Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A gendersemlegesen nevelt gyermekek

Sok szülő igyekszik elkerülni, hogy gyermekébe belenevelje a nemi sztereotípiákat. A lány jó eséllyel mégis ott köt ki, hogy babázik, a fiú meg ott, hogy kisautózik. A szülők többsége itt egyértelműen a géneket, gyermekének „esszenciális” női vagy férfi személyiségét véli felismerni. Azonban lehet, hogy tévednek. Miért is?

Vay Blanka írása.
dog.jpg

Amikor viszont a nemi sztereotípiákra való nevelés teljes csődöt vall:
nő és kutyája munka közben.

 

Nem a legmagabiztosabb érzésekkel vágtam bele Cordelia Fine A nemek hazugsága (Die Geschlechterlüge, Klett-Cotta Verlag, Stuttgart 2012) című könyvébe. A férfias és nőies tulajdonságok eredete volt a téma. Én korábban 60-70 százalékra tettem a szocializáció hatását, a szerző szerint ez nagyjából 100 százalék. A szerző agykutató, neurológus és pszichológus képzettsége meggyőzőbb alapnak tűnt az én olvasottságomnál. Mindegy, gondoltam, okos embereket kell olvasni, nem olyanokat, akik ugyanazt gondolják, amit én.

 

A párnapos csecsemők férfiassága

 

Széles körben elterjedt nézet, hogy a kisgyerekek „maguktól” választják a nemüknek megfelelő, sztereotipikus játékokat, ruhákat. Hogy akár már olyan korban is megjelennek a „férfias” vagy a „nőies” tulajdonságok, amikor fogalmuk se lehet szocializációról. De vajon valóban így van-e? Fine könyvének fő érdeme – és a klasszikus „népszerű”, „tudományos” ismeretterjesztő könyvekkel szemben nehézsége is –, hogy jó pár tudományos kutatást idéz és szed szét: a könyvnek bő ötödét teszik ki a lábjegyzetek és hivatkozások.

 

A könyv leírja az egyik idevágó, klasszikus kutatás esetét. Ebben a kutatásban párnapos csecsemőknél tesztelték, hogy azok az emberi arcokra vagy pedig a tárgyakra (konkrétan: egy mobiltelefonra) figyelnek-e jobban. Azért ilyen fiataloknál, mert itt még – gondolták – jól ki lehet zárni a szocializáció hatását. Tiszta, fehér lapként megjelenő gyerekeket akartak vizsgálni. Azt a feltevést akarták igazolni, hogy mivel a nők „jobban értenek az érzelmekhez”, ők mennek szociális pályára, ők tartják egyben a családot stb., ezért a lánycsecsemők fognak jobban érdeklődni az emberi arc iránt. A fiúkat pedig majd a mobiltelefon fogja jobban lekötni, hiszen ők technikaibb érdeklődésűek, racionálisak, logikusabbak stb.

 

Láss csodát: bármilyen abszurd is volt a felvetés, hogy egy másfél napos csecsemő bármi esszenciálisan férfiasat lásson meg egy mobilban, beigazolódott. A lány csecsemők szignifikánsan tovább fókuszáltak az emberi arcra, a fiúk pedig a telefonra.

A kísérletre pedig nagyon sokfelé hivatkoztak. Lám, már születésünk pillanatában egyértelmű, hogy a férfiakban erősebbek azok a tulajdonságok, amik a vezető pozíciók és jobban fizetett állások betöltéséhez szükségesek! A nők pedig genetikailag kódolva vannak arra, hogy mindezt megértsék, alázattal elfogadják, és hogy érzelmi intelligenciájukkal csillapítsák a férfiak által működtetett rendszer okozta szenvedéseket.

 

A kísérlettel azonban volt egy aprócska gond. Olyan csecsemőkkel végezték el, akik vagy világoskékbe, vagy rózsaszínbe voltak csomagolva. Vagyis a kísérletet végző személyek pontosan tudták, hogy fiú vagy lány van előttük. Amikor a kísérletet újra elvégezték egyforma, fehérbe csomagolt gyerekekkel, akkor semmi különbséget nem fedeztek fel a kutatók a reakciók között: a különbség oka nem a babák genetikájában, hanem a kísérletet végzők előítéleteiben rejtőztek.

 

Az agy nem zsebrádió

 

A fenti csak egy, de nagyon jellemző példa arra, ahogy a könyv neurológus-agykutató-pszichológus szerzője bemutatja a női és férfi agy közötti különbségeket „igazoló” kutatásokat. A könyv rengeteg hasonló példát hoz. Fő állítása: az agy a környezet ingereire rendkívül érzékeny, és működési módjait aszerint alakítja ki, hogy a környezet mit jutalmaz és mitől tartja távol. Amit az agy „huzalozásának” mondanak, vagyis hogy a férfi és a női agy máshogy van „bekötve”, más neuronpályái vannak, az egy nagyon félrevezető megfogalmazás. Ez ugyanis olyan fix, meghatározott működést sugall, mint egy háztartás villanyvezetékkel való behuzalozottsága, vagy egy zsebrádió áramkörei.

 

Cordelia Fine szerint az agy valóságban úgy működik, hogy bizonyos neuronpályák használatára „áll rá”, másokat hanyagol, de a tanulással, a szocializációval ezek bármikor változhatnak. Vagyis: ugyan éppenséggel lehet mondani, hogy van férfi és női agy, de a különbségek, a különböző működés a szocializáció hatására alakultak ki. Semmi eleve elrendeltetett és semmi megváltozhatatlan nincs benne.

 

Gendersemleges nevelés?

 

Ilyen előzmények után érdekes kérdésnek tűnik, hogy mi van azokkal a szülőkkel és gyerekeikkel, akik kifejezetten figyelnek arra, hogy ne a nemi sztereotípiák szerint neveljék a gyerekeket. Akik szerint teljesen rendben van, akár bátorításra is érdemes, ha a lányuk focizni akar vagy ha a fiuk balettozni.

 

A gond az, hogy az így nevelt gyerekek a szülők megfigyelése szerint meglepő határozottsággal és gyorsasággal találnak rá „maguktól” a sztereotíp lányos vagy fiús dolgokra.

 

Itt nyilvánvalóan elbukik a gendersemleges nevelés. A bukás oka a könyv szerzője, Cordelie Fine szerint abban rejlik, hogy a tudatos elszánásnál erősebbnek bizonyul a szülőkben is meglévő tudatalatt rögzült kép a nemi szerepekkel kapcsolatos rendről. És persze a külvilág ereje.

 

Hogyan hatnak a szülői előítéletek és a külvilág?


Még a nemi sztereotípiákat elvető szülőknél is meg lehet figyelni, hogy amint megtudják születendő gyermekük nevét, elkezdenek hozzá fiúsan vagy lányosan beszélni. A három hónapos, meg nem született fiú magzathoz már úgy beszélnek, ahogy „egy fiúhoz szokás”: büszkeséggel, mint valakihez, akitől teljesítményt, erőt, bátorságot, keménységet várnak. A lányokhoz pedig: gyengédebben, lágyabban, mint valakihez, akit féltenek az általunk nevelt férfiak világától. A lányos anyák a baba mozgását, rugdalózását sokkal lányosabbnak, finomabbnak, lágyabbnak írják le, mint akik fiút várnak. A fiú magzat szerintük keményebben, agresszívabban, dinamikusabban csinálja ugyanazt.


Az irány kijelölése a gyerek számára fél évvel a születése előtt megkezdődik.

 

A születéskor is megfigyelhető egy fontos különbség: a fiús szülők „büszkék”, a lányos szülők „boldogok”. Bár kézenfekvő ellenvetés, hogy aki büszke, az bizonyára ugyanúgy boldog is a gyermeke miatt, azonban a szülői reakciók között ez egy túl markáns különbség ahhoz, hogy ne tulajdonítsunk neki jelentőséget. Az ember arra büszke, amihez valami teljesítmény kötődik, ami valami nagyra hivatott. Akire büszkék, az már önmagában értékes (jelen esetben pusztán azzal, hogy fiúnak született), az letett valamit az asztalra. Akire büszkék, az jóval nagyobb valószínűséggel fogja azt gondolni, hogy sokra viheti.

 

Fél éves korban pedig már dübörög a nemi sztereotípiákra nevelés. Ennyi idős volt egy kutatásban a legfiatalabb korosztály, és már egyértelmű volt: a lányokhoz többet beszélnek, többet foglalkoznak, többet tartják kézben, kevesebbet hagyják egyedül. Ha egy fehérbe csomagolt csecsemőt azzal adnak oda valakinek, hogy lány, sokkal több figyelmet fog fordítani a baba arckifejezéseire, sokkal jobban fog rájuk reagálni, mint ha azt hiszi, hogy egy fiúról van szó.

 

Óvodás korra pedig egyértelmű: a fiúkkal sokkal kevesebbet beszélnek érzelmi dolgokról, mint lányokkal. Merész feltételezés azt gondolni, hogy ennek nincs hatása arra, hogy a lányoknak aztán jobbak lesznek a verbális és nyelvi készségeik, erősebb a szociális intelligenciája, míg a férfiaknak nincs vagy csak nehezebben van bármilyen kapcsolata a saját érzéseikkel, önállóbbak, „cowboyosabbak” lesznek.

 

Egy másik kísérlet szerint a lányos szülők következetesen alulbecsülték, hogy lányuk milyen messzire tud kúszni, és hogy milyen sokáig próbálkozik egy lépcsőn felmászni, a fiús szülők pedig túlbecsülték. Remélhetjük, hogy a szülők ilyen erős és ilyen korai beállítottsága nem hat a gyerekre, amikor arról tájékozódik, hol van neki, mint lánynak vagy fiúnak a helye a világban? És persze nem hat a nőkre és férfiakra jellemző neurózisokra?

Egy gendersemleges család


S hogy mire van szükség egy nagyjából gendersemleges környezet megteremtéséhez? Egy kisebb csodára és egy lakatlan szigetre.


Sandra és Daryl Bem, egy pszichológus házaspár nekifutott. Nem volt könnyű.
El kellett távolítani a fiuk és a lányuk környezetéből minden olyan dolgot, ami azt közvetítette, hogy az egyes nemekhez milyen játékok, magatartási módok, képességek, tulajdonságok, tevékenységek, hobbik, kötelességek, ruhadarabok, frizurák, kiegészítők, színek, formák, érzések, gondolatok tartoznak. Ez először is a házimunkák és a gyermeknevelési feladatok a szokásostól eltérő radikális újrafelosztását jelentette. A különféle színű és szabású ruhák, a különféle játékok egyformán rendelkezésére álltak a gyerekeknek.

 

Gondosan meg kellett válogatni azokat a könyveket is, amiket beengedtek a gyerekszobába: ezek nem olyan könyvek voltak, amik nem tanították a sztereotípiákat, hanem olyanok, amikből ki lehetett hamisítani a sztereotíp részeket.

 

A szereplők egy részét filctollal nőiesítették: szoknyát, melleket, hosszú hajat rajzoltak rájuk, a neveket lecserélték, különben nem tudtak volna mutatni a gyerekeknek példát arra, hogy nő is lehet teherautósofőr, pilóta, vagy hogy nő is lehet aktív, az életét uraló, a saját és mások sorsán fordítani képes hős. A retusálás a másik irányba is megtörtént, itt az otthon váró, főző, kiszolgáló, segítségre, megmentésre váró alakok felét kellett férfiasítani. Egy Hamupipőkére, egy Csipkerózsikára jutnia kellett egy másik történetnek, ahol a férfi főszereplő van magatehetetlenül kiszolgáltatva a környezetének, és nincs más dolga és lehetősége, mint hogy egy nő megmentse, ez a számára lehetséges és elérhető boldogság.

 

Ellenőrizték a gyereknek szánt ajándékokat, gyakran a csomagolópapírt is le kellett szedni. Lemondták az újság-előfizetéseket, mert az már irreális volt, hogy naponta, hetente megoldják az érkező lapokban megjelenített sok-sok öltönyös, fontos férfi és a sok, eladásra kínált termék mellett pucsító nő problematikáját. A tévét szintén nem nézték.


A Bem házaspárnak szerencséje volt, gyermekeik még az internet előtt születtek.

 

Stratégiájuk másik fő eleme az volt, hogy a nemiséget nem mint az egyik legfontosabb tulajdonságunkat és legfontosabb identitásunkat tanították a gyerekeknek. Azt képviselték – ami tulajdonképpen megfelel a gyermekek valóságának –, hogy ez csupán egy pisilési-logisztikai különbség. Nincs arra nézve semmi jelentősége, hogy melyiküknek mennyire kell bátornak vagy alkalmazkodónak lennie.

 

A külvilág hatását persze csak egy darabig tudták minimalizálni, olyan sumákolásokkal, mint hogy „nem tudom, hogy az ott bácsi vagy néni, hiszen nem látjuk meztelenül” stb., és akkor ott volt még az óvoda is.

 

A gendersemleges kísérlet tanulsága


A Bem szülők igyekezetéből az mindenképp látszik, hogy milyen körültekintésre van szükség egy ilyen kísérlethez: a társadalmi normák szerint ugyanis már a születés előtt megkezdődik egy gyermek „helyes” nemi normákhoz való szoktatása. És utána is, tulajdonképpen minden elérhető eszközzel sulykolják belé, hogy te fiú/lány vagy, és ez kell, hogy érdekeljen, így kell viselkedned stb.

 

A rugdalódzó mintájától kezdve a tornasorig mindenhol.

 

A poszt második részéhez kattints ide!

Kövess minket facebook-on!

Leírás

Nemi szerepek és sztereotípiák, nemi identitások, szexuális orientációk, a nemek társadalmi egyenlősége, metszetszemléletű feminizmus, LMBTQ – minden, aminek a rettegett g-betűs szóhoz, a genderhez köze van. Kapcsolat: SzabadNemBlog@gmail.com

Bejegyzések

Címkék

#erőszak kultúra (7) #metoo (4) #velemismegtörtént (3) 19. század (3) 20. század (8) 5 dolog (1) 7 dolog (1) ableizmus (2) abortusz (3) adatbázis (1) adathalászat (1) Adomány (1) advent (1) agyfasz (1) AIDS (1) ajándék (1) akarácsonylegyenténylegaszeretetünnepeésneatúlfogyasztásé (1) aktivizmus (8) áldozat (2) áldozathibáztatás (1) álhír (1) alkoholizmus (1) Allan G Johnson (1) állapotosság (2) áltudomány (1) anemaznem (1) angyal (1) angyalka (1) anna todd (1) antikapitalizmus (3) anya (7) anyuka (2) apa (6) apuka (2) aranyvasárnap (1) Ariana Grande (1) ásó (1) átfektetés (1) Átfektetés Mozgalom (1) autó (1) autonómia (1) az igazi (1) az igen az igen (6) a nem az nem (6) baba (4) babavárás (1) baloldal (3) barátság (1) Barát Erzsébet (1) barlangos test (1) beleegyezés (2) beszéd (4) betegállomány (2) bevándorlás (1) biológia (5) biológiai meghatározottság (2) bipoláris (1) bipoláris affektív zavar (1) bipoláris zavar (1) bizonytalan kötődés (1) biztonság (7) biztonságos kötődés (1) blog (1) BME women (1) bögre (1) bögre helyett (1) bölcsi (1) bölcsőde (1) boldog karácsonyt (1) böngészés (1) budapest pride (7) bullying (3) büntetés (1) busz (1) CDU (1) cégvezető (1) CEU (1) cirkómajom (1) clitoris (1) coming out (1) csakazigenazigen (2) csak az igen jelent beleegyezést (2) család (8) családon belüli erőszak (6) családtervezés (1) csecsemő (1) csikló (1) csillám (1) csillámpor (1) csimpánz (1) Csizmadia Ferenc (1) csók (2) csontrák (1) cumisüveg (1) dajkál (1) depresszió (1) díj (2) diktatúra (1) dinoszaurusz (1) diszkrimináció (7) dísztárgy (1) divestment (1) drag queen (1) Dr Bender Zsuzsanna (1) dzsihád (1) dzsingülbelsz (1) education (1) egészséges szex (1) éghajlatváltozás (2) egyenlőség (7) egyenlő bánásmód (1) Egyesült Államok (2) Egyesült Királyság (2) egyetem (1) egygeci (1) egy éves (1) ellenzék (2) Ellis (1) elmebeteg (1) elnyomottak színháza (1) Először Lakást (1) ember (3) emberi jogok (3) emberség (4) engemis (3) eonizmus (1) erekció (1) erkölcscsősz (1) erőszak (16) erőszakkultúra (9) erőszakmentes kommunikáció (1) erőszakos férfi (8) esély (1) esélyegyenlőség (5) esszencializmus (11) etnikum (2) etológia (1) eugenika (1) evolúciós pszichológia (1) ezüstvasárnap (1) facebook (5) falu (1) falucska (1) fanfiction (1) fazék (1) fedél nélkül (1) fekete nők (1) felelősség (4) felsővezető (1) feltalálók (1) feltámadott a tenger (1) felvilágosítás (2) felvonulás (1) feminista (7) feminizmus (19) fenntarthatóság (1) fenyő (1) férfi (11) férfiak (9) férfiak elleni erőszak (1) férfierőszak (4) férfijogi aktivisták (3) férfikönnyek (2) férjjelölt (1) fertőzés (1) fesztivál (1) fiatal feminista (4) Fidesz (4) fidesz (1) film (3) filmfesztivál (1) fiúk (1) főállású apa (1) főállású szülő (1) fogadóóra (1) fogamzásgátlás (2) fogamzásgátló (1) fogyasztás (3) fogyasztói társadalom (2) fogyatékossággal élők (1) földművelés (1) fosszilis energiahordozók (1) Freud (3) frida (1) FRIDA (1) Frida (1) Frida grant (1) fundamentalizmus (1) futóverseny (1) G-pont (1) gender (24) genderfészek (3) genderharcos (1) genderizmus (1) genderpánik (2) gender identitás (1) giccs (1) gloria steinem (2) gondoskodás (4) gondoskodó férfi (2) gőzmozdony (1) Grant (1) grant (1) grincs (1) gyakornok (1) gyerek (4) gyerekek (14) gyerekgondozás (3) gyereknevelés (5) gyermek (3) gyilkosság (1) győzelem (1) gyűlöletbűncselekmény (1) habilizmus (2) háború (1) hagyomány (2) hajlék (1) hajléktalan (3) hajléktalanság (2) hajléktalanszálló (1) hajléktalantörvény (1) hajó (1) Hannover (1) harry styles (1) hatalom (2) határok (1) határon túli magyarok (1) Háttér (1) Havelock Ellis (1) házasság (5) házikó (1) heteroszexualitás (11) heti gender (1) hírek (1) híres nők (2) HIV (1) hóember (1) hógömb (1) holokauszt (1) homofóbia (4) homoszexualitás (13) hópiha (1) hópihe (1) Housing (1) Housing First (1) hülye (2) humorista (1) hüvely (1) hüvelyi G pont (1) idegengyűlölet (3) identitás (5) ideológia (1) idősgondozás (1) igazgató (1) ingyen lakás (1) interjú (1) internet (4) intersectionality (9) interszekcionalitás (20) intimitás (1) IQ-teszt (1) irodalom (1) írói pályázat (1) Írország (1) ISIS (1) iskola (1) Iszlám Állam (1) Isztambuli Egyezmény (4) itt az idő (1) játék (1) Jinwar (1) jobboldali (1) jog (1) jótékony (1) jótékonykodás (1) jótékonyság (1) jövőkép (1) judith butler (1) Julia Serano (2) kacat (1) kamaszok (1) kampány (1) kamuhír (1) kapitalizmus (4) karácsony (3) karácsonyfa (1) karácsonyi parti (1) karcsonyijótékonykodás (1) képregény (3) képviseleti demokrácia (1) képviselő (1) képviselő úr (1) kereszténydemokrata (1) kertészkedés (1) kétharmad (1) kettős mérce (2) kiáltvány (2) kiberbiztonság (3) kielégülés (1) kitörés (1) kitüntetés (1) kívánt terhesség (1) klímamegállapodás (1) kocsi (1) kolléga (1) kommentelés (3) kommentháború (1) kommuna (1) kommunikáció (1) konferencia (1) könyv (1) konzervatív (2) kórház (1) kormány (1) környezetvédelem (3) korrupció (1) kötődés (1) kötődéselmélet (1) követőszoftver (1) közösség (1) kultúra (6) kurd (1) kurdok (1) kurd nők (1) kurucinfo (1) kutatás (2) lábas (1) lakás (2) lakáspolitika (2) lakásprogram (1) lakásszegénység (2) lányok (3) legyen szabad a nem (9) legyen szabad a nemet mondás (1) legyen szabad a nemről beszélni (1) Leiti (1) lelkész (1) Lengyelország (1) leszbikus (5) lmbt (1) LMBT (1) lmbtq (1) LMBTQ (8) LMBTQ történet (8) lottó (1) lottószelvény (1) lucky boy (2) macska (1) magazine (1) magzat (1) majom (1) manifesztó (2) mankó (1) maradunk (1) Márki-Zay (1) Márki-Zay Péter (1) Marton László (1) másállapot (2) másodlagos viktimizáció (2) mázli (1) mécses (1) megnyitó (1) meg nem született (1) melegházasság (1) meleg férfi (2) mellbimbó (1) meló (1) mélyszegénység (1) men (4) mentális betegség (1) metoo (5) metszet (7) metszetszemlélet (19) minekszülazilyen (1) minek szül (1) miniszterelnök (2) miniszterelnök úr (1) Miss Galaxy (1) mítosz (2) miután (1) molesztálás (1) monopoly (1) mozgalom (7) munka (2) munkahely (3) munkahelyi diszkrimináció (5) munkás (2) művészfilm (1) Muxes (1) MZP (1) nagymama (1) nagynéni (1) nagy Ő (1) NANE (2) negeneráljunkszemetet (1) negyártsszemetet (1) nembináris (2) Németország (1) nemi betegség (1) nemi erőszak (2) nemi identitás (19) nemi különbségek (7) nemi szerepek (18) nemi sztereotípiák (10) nemkívánt terhesség (1) nemtehetszróla (1) nemzet (4) nemzetiség (2) nem tehetsz róla (2) népek tengere (1) népszavazás (1) nevegyélkacatot (1) nevegyélszemetet (1) nevelés (1) nincs puszi (1) (6) nőgyűlölet (13) női orgazmus (1) női sors (2) nők (16) nők elleni erőszak (14) nőtörténet (1) nőügyek (7) novella (1) nyeremény (1) nyílt levél (1) nyomor (2) O1G (2) ökológia (1) oktatás (3) olajszörny (1) Olmi (1) Olmi Thiessen (1) öltözködés (2) önazonosság (1) önbizalom (1) one direction (1) önfenntartás (1) online biztonság (2) online magazin (1) önrendelkezés (3) OpenGender (1) Orbán (2) Orbán Viktor (3) orgazmus (1) osztály (1) ösztöndíj (1) ötös (1) ötöslottó (1) otthon (2) óvoda (1) óvszer (2) pályaművek (8) pályázat (2) pánik (2) pánikbetegség (1) párkapcsolat (2) party (1) patriarchátus (17) pech (1) pedofilia (2) pénisz (1) pénzjutalom (1) Petőfi (1) plus size (1) Pogány Anikó (1) politika (8) politikai korrektség (4) politikus (1) populáris kultúra (1) pornó (4) pozitív (2) Pride (2) princípium (2) Prizma (2) Prizma közösség (2) pszichés betegség (2) pszichiátria (1) pszichológia (14) PTSD (1) publikálás (1) puszi (1) Puzsér (1) Puzsér Róbert (2) queerfeminizmus (1) rabszolga (1) rabszolgatörvény (2) rák (1) Rakka (1) rasszizmus (8) referendum (1) reklámok (1) rendőr (1) rendőrautó (1) rendőrök (2) rendőrség (2) rendszer (8) rendszerkritika (11) rendszerváltás (2) rénszarvas (1) reproduktív jogok (2) ringat (1) rivotril (1) rokkant (2) rokkantsági ellátás (1) Románia (1) roma nők (1) sajtószemle (1) Sárosdi Lilla (1) segély (2) sexual education (2) sex ed (2) Simone de Beauvoir (1) slam poetry (1) slutshaming (3) sorfal (1) stand-up (1) statisztika (1) stimuláció (1) Stockholm (1) Svédország (1) szabad (1) Szabadnem csapat (4) szabadság (4) szabad szoftver (1) szakdolgozat (1) szálló (1) Szeged (1) szegénység (7) szélsőjobb (1) személyes határok (1) szerelem (1) szerelmi csalódás (1) szerencse (1) szerencsés fiú (2) szeretet (2) szeretetünnepe (2) szeretkezés (1) szerkesztőség (1) szex (4) szexedukáció (3) szexizmus (7) szexológia (7) szexrabszolgaság (1) szexuális egészség (2) szexuális erőszak (14) szexuális felvilágosítás (7) szexuális izgalom (3) szexuális kényszerítés (6) szexuális önrendelkezés (6) szexuális vágy (5) szexualitás (5) Szigetvári Kórház (1) szimpátiatüntetés (1) Szíria (1) szocializáció (2) szociológia (1) szolidaritás (3) szopás (1) szoptatás (1) SZTE (1) sztereotípiák (6) szülés (2) szülészeti erőszak (1) szülesztés (4) szülő (5) takarító (1) találmányok (1) társadalmi nem (2) társadalom (8) társadalomkritika (1) társasjáték (1) télapó (1) tenger (1) terf (9) terhesség (2) terhességmegszakítás (1) termosz (1) terrorizmus (1) testi autonómia (2) testi önrendelkezés (3) testkép (1) testvériség (1) tévedés (1) téved miniszterelnök úr (1) Thomas (1) tiktak (1) tiktaktiktak (1) tippek (2) tizenévesek (4) tök (1) tökön rúg (1) tökön rúgás (1) történelem (11) törvény (2) továbbképzés (1) transzfeminizmus (7) transzfóbia (1) transzgender (15) transzkritikus (3) transzneműség (21) transz férfi (3) Trans Film Fest (1) tréning (1) troll (3) Trump (1) túlfogyasztás (1) túlnépesedés (1) túlóra (1) tüntetés (4) Túró Rudi (1) twitter (2) unborn (1) ünnepek (1) unoka (1) unoka szülés (1) USA (6) Utah (1) Utah állam (1) utazó (1) utca (1) utcai zaklatás (2) utcán élés (1) utópia (1) üveggömb (1) vagina (2) válasz (2) választás (3) választás2018 (1) van egy álmom (1) városi libsi (1) vélemény (3) velemismegtörtént (3) vetélés (1) video (2) videoblog (3) viking (1) vita (2) vitakultúra (3) vlogger (1) vonat (1) wikipédia (1) womens march (1) Young Feminist (1) zsákfalu (1) Zuzana Čaputová (1) Címkefelhő

Moderálási alapelvek:

Frissítés: Mostantól a Facebook-oldalunkon tudtok hozzászólni.

Mivel sok, pezsgő, színvonalas blogot láttunk elnéptelenedni az öncélúan negatív, kötekedő kommentek miatt, ezért szükség esetén élni fogunk a moderálás vagy a kitiltás jogával. Nagyon fontos: nem az építő kritikáról, de még nem is az érvekkel alátámasztott ellenvéleményekről van szó. Ezeket igyekszünk tőlünk telhető módon megválaszolni. Fenntartjuk viszont a jogot, hogy a gyűlöletkeltő, rasszista, -fób, tutimegmondó/kioktató & a témába nem illő kommenteket kimoderáljuk.