Mi az az átfektetés? Mit csinálnak az angol átfektetés-aktivisták? És mi köze van mindennek Trumphoz meg az olajszörnyekhez? Londoni tudósítónk jelentkezik.
Tudjátok-e, mi az az átfektetés? Nem, nem az egyik ágyról a másikra fektetésre gondolok. Hanem arra, ha valaki a befektetéseit kivonja valahonnan, és máshova fekteti át.
Hogy őszinte legyek, először kifektetésnek akartam magyarítani az angol divestment szót, mivel az investment (=befektetés) ellentétét jelenti. De meggyőztek, hogy a kifektetésnek túl sok köze van a boxhoz. Úgyhogy maradjunk az átfektetésnél.
Régebbi hír már, hogy az Egyesült Államok kilép a párizsi klímamegállapodásból, mivel Trump úgy hiszi, nincs is éghajlatváltozás. Na de hogy jön ez az átfektetéshez? (És az olajszörnyekhez? – Mindjárt, mindjárt.)
Bár hozzánk csak távoli zajként jutott el eddig, de létezik olyan, hogy Átfektetés Mozgalom. Ők azért tevékenykednek, hogy minél több vállalat vonja ki a befektetéseit a fosszilis energiahordozókból.
A fosszilis energiahordozók (szén, olaj, gáz) akkoriban keletkeztek és halmozódtak föl a föld alatt, amikor még dinoszauruszok rohangáltak a Föld felszínén. Az elhullott őskori állatok és növények megkövesedett maradványaiból, fosszíliáiból keletkeztek a fosszilis energiahordozók.
Hogy ez miért fontos? Ha valamibe a befektetők nem fektetnek többé pénzt, akkor az a terület nem fog tovább fejlődni. Tehát ha a részvényesek mostantól az olajfúrás helyett a naperőmű-építésekbe fektetnék be a pénzüket (és onnan remélnének profitot), akkor az emberiségnek hirtelen sokkal több esélye lenne a klímaváltozás elleni harcban…
Hát ezért lenne fontos átfektetni.
Kivonni a befektetéseket az olajból, szénből. És helyettük a napba, szélbe fektetni.
***
Van nekem egy barátom itt Londonban, Chrisnek hívják, és az Átfektetés Mozgalom tagja. Ő és társai voltak azok, akik idén tavasszal elérték, hogy a londoni Hackney kerület önkormányzata kivonja a nyugdíjalapok 50%-át a fosszilis energiára épülő részvényekből. De vajon hogy csinálták?
– Egyenként kerestük föl a képviselőinket – meséli Chris, miközben egy angol pubban ücsörgünk, ahol ünneplésképp meghívom egy sörre. – Mindenki saját iIdőpontot kért mint választópolgár. Leültünk az irodájukban, és magánbeszélgetésként elmondtuk nekik: nagyon aggaszt, hogy az önkormányzat a megtakarításait nem tiszta befektetésekben tartja. A mi jövőnket és a gyerekeink jövőjét teszik ezzel tönkre.
Az olajszörny :)
– És hallgattak rátok a képviselők? – kérdezem elhűlve. A magyar politikát napról napra követő fiatal állampolgárként megdöbbent, hogy a képviselők felkeresésének pofonegyszerű taktikája működhet.
– Hát, nem mindig – nevet Chris. – De felkerestük őket újra és újra. Vittünk tanulmányokat, tudományos kutatásokat is. Aláírásokat gyűjtöttünk és adtunk át nekik. Még tüntetést is szerveztünk a városháza elé!
Az akcióról készült képeket persze én is láttam Chris facebookfalán. Egy felfújható olajszörnyet üldöztek el a kerületből a fiatal aktivisták, színpadiasan pirosba és feketébe öltözve. A performansz azt üzente: választott vezetőink vegyék komolyan a klímaváltozás általi fenyegetéseket! Biztosítsanak élhető és tiszta jövőt minden londoni lakosnak azzal, hogy nem támogatják tovább a fosszilis energiahordozók elégetését.
A londoni átfektetés-aktivisták performansza, középen azzal a bizonyos olajszörnnyel, akit a végén leterítettek. A felirat fordítása: Tisztítsuk meg az önkormányzatot! Le a fosszilis energiahordozókkal!
– És a kampány sikeres volt – mondom magam elé elképedten, emésztgetve a hírt, hogy egy pár tucat fiatal aktivistából álló közösség politikai kampánya akár sikeres is lehet…
Az aktivista csoport magja még az egyetemen ismerkedett össze. Az egyetemisták politikai aktivizmusának amúgy is szép hagyományai vannak Angliában. Nem véletlen, hogy az angol egyetemek egynegyede már teljesen átfektetett.
– Sokat dolgoztunk rajta, de sikeres volt, igen. Igaz, hogy az önkormányzat most még csak 50% átfektetésére tett ígéretet – magyarázza ő.
–A cél persze a 100%, ugye? – kérdezem.
– Igen. Teljesen abba kell hagyni a fosszilis energiahordozók használatát. Ha elégetjük az olajat, gázt, szenet, a légkörbe kerülő széndioxid üvegházhatást okoz. Emiatt változik az éghajlatunk. Minél többet égetünk el, annál rosszabb lesz a helyzet.
***
Az Átfektetés Mozgalom kertelés nélkül kimondja, kik az éghajlatváltozás elsőszámú felelősei: az olajcégek, akik a saját profitjuk érdekében mindannyiunk jövőjét föláldozzák.
Egyébként nem is teljesen alaptalan ezeket a cégeket kikiáltani közös ellenségünknek. A valóság nyilvánvalóan bonyolultabb ennél, de egy politikai kampány általában akkor lesz sikeres, ha egyszerű üzeneteket tud megfogalmazni és közvetíteni.
Jó esetben az üzenetek mögött valódi tények állnak, melyek igazáról a kampány lebonyolítói képesek érvelési hibák nélkül meggyőzni az embereket. Szerintem itt a nagy különbség a propaganda és a sikeres politikai kampány között.
Márpedig ha meg akarjuk állítani a széndioxid-kibocsátást itt és most, akkor olyan kampányokra van szükségünk, amik már rövid távon is sikeresek.
Vegyük észre ugyanis, hogy a „kapcsold le a villanyt” kampányok közepette az valahogy ritkán merült fel célként, hogy nem kéne több luxushotelt építeni. Hogy meg kéne szakítani a függést az olajkitermelő országoktól és vállalatoktól. Vagy hogy újra kéne gondolni a szabadkereskedelmi egyezményeket, melyek extra jogokat adnak a nemzetközi cégek gazdasági érdekeinek – az emberek és a környezet védelme helyett. De nem, ezek a drasztikus megoldások sokáig nemigen kerültek szóba.
Mari néni használjon drágább, környezetkímélőbb mosószert, de a Shell ne hagyjon föl a sarkvidéki olajfúrásokkal. Ám az emberek nem szeretnek önmagukra mint gonosz ellenségre gondolni. Nem érdemes tehát az emberek bűntudatára mozgalmat építeni.
Az Átfektetés Mozgalom tehát azt javasolja, hogy az egyes emberek hibáztatása helyett inkább mutassunk rá az igazi felelősökre. Azokra a kapitalista nagyvállalatokra, akik a fosszilis energiahordozók kitermeléséből és elégetéséből szerzik a profitjukat. Ők az elsődleges felelősei az éghajlatváltozásnak. És ők zsebelik be a legnagyobb anyagi hasznot is belőle. Kérjük számon őket, fordítsuk az emberek haragját ellenük.
És ez a stratégia, úgy tűnik, működőképesebb tud lenni, mint a „kapcsold le a villanyt” kampányok voltak.
***
Később, a második sör mellett elmesélem Chrisnek, hogy mi Magyarországon épp a metszetszemléletű jogvédelem terjesztésén dolgozunk. Ez magában egyesíti a nemi, etnikai, vallási és vagyoni alapon elnyomott csoportok támogatását, de persze komoly hangsúlyt fektet a környezetvédelemre és a rendszerkritikára is.
A metszetszemlélet Chris számára nem újdonság: az intersectionality ötlete az angliai társadalmi mozgalmakban régóta alapvetés.
– Gondolod, hogy lehetséges az összefogás ezek között a csoportok között? – kérdezi. – Mármint, össze tud-e fogni az LMBTQ-aktivista a környezetvédővel? Vagy a minimálbér-emelésért tüntető a feministával?
– Talán. Az összefogás első lépése az lehet, hogy a hátrányos helyzetű csoportok tudjanak egymásról, tanuljanak egymástól és motiválódjanak egymás sikere által is. Az ideális persze az lenne, nyilván, ha az egyes csoportok egymás érdekében is kiállnának. Elvégre ugyanaz ellen a rendszer ellen küzdenek.
– Igen, mindenképpen tanulnunk kéne egymástól – vélekedik Chris. – Én például hiányolom, hogy a sikeres kampányok módszereit az aktivisták leírják és terjesszék. Hogy aztán mások is utánozhassák őket.
– Ezt most úgy mondod, mitha ti leírtátok volna a módszereiteket... – nézek rá rosszallóan.
– Jogos – szégyelli el magát nevetve. – Ebben még nekünk is sokat kell fejlődni.
– Erről jut eszembe, mondd csak, mi a legfontosabb dolog, amire az Átfektetés Mozgalomban végzett munkád során rájöttél?
Elgondolkozik.
– Az, milyen sokat számít, hogy értékeljük és megünnepeljük a részeredményeket is, mint fontos sikereket. Ránk fér a boldogság, az elégedettség, a gratuláció.
– És mit mondanál azoknak az embereknek, akik tagadják, hogy lenne éghajlatváltozás? Akik egyetértenek Trumppal?
– Azt, hogy megértem őket. Nem értek velük egyet, de megértem őket.
– Hogyhogy?
– Tény, hogy ha tényleg van klímaváltozás, a teljes gazdasági berendezkedésünket meg kell változtatnunk. Az életformánkat is meg kell változtatnunk. Már ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink és unokáink ezen a bolygón tudjanak élni, ugyebár. Ezzel szembenézni hatalmas kihívás lelkileg mindenkinek. Nem csodákozom, hogy sokan vannak, akik megfutamodnak ez elől. Tényleg rohadt félelmetes belegondolni.
Rohadt félelmetes.
De szerintem még mindig jobb félni, felkészülni és megpróbálni valamit tenni, mint a homokba dugni a fejünket és meggyőzni magunkat, hogy nincs baj. Túl nagy a tét ahhoz, hogy ilyen felelőtlenül viselkedjünk.
Ha a végén mégis kiderülne, hogy kamu volt az egész, akkor is legalább tettünk valamit egy jobb, egyenlőbb, élhetőbb világért.
Pataki Lilla
További olvasnivaló:
Metszetszemlélet – Mi kell egy igazi rendszerváltáshoz?
Fordulóponthoz értünk: a napenergia már jobban megéri, mint a fosszilis
A nemek egyenlőségének ökológiája felé
Környezeti válság: az egyházaknál a megoldás kulcsa?
Ez megváltoztat mindent: az éghajlat és a kapitalizmus
Angolul:
Naomi Klein: This Changes Everything. Capitalism vs. the Climate (book)
War gaming the climate: How global warming could trigger nationalism
Why climate change is a justice issue
Moderálási alapelvek: fenntartjuk a jogot, hogy a gyűlöletkeltő, rasszista, -fób, tutimegmondó/kioktató & a témába nem illő kommenteket kimoderáljuk. Továbbá felhívjuk a figyelmet, hogy mivel a blogot önkéntesek szerkesztik szabadidejükben, nincs mód a beérkező kommentek azonnali elbírálására. Így előfordulhat, hogy néhány nap is eltelik, mielőtt megjelenik egy új komment. A türelmet és megértést köszönjük.
