Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

„Minél közelebb mégy hozzá, annál jobban megérted.”

Szabadnem

Ezt kell tudnod a pszichés és mentális betegséggel élőkről!

2017. október 31. - Szabadnem Vendégszerző

Lehet-e ma Magyarországon pszichés és mentális betegséggel nyíltan élni? Miken megy keresztül az az ember, akit a környezete szó szerint „hülyének” és „elmebetegnek” tart? Milyen nehézségeket gördít az ilyen emberek elé a társadalom és a magyar állam? Barabás Andrea vallomása... és javaslatai a változásra!

 

 

Nem véletlen a témám. Saját tapasztalataimat fogom veletek megosztani.

Bipoláris affektív zavarom és 2-es fokú pánikbetegségem van. Emiatt a társadalom – beleértve a családomat, ismerőseimet, volt kollégáimat – rám ragasztotta a HÜLYE szót mint pecsétet.

 

Állapotomból kifolyólag érzelmi kettőségem van. Vagy eufórikus, vagy depressziós korszakok váltakoznak. Arany középút sajnos nincs az életemben. Igyekszem elérni az egyensúlyt, de soha nem jön össze.

 

Hosszú éveken át feküdtem pszichiátrián, ahol borzalmasan kezeltek. Egy budapesti intézményben a kezelőorvosom többször elküldött melegebb éghajlatra. „Nem érdekel, mi van önnel” – ezt a választ kaptam, mikor segítséget kértem. Ugyanezt a választ kaptam a nővérektől, ápolóktól. Szó szerint elhangzott az orvos szájából, hogy „maga nem normális”.

 

(A budapesti intézményt nem nevezném meg, mert hátrányom lehet belőle.)

 

Majd 2014-ben és 2016-ban egy vidéki intézménybe kerültem, a Szigetvári Kórház Pszichiátria Rehabilitációs Osztályára. Ez egy nagyszerű hely. Itt végre talpra állítottak.

 

A Szigetvári Kórház Pszichiátria Rehabilitációs Osztályán maximális odafigyeléssel, segítőkészséggel, empátiával kezeltek. Csodálatos orvos, nővér, szociális munkás és adminisztrátori csapat állt a segítségemre. Igen, ebben az intézményben megállíthatja a beteg az orvosokat a folyosón, akik teljes odaadással, lelkiismeretesen állnak meg, és azonnal segítenek. Még akkor is, ha az adott beteg nem is az ő betegük. Ugyanezt tudom elmondani az osztályon dolgozó nővérekről is. Szeretetükkel, és empátiájukkal elsőre ott vannak és segítenek, erejükön felül is. Mindez a foglalkoztató terapeutákra is vonatkozik: türelmesek, nyugodtak és maximálisan segítőkészek.

 

Igen, van Magyarországon egy ilyen szuper Pszichiátriai Rehabilitációs osztály. Ennek az osztálynak pedig van egy szuper osztályvezető főorvosa: Dr. Bender Zsuzsanna. Örök hálám neki és csapatának!

 

2017-et írunk, és még most is megbélyegzett emberként kell élnem.

 

Családomban a következők hangzottak el: „Nem lehet veled élni, elviselhetetlen vagy, nem tudsz a saját lábadon megállni, semmire sem vagy alkalmas.” Ez borzasztó lelki nyomás alá helyez engem!

 

Édesapám mellettem áll, és sokat segít. De sajnos nem akarja elfogadni a betegségemet – amit én már nem betegségnek, hanem inkább egy állapotnak szeretek nevezni. Igen, betegségem miatt pszichésen gyenge vagyok, de harcolok,hogy elfogadjanak és segítséget kapjak.

 

Hogy vannak-e ismerőseim? Az igazság az, hogy csak volt betegtársaim fogadnak el, mert ők tudják, milyen így élni. A többiektől jön a NEM VAGY NORMÁLIS. Ismét egy pecsét…

 

A volt kollégákról nem is beszélve. Részükről is megkaptam rendszeresen, hogy te TE ELMEBETEG VAGY. Ugyanis szerintük aki pszichiátrián feküdt, az biztosan ebbe a kategóriába sorolható.

 

Könnyű azt mondani: SZEDD ÖSSZE MAGAD, NE HAGYD EL MAGAD, ERŐS LEGYÉL, EZT CSAK MEGJÁTSZOD! Akik így gondolkoznak, azokkal szívesen cserélnék egyszer, csak egy napra. Akkor átélhetnék, milyen a legnagyobb krízisben lenni: amikor akármit teszünk, legyőz a betegség!

 

389560.jpg

 

De beszéljünk az anyagiakról is. 60%-os rokkantként napi 4-6 órában dolgozhatok csak. Ez azt jelenti, hogy örök életemre rá leszek utalva valakire. Jelenleg édesapám segít nekem.

 

A szomorú valóság az, hogy nálunk nevetséges 26 220 Ft-os egészségkárosodási segélyt kapnak az emberek. De amint bejelentett munkaviszonyom lett, még ezt az összeget is elvették. Ráadásul ezzel együtt megfosztottak a kedvezményes BKK-BKV bérlettől. Így – gratulálok a kormányunknak! – havi 47 ezer Ft-os keresetből veszem meg a 9800 Ft-os bérletet. És mivel a gyógyszereim árának összege nem éri el a havi 6 ezer Ft-ot, még közgyógykedvezményt sem kapok.

 

Aztán ott van a munkahelyi diszkrimináció, ami sajnos minket sem kímél.

 

Interjún persze azonnal közlöm, hogy milyen problémám van. Ilyenkor rögtön jönnek a kifogások. De persze nyíltan nem utasíthatnak el emiatt. Általában inkább burkoltan, szóban közlik, hogy ilyen betegséggel nem vesszük fel.

 

Saját példa. Egy céghez jelentkeztem egy átlagos takarítói munkára. Már minden a finish-ben volt, mikor eljutottam az üzemorvoshoz, aki közölte velem, hogy nem vagyok alkalmas az állásra, mert Rivotrilt szedek. Mi ez, ha nem kirekesztettség? Függetlenül attól, hogy az orvos személyes döntése volt-e ez, vagy a cég szabályzata.

 

Napi 0,75 mg-ot szedek (reggel, délben, este 0,25 mg). Ez minimális adag. A munkakör egyáltalán nem volt veszélyes, el tudtam volna végezni. Sehova nem kellett volna felállnom, csak sima felületeket felmosni, WC-ket, zuhanyzókat és öltözőket takarítani. Még az elcsúszás veszélye sem állt fent.

 

Idén tavasszal 12 állásinterjúról utasítottak el – burkoltan a Rivotril miatt.

 

Ezen változtatni kell!

 

Azt javaslom, legyen jogszabályban rögzítve, hogy mi az a határ a Rivotrilnál és más gyógyszereknél, amit veszélyesnek lehet minősíteni – méghozzá munkakörök szerint. Ezt persze szakorvosok javaslataira kellene alapozni.

 

17305783_3ed81aca04a0cd1392eb97f5ee0e02da_l.jpg

 

Egy másik nagy gond, hogy a magyar állam a rokkantsági ellátást ledolgozott napokhoz köti. Ebbe azonban nem számolják bele a betegállományos napokat.

 

Ez ellen is jó lenne valamit tenni!

 

Mert a mi mentális problémáink, ha előjönnek, akár hónapokig munkaképtelenné tehetnek minket. Ez nem megfázás vagy influenza, ami aránylag hamar elmúlik… Mentális betegséggel élni nem egyszerű. Mi sem jókedvünkből kerülünk betegállományba!

 

*

 

Miért kell nekünk is kirekesztve és jogfosztottan élnünk? Miért taposnak el minket, miért próbálnak hülyének nézni? Mikor kapunk mi is esélyegyenlőséget? Minket kik védenek meg? Mikor foglalják jogszabályba, hogy nem csak a fizikai bántalmazás legyen büntetendő, hanem a lelki is? Mentális betegséggel élőknek ugyanis ez utóbbi is végzetes lehet…

 

Nekünk is szükségünk lenne ingyenes jogi tanácsadásra, támogatásra! Mi is nyitottan szeretnénk a világban élni!

 

A magyar államnak támogatnia kéne a pszichés és mentális betegeket azzal, hogy visszasegíti őket a munka világába. Ha pedig valaki betegsége miatt nem tud dolgozni, annak akkora összegű segélyt kellene kapnia, amiből emberhez méltó módon meg tud élni.

 

Mi is csak nyíltan – és nem jogfosztottan – szeretnénk élni!

 

Azt szeretnénk, hogy elfogadjanak minket is, és ne kelljen titkolnunk az élet minden területén, hogy mi PSZICHÉS ÉS MENTÁLIS BETEGEK VAGYUNK!

 

 

Barabás Andrea

 

 

 

 

 

 

 

 Moderálási alapelvek: fenntartjuk a jogot, hogy a gyűlöletkeltő, rasszista, -fób, tutimegmondó/kioktató & a témába nem illő kommenteket kimoderáljuk. Továbbá felhívjuk a figyelmet, hogy mivel a blogot önkéntesek szerkesztik szabadidejükben, nincs mód a beérkező kommentek azonnali elbírálására. Így előfordulhat, hogy néhány nap is eltelik, mielőtt megjelenik egy új komment. A türelmet és megértést köszönjük.

A bejegyzés trackback címe:

https://szabadnem.blog.hu/api/trackback/id/tr2813114592

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Habbal 2017.11.02. 11:16:21

Kitartást kívánok neked! 15 éve kezelnek depresszióval, és szociális fóbiával. Az utóbbit sikerült legyőzni a gyógyszer segítségével, de a depresszió mindig újra és újra visszaköszön. A pszichiáterem nem tudja megmondani, miért vágyódom el annyira ebből a világből, és menekülök az álmaimba.
Szerintem ne közöld idegenekkel mi a bajod. Úgy tudom a bipoláris zavart is lehet megfelelően kezelni gyógyszerrel.
Ha valaki kérdezi, akkor nyiltan beszélek róla, egyéb esetben meg semmi közük hozzá.
Sajnos az állami pszichiátria nem a legjobb, érdemes inkább elmenni magánorvoshoz, de az meg pénzbe kerül. Én ezért is minimalizálom az orvosi beszélgetéseket, próbálok inkább magam megküzdeni ezzel. Persze újra és újra előtör belőlem a menekülhetnék, kicsit ördögi kör az egész.

Barabás Andrea 2017.11.02. 19:34:33

@Habbal: A Szigetvári Kórház Pszichiátria Rehabilitációs Osztály: Állami osztály, csúcs szuperek itt a pszichiáterek, pszichológusok foglalkoztató terapeuták és nem utolsó sorban a szerető nővérek!. A szociális munkásról ne is beszéljek budapestiként is maximálisan segített munka keresésben, és minden szociális ügyben. Tehát Magyarországon van egy ilyen állami intézmény. Csak kevesen tudják.Illetve aki ide bekerül annak nagyon motiváltnak kell lennie, és sokat kell saját magának is dolgozni magán. Ide előzetes megbeszélés és beutalóval lehet jelentkezni, ha motiváltnak látják a szakemberek az egyént tuti a felvétel sikere.
Az meg, hogy kinek mondom el szerintem nem szabadna csak a szűk körnek tudnia róla, mert ez is egy titkolás. Igen is az a célom, hogy nekünk se kelljen diszkriminációban élni. Ha vállalom magam a világ előtt az már maga egy kihívás és siker, hogy nyílt vagyok.
A te problémádra meg azt tudom tanácsolni, hogy ha tényleg annyira az álom világban élsz akkor, térj vissza a valós világhoz. Nagyon nehéz lesz, de ez konkrétan rajtad múlik. Ne menekülj. Éld a minden napjaidat úgy, hogy nem foglalkozol a depresszióval, csak a valós világgal. Kevesebbet figyeld magad. Legyen valami figyelem elterelő tevékenységed pl; rejtvényfejtés, felnőtt színezés( ebből például a pszichiátered le tudja vonni az épp aktuális lelki állapotod.A színeknek ugyanis a mi esetünkben jelentés értékük vannak)Törődj a minden napos teendőkkel.Lásd meg az apró örömöket pl; napsütés, felhők, szél, egy jó film, egy kedves szó ismerősödtől, vagy akárkitől. Ha negatív élmény ér abból is igyekezz kihozni a legapróbb pozitív momentumot. Egyenlőre ennél többet nem tudok tanácsolni. Én már a bipolaritásomat igyekszem egyre kevesebb gyógyszer segítségével megoldani. Erre vannak a figyelem elterelő hadműveleteim, meg most már a természetből keresem a gyógyszer helyettesítést pl;citromfűtea, orbáncfűtea stb..... Remélem tudtam egy kicsit segíteni, ha bármi kérdésed van írj igyekszem válaszolni. Elérhetőségem: barikaandi75@freemail.hu ide írhatsz minden nap nézem ezen mailomat, ha nem is rögtön, de tuti válaszolok! Szia És depresszió mentes szép napokat kívánok neked! Ügyes vagy, hidd el minden menni fog, mert tudom megcsinálod!!!Minden kezdet nagyon nehéz......, de ha egyszer letudod küzdeni a kezdet nehézségeit, onnantól, nem fogsz vissza fordulni, csak egyre és egyre előrébb kerülsz a teljes sikerhez!!!

Barabás Andrea 2017.11.24. 13:24:52

@Habbal: Nem tudom, hogy az előző átment-e, így megírom még egyszer.
Lényeg a Szigetvári Kórház az állami intézet és a Pszichiátriai Rehabilitációs osztálya is állami, aki motivált beutalóval felveszik, annyi, hogy egy interjún kell megfelelni. Ha én budapestiként 2.szor is hozzájuk fordultam és ha úgy alakulna csak oda megyek vissza akkor elmondhatom, hogy csúcs szuper osztályvezetője van, és csúcs szuper pszichiátereik,pszichológusaik, és szociális munkás aki nekem budapestinek is minden szociális munkaügyben segített. A nővérekről meg ne is beszéljek hatalmas szívük és szeretetük van. A foglalkoztató terapeuták is nagyon kedvesek türelmesek és megértőek és itt van egyedül az országban olyan pszichiátriai rehabilitáció ahol állat terápiás csoport is működik. Ami nagyon nagyon szuper. Lovagoltam, kutyát tanítottam, bagollyal ismerkedtem, görény mutatványait csodálta. Tehát igen is van egy hely ahol nem kell fizetned, és még is teljes 100%-os odafigyeléssel foglalkoznak veled.
A depressziódra meg annyit tudok tanácsolni. Próbálj meg nem magadat figyelni, legyenek figyelem elterelő hadműveleteid pl; rejtvényfejtés, felnőtt színezés(ugyan is a színek egy pszichiáternek nagy segítség sokat árul el milyen állapotban van a lelkünk, a színeknek nálunk mentális betegeknél nagyon nagy jelentősége van) örülj az élet apró örömeinek és na az álom világot nézd ha nem a napsütést, felhőket, szelet, esőt,havat, lepkéket, stb.... Találd meg a természetben először a valós világot, utána léphetsz apránként tovább. Én a bipolaritásomat igyekszem most már minimális gyógyszerekkel kezelni. Újabban hozzá kerestem a természetből a citromfűteát iszom, vagy az orbáncfűteát, de a levendula sem rossz. Nekem van levendula a szobámba nagyon nyugtató hatása van. Igyekezz olyan zenét hallgatni ami a kedvenced és tudod magadról, hogy az megnyugtat, relaxációs zenék is nagyon jók a depresszióra. Kinek mondom el igen az egész világnak, mert elég volt a rejtőzködésből és megjátszom magam érzésből!!!! Latívuszokban ennyi ha szeretnéd folytatni az itt megtalálható e-mail címemre írj bátran amiben tudok segítek. minden nap nézem a fiókom, de azt nem tudom ígérni, hogy rögtön válaszolok, de 48 órán belül biztos. Szia És depresszió mentes nyugodt, csodálatos, kiegyensúlyozott boldogságos napokat kívánok neked! KITARTÁST, IGEN IS KI LEHET BELŐLE LÉPNI!!!