cornell Egyetem feministái alkották meg. Néhány évvel később egy feminista ügyvéd, Catharine MacKinnon dolgozta ki a szexuális zaklatás jogi keretét. Rámutatott, hogy szexuális zaklatás valójában a nemi alapú diszkrimináció egyik formája.

 

De Steinem itt fontosnak tartja emlékeztetni: három fekete nő vitt sikerre szexuális zaklatással kapcsolatos pert először.

 

Beszéljünk hát róluk!

 

Paulette Barnes és Diane Williams az Egyesült Államok kormánya ellen indíttatott eljárást. Mercelle Vinson pedig egy bank ellen. Ő a korábbi főnökét vádolta többszörös zaklatással és nemi erőszakkal. Ez végül a Legfelsőbb Bíróság 1986-os egyhangú döntéséhez vezetett, miszerint a szexuális zaklatás ellen is véd a Polgárjogi Törvény.6giphy.gif

 

„Mindhárom nő fekete volt. Ezek a nők a jelképei annak a ténynek, hogy a szexuális zaklatás sokkal nagyobb valószínűséggel történik meg a társadalmilag gyengébb emberekkel, mint az erősekkel” – mondja Steinem.

 

Azt is megemlíti, hogy Anita Hill jogászprofesszor – szintén fekete nő – volt az, aki a közbeszéd kiemelt figyelmébe emelte a szexuális zaklatás témáját azzal, hogy 1991-ben tanúvallomást tett a Legfelsőbb Bíróság egyik tagja ellen.

 

Jellemző, hogy az amerikai kultúra nem veszi figyelembe a színes bőrű nők felbecsülhetetlen adományát. De sajnos ez igaz az amerikai feminizmusra is, amit ezért sokan „fehér feminizmus”-nak neveznek. Sokan vádolják a #MeToo kampányt jogosan azzal, hogy félrevitte a fekete nők egyenlőségért folytatott munkáját.

 

Na de hogy jön ide a metszetszemlélet?

 

A metszetszemléletű feminizmus a metszeteket vizsgálja. Azaz, az elnyomás átfedéseit, metszeteit. Például ha valaki nem csak a neme miatt, hanem a bőrszíne miatt is tapasztal hátrányokat. De a szexuális irányultság, a társadalmi-gazdasági helyzet és a fizikai állapot is közrejátszhat.1giphy.gif

 

A színes bőrű nők két társadalmi csoport átfedésében, metszetében vannak: nők is, és színesbőrűek is.

 

A metszetszemléletet (latin eredetű szóval interszekcionalitás) egy Kimberlé Crenshaw nevű civil jogvédő (és jogász professzor) terjesztette el. Ő szintén fekete nő.

 

„A színes bőrű nők vívták az első harcot. Azt, amelynek végén a változás már lehetségesnek tűnt” – véli többek között Steinem is.

 

„Sokan napjaink feministái közül nem is tudják, hogy a színes bőrű nők mindig is feministábbak voltak, mint a fehér nők. Ez láthatatlanná teszi őket a mozgalmon belül.”

 

Steinem javaslata, hogy aki neki nem hisz, az nézzen utána a statisztikáknak. Tegyük tehát mi is ezt.

 

A korai ’70-es években a Ms. magazin közzétette az első felmérését a feminizmus támogatottságáról. E felmérésen a fekete nők több, mint 60%-a mondta, hogy támogatja a női mozgalmakat és feminista ügyeket. A fehér nőknek csak 30%-a volt támogató.

 

A dolgok ma sem nagyon különböznek, magyarázza Steinem. Példának hozza, hogy a 2016-os elnöki választáson a fekete nők elsöprő többsége Hillary Clintonra, míg a fehér nők többsége Trumpra szavazott. Ezt a megosztottságot Steinem annak tulajdonítja, hogy a házas fehér nők a férjük anyagi és identitásbeli érdekeit nézve szavaznak, hiszen ők attól függnek.5giphy.gif

 

Ezzel szemben a fekete nők – a mindennapjaik tapasztalata miatt – jobban értik a rendszerszintű egyenlőtlenségeket.

 

Sokkal valószínűbb, hogy aktívan ellenállnak az elnyomásnak.

 

A dolog egyszerű: nem születtünk se szexistának, se rasszistának. Viszont a rendszerszintű rasszizmusban és nőgyűlöletben nőttünk föl. Steinem szavaival élve, „azt hisszük, rangsorolva vagyunk, pedig valójában együtt vagyunk”.

 

Neveljük a lányainkat a macskákká!

 

Adva van a mindent átható szexizmus, szexuális zaklatás és nőgyűlölet. Steinem szerint aktívan változtatnunk kell a fiatal lányok és nők szocializációján. Azt tanácsolja: neveljük őket a macskákhoz hasonlóvá.

 

„Próbáltál valaha megérinteni egy macskát?” – kérdezi Steinem, amikor arról érdeklődök, hogyan kéne nevelni a feministák következő generációját. Bólintok, ő meg legyint. „A macskák csak akkor engedik, hogy megérintsd őket, ha ők is akarják. A macskák eldöntik, hogy mit fognak tenni, és az úgy is lesz.”

 

„Milyen csodálatos – folytatja –, hogy mielőtt a gyerekek beletanulnak a hagyományos nemi szerepekbe, azelőtt még ösztönösen úgy viselkednek, mint a macskák. A kisbabák nem lánynak vagy fiúnak születnek. Embernek születnek. És a kisgyerekek olyan csodálatosan mondják, hogy »nem igazság«, meg azt is, hogy »nem vagy a főnököm«. Az ilyen kijelentések központi elemei a civil jogi mozgalmaknak. Ezt kéne fenntartanunk.”

 

Ez a macskaszerű ösztön Steinem esetében szó szerinti volt. Nem sokat járt iskolába 12 éves koráig, mert az apja folyamatosan költözött. Később, elmondása szerint, egyszer egy fiú meg akarta puszilni az arcát, ő viszont önvédelemből egy pofonnal válaszolt.

 

De a legtöbb kislányt általában arra tanítjuk, hogy mások kedvére tegyen. „Olyan ruhákat adunk rájuk, amiken hátul van a gomb, ezeket fel se tudják venni egyedül. Nagyon sokféle módon vannak passzivitásra tanítva, hogy várjanak valaki más segítségére” – véli Steinem. „Szóval keresnünk kell a változást. Változtassunk azon, ahogyan viselkedünk, ahogyan a családunkkal és a barátainkkal bánunk. Emellett igényelnünk kell a külső változásokat is.” Küzdjünk a testi integritásért. A patriarchátus nem fog hirtelen csak megszűnni.

 

Szex vagy hatalom?

 

Steinem szerint sokan még mindig nem értik, hogy mi vezet szexuális zaklatáshoz. „Úgy gondolom, még mindig nem teljesen világos, hogy a szexuális zaklatás a hatalomról szól, nem a szexről” – mondja.

 

Értsük meg! A szexuális zaklatás lényege a dominancia.

 

És a megalázás, a másik ember lealacsonyítása.

 

Ez segíthet tisztázni, hogy mi számít helytelen viselkedésnek, főleg azon férfiak számára, akik ilyen kérdéseket tesznek fel: „Többé nem szabad megölelni sem a nőket?” Steinem erről a következőket mondja:

 

„A demokrácia ott kezdődik, hogy a testünk hozzánk tartozik. A nőknek egyébként is vannak nehézségeik a demokráciával. Ugyanis méhük van, a patriarchátus pedig kontrollálni akarja a reprodukciót. A rassz alapú megkülönböztetés pedig csak tovább nehezíti a dolgot a színes bőrű nők számára.2.gif

 

De a lényeg (a férfiak és a nők számára is), hogy uralhassuk a saját testünket, és használhassuk a saját hangunkat – ezek alapvetőek a demokráciában. Szóval, ha ezek mentén tudunk továbbhaladni, az nagyszerű.”

 

Steinem szerint tehát el kell ismernünk, hogy nem minden közeledés szexuális zaklatás. A számunkra kellemetlen viselkedést nevezzük meg úgy, hogy azzal tisztázzuk a határokat, ne pedig elmossuk.

 

„Ha egy srác kommentálja a megjelenésünket hízelgő, de kényelmetlen módon, és mi visszaszólunk, akkor megdöbben, hogy képesek vagyunk jelezni a határainkat és vágyainkat. És ezt folytatni kell. Beszélnünk kell egymással. Nem hagyhatjuk, hogy a férfiak megfogják ezt a pillanatot, és azt mondják, hogy »többé már a nőkhöz sem szabad szólni«, vagy valami hasonlót.”

 

Na de mi van a facebookkal?

 

Az aktivizmus nem áll meg a közösségi médiánál. Sokat tanultunk a fekete nők vezetésével a szexuális zaklatás elleni harcról. Többek között azt, hogy az aktivizmus megkívánja a valós élet- és eredményközpontúságot. A közösségi média posztjait követő elégedetlen kommentek nem számítanak.

 

„Nyilvánvalóan hatalmas ajándék, hogy képesek vagyunk így is kommunikálni, és tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül. Ez nagyszerű. De emlékeznünk kell arra is, hogy az azonnali megosztás lényegében semmit sem csinál” – mondja Steinem. Hozzáteszi:

 

„Figyeljünk arra is, mit teszünk. Olyan alapvető dolgokra, hogy hogyan költjük el a pénzt. Ki mellett állunk ki. Kire szavazunk.”

 

Ez nem azt jelenti, hogy a Facebook-bejegyzések feleslegesek. A valós élet és az online aktivizmus kapcsán Steinem azt mondja: ez nem „vagy-vagy kérdés”. Az aktivizmusnak van egy íve.

 

„Mindig a felismerés jön először, még a cselekvés előtt. A felismerés eredhet a #MeToo kiírásából. A tudatból, hogy nem vagy egyedül. Tudva, hogy a rendszer őrült, nem pedig te. A felismerésből jön az aktivizmus, abból pedig a változás.”

 

Demokrácia és metszetszemlélet

 

„Van még olyan köztünk, akit nem merített ki napjaink politikai légköre? Jó lehet neki… Mi, többiek viszont beismerjük, szívesen aludnánk inkább téli álmot” – mondja Steinem. A kimerültség és a reménytelenség hullámai a társadalmi igazságosságért folytatott harc velejárói.

 

Viszont ha meg akarjuk szüntetni a szexuális zaklatást, akkor az aktivizmust két alapvető értékre kell alapoznunk: a metszetszemléletre és a demokráciára.

 

Demokráciáról már mindenki hallott, de mi is az a metszetszemlélet pontosan?

 

Röviden, a fekete nők aktivizmusa. Arról van szó, hogy egy fekete nőt egyszerre ér hátrány amiatt, hogy fekete, és amiatt, hogy nő. A fekete emberek és a nők csoportjának metszetében, közös részében van. Őt egyszerre érinti a rasszizmus és a szexizmus is.

 

A metszetszemléletű aktivizmus ezt ismeri fel. Egyszerre küzd a rasszizmus és a szexizmus ellen. Meg persze a többi elnyomás ellen is, hiszen nemcsak a nemből és a bőrszínből kifolyólag érhet hátrány embereket. 3.gif

 

Steinem hozzáteszi: „Ha kiváltságos csoporthoz tartozol, akkor legalább annyit hallgass, mint amennyit beszélsz. Ha kevéssé kiváltságoshoz, akkor legalább annyit beszélj, mint amennyit hallgatsz.

 

Ez nehéz lehet, ha hozzászoktál a rejtőzködéshez.

 

De akkor is beszélj az emberekkel! Ne szigetelődj el. A jelenben létezz, és ne gyötrődj azon, hogy mit kéne tenned vagy hogy mit kellett volna máshogyan csinálnod. Képzeld magad mások helyzetébe, mert szinte mindenki képes a változásra.”

 

 

Az eredeti cikk itt

  

Fordította: Monika Kll

 

 

Ha szeretnél többet megtudni a metszetszemléletről, olvasd el ezt!

 

 

 

Moderálási alapelvek: fenntartjuk a jogot, hogy a gyűlöletkeltő, rasszista, -fób, tutimegmondó/kioktató & a témába nem illő kommenteket kimoderáljuk. Továbbá felhívjuk a figyelmet, hogy mivel a blogot önkéntesek szerkesztik szabadidejükben, nincs mód a beérkező kommentek azonnali elbírálására. Így előfordulhat, hogy néhány nap is eltelik, mielőtt megjelenik egy új komment. A türelmet és megértést köszönjük.