Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.

A nemi identitási zavar kezelése és megelőzése a 20. században

 A fordítás eredetije Sandra Lipsitz Bem: The lenses of gender című könyvének Gender Polarization című fejezetében található.

 

A Freudot követő időszakban az Egyesült Államokban a pszichológia mind a homoszexualitást, mind a transzvesztitizmust a szexualitással kapcsolatban vizsgálta – nem pedig a (társadalmi) nemmel kapcsolatban. Éppen ezért ekkoriban nemigen esett szó a nemi elhajlásról (vagyis arról, amit Terman és Miles 1936-ban ,,a szexuális temperamentum elhajlásának'' nevezett). 1952-ben azonban Christine Jorgensen nemzetközi szenzációvá vált azzal, hogy férfiként utazott Dániába, de nőként tért haza az Egyesült Államokba. Bár a nemváltoztatáson áteső vagy átesni akaró emberek iránti érdeklődés a késő 60-as, korai 70-es évek során érte el tetőpontját, már 1953-ban azért kardoskodott egy endokrinológus szakorvos, bizonyos Harry Benjamin, hogy a – ahogy ő hívta – nemi identitás transzszexuális megháborodása hivatalosan is külön betegségnek minősüljön. Benjamin szerint ugyanis rengeteg elkeseredett ember szenvedett ettől az el nem ismert betegségtől; ő maga is sok embert kezelt hormonokkal már a 20-as évek óta.

A „nemi identitás zavarát” – melynek a transzneműség egy alesetét képezte – végül el is ismerték külön betegségként 1980-ban. Ironikus, hogy az Amerikai Pszichiátriai Társaság éppen arra a DSM-III nevű listára vette föl a nemi identitási zavart, melyről a homoszexualitás – a pszichiátria történelmében először – lekerült. Ez talán nem véletlen. Talán a pszichiáter szakma ekkor még mindig olyannyira hitt a nemi rendhagyás beteges voltában, hogy bár a korszak politikai hangulata miatt ezt a hitet már nem lehetett a homoszexualitás patologizálásán keresztül kifejezni, megtalálták a módját, hogy valamilyen módon mégis kifejezzék.

A tünetek

A DSM-III szerint a következő három kritérium alapján lehet megállapítani a transzneműséget. Egyrészt „az illető a hozzá rendelt nemmel kapcsolatban azt érzi, hogy az számára kényelmetlen, illetve alkalmatlan”. Másrészt „az illető legalább két éven keresztül folyamatosan azzal az egyetlen gondolattal él, hogy meg akar szabadulni a meglévő elsődleges és másodlagos nemi jellegektől, és a másik nemre jellemző nemi jellegekkel akar rendelkezni”. A harmadik kritérium pedig, hogy az illető elérte már a serdülőkort. További jellemzők lehetnek még egyes eseteknél „a gyermekkorban már meglévő nemi identitási probléma”; a saját nemi szervek „visszataszító”-nak tartása; panasz azzal kapcsolatban, hogy „a hozzájuk rendelt nemre jellemző ruhákat kell hordaniuk, és sokszor inkább a másik nem ruháit hordják”; vagy „a másik nem tevékenységeit folytatják előszeretettel” és változó mértékben magukra veszik „a másik nem viselkedését, ruháit és modorát”. A szexuális orientáció terén nagy változatosság tapasztalható: van, aki aszexuális (nem érez szexuális vonzalmat senki iránt), van, aki homoszexuális, van, aki heteroszexuális, és van, aki „meghatározatlan”. A DSM-III szerint a transzneműség becsült gyakorisága egy a harmincezerhez a biológiai férfiak között és egy a százezerhez a biológiai nők között. A férfi-nő arány azok között, akik orvosi segítséget kérnek a transzneműségükre egy erre specializálódott klinikán, nagyon változó, az egészen magas 8:1 aránytól az egészen alacsony 1:1 arányig terjed. (DSM-III, 74-76.o)

A kezelés: műtét vagy terápia?

Még a pszichiáterek között sem volt soha egységesen elfogadott álláspont arról, hogy hogyan kell a transzneműséget kezelni. Sok pszichiáter a kezdetektől elutasította a nemi helyreállító műtét ötletét, mert, mint mondták, az csak a legnyilvánvalóbb tüntet kezeli, nem pedig a betegség igazi okát. Ettől függetlenül azonban a késő 60-as évektől kezdve már olyan híres egyetemeken is nyitottak nemi-identitás klinikákat, mint a John Hopkins Egyetem vagy a Minnesotai Egyetem az Egyesült Államokban. Lassan tehát a nemi helyreállító műtét mint kezelési lehetőség elfogadottá vált mind a pszichológusok, mind a transzneműek részéről.

A „műtét mint csodaszer” hozzáállás azonban megszűnt a 70-es évek vége felé, amikor egy ötven transzneműt vizsgáló kutatás arra az eredményre jutott, hogy nincs számottevő különbség a műtéten átesett és a műtéten át nem esett alanyok állapota között (Meyer & Reter, 1979). Ekkor a John Hopkins klinika (mely az első volt az Egyesült Államokban, ahol bevezették) megszüntette a műtétet. Mindenesetre a nemi helyreállító műtét és a transzneműség fogalmai bekerültek a köztudatba. Ez többek között néhány transznemű ember nyilvános kiállásának köszönhető, például Jan Morrisnak, aki könyv formájában írta meg saját történetét arról, hogy hogyan vált nővé (Conundrum, 1974), vagy Renée Richardsnak, aki a sport világában keltett felbolydulást azzal, hogy a műtéte után női teniszezők között versenyzett.

A veszélyeztetett gyerekek helyes irányba nevelésének kísérletei

Mivel a transzneműség alapvető zavarnak számított, és mivel a transznemű emberekre szemmel láthatóan semmilyen pszichoterápia nem hatott, pszichiáterek egy csoportja hamarosan úgy gondolta, sokkal hatékonyabb lenne a „veszélyeztetett” gyermekeket fölismerni és kiszűrni, majd beavatkozni a fejlődésükbe, ahelyett, hogy megvárnánk, míg kifejlődik belőlük egy felnőtt transznemű, akit aztán kénytelenek lennének alávetni egy – ki tudja, mennyire sikeres – műtétnek. Ebben a szellemben elkezdték tehát országszerte azonosítani, tanulmányozni és kezelni azokat a kisfiúkat és kislányokat – de főleg kisfiúkat –, akik szokatlanul sok, a másik nemre jellemző viselkedést és tulajdonságot mutattak (pl. öltözködési szokásokban, a másik nemre jellemző elfoglaltságok kedvelésében, vagy olyan kijelentésekben, hogy ők a másik nemhez akarnak tartozni). A legelső, még eléggé kezdetleges tanulmányt Richard Green publikálta (Californiai Egyetem, Los Angeles, 1974). A következő évtized összes kutatásának összefoglalójával Kenneth Zucker szolgált 1985-ben. Richard Green saját, tizenöt évet átölelő tanulmánya lányos kisfiúkról 1987-ben látott napvilágot.

Sokféle kezeléssel próbálkoztak ezekben a tanulmányokban. A legdurvább beavatkozások között (például George Rekers programjában) szülők és tanárok viselkedésmódosító technikákat alkalmaztak, hogy megszüntessék gyakorlatilag az összes, a gyerek neméhez nem illőnek tekintett viselkedéseket. Ezek közé tartoztak: a másik nem ruháinak a viselete, a másik nem játékaival játszás, a másik nem képviselőivel való együttjátszás; de még az is, hogy a gyerek a másik nemhez hasonló hanghordozással beszéljen vagy a másik nemre jellemző módon mozogjon (például az „elernyedt” csuklóval való gesztikulálás). A kevésbé durva programokban (például Richard Greenében) a hangsúly nem azon volt, hogy minden egyes, a nemhez nem illeszkedő viselkedésmódot megszüntessenek, hanem inkább azon, hogy segítsék a gyereket olyan, a nemének megfelelő tevékenységek és társas kapcsolatok kialakításában, melyekből személyes elégedettségérzéshez juthat.

Ezekre a „másik nemmel azonosuló gyerekekkel” kapcsolatos kutatásokra és terápiákra alapozva egy újabb nemi identitási zavar került föl a DMS-III listára a transzneműség mellé: a „gyermekkori nemi identitási zavar”. Olyan, a pubertás kort még el nem ért gyerekeket érint ez, akikben „folyamatosan és intenzíven él valamiféle kín a hozzá rendelt nemmel kapcsolatban” és akikben „él a vágy arra, illetve a ragaszkodás ahhoz, hogy ők a másik nemhez tartoznak”. Továbbá egy lánynak demonstrálnia kell „vagy a normális női ruháktól való irtózást és a sztereotipikusan férfias ruhák kedvelését, vagy a saját nőies anatómiai tulajdonságainak nem szűnő elutasítását”. Egy fiúnak pedig demonstrálnia kell „vagy a sztereotipikusan nőies elfoglaltságok kedvelését, vagy a saját férfias anatómiai tulajdonságainak nem szűnő elutasítását” (71.o).

Hogy megkülönböztessék azokat a gyerekeket, akik valóban nemi zavarral élnek azoktól, akik csupán nem követik a nemi sztereotipiákat, a DSM-III egyenesen hozzáteszi: „Ez a zavar nem csupán a gyerek kényelmetlenségérzete a nemi szerepekkel és viselkedésekkel kapcsolatban, mint amit például a lányos fiúk és a fiús lányok mutatnak; sokkal inkább egy alapvető összezavarodás azzal kapcsolatban, hogy milyen érzés normálisan nőnek és férfinak lenni” (71.o). Ami még inkább egyértelművé teszi számunkra, hogy ez a betegségmeghatározás mennyire nem világos, az az, hogy a DSM minden további kommentár nélkül megemlíti: „a nemi zavarral klinikára kerülő gyermekek között fiúk sokkal többen vannak, mint lányok” (72.o). Tudjuk, hogy társadalmunkban a fiúk mennyivel súlyosabban kerülnek megítélés alá, ha a nem a nemükre jellemző viselkedést mutatnak, mint a lányok. Talán az, hogy mennyivel több kisfiút azonosítanak nemi zavarral, mint kislányt, egy módja annak, ahogy a kultúránk ezt a kettős mércét kifejezi.

A gyermekkori nemi identitási zavar és a homoszexualitás kapcsolata

Bár a nemi zavarral rendelkező gyerekek fejlődésébe való beavatkozás eredeti célja az volt, hogy a később bennük kialakuló transzneműséget megakadályozzák, a hangsúly hamarosan áttolódott a homoszexualitás megelőzésére. A hangsúly eltolódásának okát a DSM-III így foglalja össze: „nagyon kevés” nemi zavarral rendelkező gyerekben alakul csak ki „transzneműség kamasz- vagy felnőttkorban”, de „a kisfiúk egyharmadában, kétharmadában vagy talán még többjükben homoszexuális irányultság alakul ki a kamaszkor során”. A lányok esetén azon kisebbség közül, akik „megtartják férfias önazonosságukat”, „néhányan” szintén homoszexuálisokká válnak (72.o). A gyermekkori nemi zavar és a homoszexualitás közötti kapcsolatot támasztja alá Zucker munkája, melyben a 80-as évek közepéig megjelent összes olyan tanulmányt vetette össze, melyek nemi zavarban szenvedő gyerekek kamasz- és felnőttkorát dokumentálta, valamint Green eredményeinek összefoglalója is, mely a sokatmondó A „fiús lány szindróma” és a homoszexualitás kialakulása címet viseli.

Két magyarázat volt népszerű arra, hogy miért „alacsony a transznemű kimenet aránya” (Zucker, 1985) a nemi zavarral rendelkező gyerekek között. Először is a terápia maga közrejátszhatott abban, hogy a zavar kifejlődése más irányt vett. Másodszor pedig mivel a transznemű felnőttek aránya a népességben sokkal alacsonyabb, mint a nemi zavarral rendelkező gyerekeké, pusztán statisztikailag nézve igen nehéz kapcsolatot kimutatni e kettő között – ehhez egy olyan nagyszámú mintára lenne szükség, mely ezeknek a viselkedésmódosító programoknak nem állt rendelkezésére. A homoszexualitás azonban egyáltalán nem ritka jelenség; tehát sokkal könnyebb kimutatni bármilyen létező kapcsolatot. Fontos megjegyezni, hogy egy nagyléptékű tanulmány a felnőtt homoszexuálisokról (Bell, Weinberg & Hammersmith, 1981) is kimutatta a kapcsolatot a homoszexualitás és a gyermekkori „nemi rendhagyás” között az Egyesült Államok népességében. Így tehát nem csodálkozhatunk azon, hogy a gyerekkori nemi zavarok vizsgálata, melyet tulajdonképpen a nemi rendhagyás egy alesetének is tekinthetünk, is megtalálta ugyanezt a kapcsolatot – elsősorban a kisfiúk esetében.

A helyes irányba nevelés kritikája

Mivel a gyerekek viselkedését módosító programok elemzése során csak nagyon kis számban találtak felnőttkori transzneműséget, de nagy számban találtak homoszexualitást, a kritikusok egyenesen azzal vádolták meg a programokat, hogy „alattomos módon arra irányultak, hogy a eltiporják az éppen kifejlődő meleg identitást a gyerekekben” (Morin &Schultz, 1978. 142.o). Ez a kritika George Rekers esetén megalapozottnak látszik: ő ugyanis boldogan eltaposta volna a homoszexualitást, szerinte az ugyanis egy szexuális perverzió, melyet „a gyanútlan közvéleménynek két, kölcsönösen beleegyező felnőtt ember jogaként adtak el” (1982b, 88.o). Azonban Richard Green megérdemel némi felmentést e kritika alól: egyrészt mivel ő volt az egyik szószólója annak, hogy a homoszexualitás kerüljön le a mentális betegségek DSM-III listájáról, másrészt mivel az ő elsődleges célja az volt, hogy segítsen azoknak a gyerekeknek, akiket társadalmi kiközösítés sújt, és akik rendkívüli módon elégedetlenek az igazi nemükkel. Ami viszont biztosan az egyik programban sem történt meg, hogy a gyerekeket a saját identitásukat megerősítő módon próbálták volna segíteni abban, hogy ne érje őket kirekesztés. Ehelyett a programok a gyerekeket betegnek nyilvánították, és arra kérték őket, hogy változtassák meg a lényük egy alapvető fontosságú részét; egy olyan részét, mely legalább annyi tiszteletet érdemelne a kultúránktól, mint a vallás vagy a származás. A kritikusok tehát joggal mutattak rá, hogy egy olyan, demokratikus és pluralista társadalom, mint az Egyesült Állam, nem diszkriminálja a vallási és etnikai kisebbségeket azzal, hogy megkéri őket, térjenek át vagy fehérítsék ki magukat. Teljesen hasonló módon tehát nem szabadna diszkriminálni a nemi kisebbségeket azzal, hogy megkérjük őket, vagy legyenek olyan neműek, mint aminek születtek, vagy operáltassák át magukat.

Elég baj az, hogy a pszichiátria betegnek nyilváníthatott és kezelhetett olyan gyermekeket, akiknek tulajdonképpen nem is volt semmilyen mentális betegségük. De ami még rosszabb, hogy ezzel a pszihiáterek újra arra használták föl majdnem papi erejüket, hogy a társadalom nemi kettéosztásának gyakorlatát megerősítsék. Azáltal, hogy leírnak és betegségként azonosítanak olyan eseteket, amikor valaki eltér a meglévő kötelező női-férfi viselkedési formáktól, azt erősítették meg, hogy a nemi kettéosztás természetes, és a biológiai neméhez a társadalmi nemét hozzárendelni tudó személyiség az egészséges személyiség.

További olvasnivaló:

Nemi elhajlás: szexológia a 19. században

Gender

Nemi kettéosztás (polarizáció)

Homoszexualitás a 20. században – 1. rész: Freud

Homoszexualitás a 20. században – 2. rész: Freud pszichoanalitikus követői

Homoszexualitás a 20. században – 3. rész: a szexualitás kialakulásának társadalmi okai

 

Hivatkozások:

Terman, L.M. & Miles, C.C. (1936). Sex and personality: studies in masculinity and femininity. New York: McGraw-Hill.

Benjamin, H. (1966). The transsexual phenomenon. New York: Julian Press.

DSM. Lásd: American Phychiatric Association.

American Phychiatric Association. (1980) Diagnostic and statistical manual of mental disorders (3rd. ed.). Washington, D.C.: American Phychiatric Association.

Meyer, J.K. & Reter, D.J. (1979) Sex reassignment. Archives of General Psychiatry, 36, 1010-1015.

Morris, J. (1974) Conundrum. New York: Signet.

Green, R. (1974) Sexual identity conflict in children and adults. Baltimore, Md.: Penguin.

Zucker, K.J. (1985) Cross-gender-identified children. In Steiner, 1985, pp. 75-174.

Green, R. (1987) The "sissy boy syndrome" and the development of homosexuality. New Haven, Conn.: Yale University Press.

Bell, N.J., Weinberg, M.S. & Hammersmith, S.K. (1981) Sexual preference: Its development in men and women. Bloomington: Indiana University Press.

Morin, S.F. & Schultz, S.J. (1978) The gay movement and the rights of children. Journal of Social Issues, 34, 137-148.

Rekers, G.A. (1982) Shaping your child's sexual identity. Grand Rapids, Mich.: Baker Book House.

 

 

Kövess minket facebook-on!

Leírás

Nemi szerepek és sztereotípiák, nemi identitások, szexuális orientációk, a nemek társadalmi egyenlősége, metszetszemléletű feminizmus, LMBTQ – minden, aminek a rettegett g-betűs szóhoz, a genderhez köze van. Kapcsolat: SzabadNemBlog@gmail.com

Bejegyzések

Címkék

#erőszak kultúra (7) #metoo (4) #velemismegtörtént (3) 19. század (3) 20. század (8) 5 dolog (1) 7 dolog (1) ableizmus (2) abortusz (3) adatbázis (1) adathalászat (1) Adomány (1) advent (1) agyfasz (1) ajándék (1) akarácsonylegyenténylegaszeretetünnepeésneatúlfogyasztásé (1) aktivizmus (8) áldozat (2) áldozathibáztatás (1) álhír (1) alkoholizmus (1) Allan G Johnson (1) állapotosság (2) áltudomány (1) anemaznem (1) angyal (1) angyalka (1) anna todd (1) antikapitalizmus (3) anya (4) anyuka (1) apa (4) apuka (1) aranyvasárnap (1) Ariana Grande (1) ásó (1) átfektetés (1) Átfektetés Mozgalom (1) autó (1) autonómia (1) az igazi (1) az igen az igen (6) a nem az nem (6) baba (4) babavárás (1) baloldal (3) barátság (1) Barát Erzsébet (1) barlangos test (1) beleegyezés (2) beszéd (4) betegállomány (2) bevándorlás (1) biológia (5) biológiai meghatározottság (2) bipoláris (1) bipoláris affektív zavar (1) bipoláris zavar (1) bizonytalan kötődés (1) biztonság (7) biztonságos kötődés (1) blog (1) BME women (1) bögre (1) bögre helyett (1) bölcsi (1) bölcsőde (1) boldog karácsonyt (1) böngészés (1) budapest pride (6) bullying (2) büntetés (1) busz (1) CDU (1) cégvezető (1) CEU (1) cirkómajom (1) clitoris (1) coming out (1) csakazigenazigen (2) csak az igen jelent beleegyezést (2) család (5) családon belüli erőszak (6) családtervezés (1) csecsemő (1) csikló (1) csillám (1) csillámpor (1) csimpánz (1) Csizmadia Ferenc (1) csók (2) csontrák (1) cumisüveg (1) dajkál (1) depresszió (1) díj (2) diktatúra (1) dinoszaurusz (1) diszkrimináció (6) dísztárgy (1) divestment (1) drag queen (1) Dr Bender Zsuzsanna (1) dzsihád (1) dzsingülbelsz (1) education (1) egészséges szex (1) éghajlatváltozás (2) egyenlőség (6) Egyesült Államok (2) Egyesült Királyság (2) egyetem (1) egygeci (1) egy éves (1) ellenzék (1) Ellis (1) elmebeteg (1) elnyomottak színháza (1) Először Lakást (1) ember (3) emberi jogok (3) emberség (4) engemis (3) eonizmus (1) erekció (1) erkölcscsősz (1) erőszak (15) erőszakkultúra (8) erőszakos férfi (8) esély (1) esélyegyenlőség (5) esszencializmus (10) etnikum (2) etológia (1) eugenika (1) evolúciós pszichológia (1) ezüstvasárnap (1) facebook (5) falu (1) falucska (1) fanfiction (1) fazék (1) fedél nélkül (1) fekete nők (1) felelősség (4) felsővezető (1) feltalálók (1) feltámadott a tenger (1) felvilágosítás (1) felvonulás (1) feminista (7) feminizmus (19) fenntarthatóság (1) fenyő (1) férfi (11) férfiak (8) férfiak elleni erőszak (1) férfierőszak (4) férfijogi aktivisták (3) férfikönnyek (2) férjjelölt (1) fertőzés (1) fesztivál (1) fiatal feminista (4) fidesz (1) Fidesz (4) film (2) filmfesztivál (1) fiúk (1) főállású apa (1) főállású szülő (1) fogadóóra (1) fogamzásgátlás (1) fogamzásgátló (1) fogyasztás (3) fogyasztói társadalom (2) fogyatékossággal élők (1) földművelés (1) fosszilis energiahordozók (1) Freud (3) FRIDA (1) Frida (1) frida (1) Frida grant (1) fundamentalizmus (1) futóverseny (1) G-pont (1) gender (24) genderfészek (3) genderharcos (1) genderizmus (1) genderpánik (2) gender identitás (1) giccs (1) gloria steinem (2) gondoskodás (3) gondoskodó férfi (2) gőzmozdony (1) grant (1) Grant (1) grincs (1) gyakornok (1) gyerek (2) gyerekek (11) gyerekgondozás (1) gyereknevelés (3) gyermek (2) győzelem (1) habilizmus (2) háború (1) hagyomány (2) hajlék (1) hajléktalan (3) hajléktalanság (2) hajléktalanszálló (1) hajléktalantörvény (1) hajó (1) Hannover (1) harry styles (1) hatalom (2) határok (1) határon túli magyarok (1) Havelock Ellis (1) házasság (5) házikó (1) heteroszexualitás (9) híres nők (2) hóember (1) hógömb (1) holokauszt (1) homofóbia (2) homoszexualitás (11) hópiha (1) hópihe (1) Housing (1) Housing First (1) hülye (2) humorista (1) hüvely (1) hüvelyi G pont (1) idegengyűlölet (3) identitás (5) ideológia (1) igazgató (1) ingyen lakás (1) interjú (1) internet (4) intersectionality (9) interszekcionalitás (20) intimitás (1) IQ-teszt (1) irodalom (1) írói pályázat (1) Írország (1) ISIS (1) iskola (1) Iszlám Állam (1) Isztambuli Egyezmény (4) itt az idő (1) játék (1) Jinwar (1) jobboldali (1) jog (1) jótékony (1) jótékonykodás (1) jótékonyság (1) jövőkép (1) judith butler (1) Julia Serano (2) kacat (1) kamaszok (1) kampány (1) kamuhír (1) kapitalizmus (4) karácsony (3) karácsonyfa (1) karácsonyi parti (1) karcsonyijótékonykodás (1) képregény (3) képviseleti demokrácia (1) képviselő (1) képviselő úr (1) kereszténydemokrata (1) kertészkedés (1) kétharmad (1) kettős mérce (2) kiáltvány (2) kiberbiztonság (3) kielégülés (1) kitörés (1) kitüntetés (1) kívánt terhesség (1) klímamegállapodás (1) kocsi (1) kolléga (1) kommentelés (3) kommentháború (1) kommuna (1) kommunikáció (1) konferencia (1) könyv (1) konzervatív (2) kórház (1) kormány (1) környezetvédelem (3) korrupció (1) kötődés (1) kötődéselmélet (1) követőszoftver (1) közösség (1) kultúra (6) kurd (1) kurdok (1) kurd nők (1) kurucinfo (1) kutatás (2) lábas (1) lakás (2) lakáspolitika (2) lakásprogram (1) lakásszegénység (2) lányok (3) legyen szabad a nem (9) legyen szabad a nemet mondás (1) legyen szabad a nemről beszélni (1) Leiti (1) lelkész (1) Lengyelország (1) leszbikus (4) lmbt (1) LMBT (1) LMBTQ (5) lmbtq (1) LMBTQ történet (6) lottó (1) lottószelvény (1) lucky boy (2) macska (1) magazine (1) magzat (1) majom (1) manifesztó (2) mankó (1) maradunk (1) Marton László (1) másállapot (2) másodlagos viktimizáció (2) mázli (1) mécses (1) megnyitó (1) meg nem született (1) melegházasság (1) meleg férfi (1) mellbimbó (1) meló (1) mélyszegénység (1) men (4) mentális betegség (1) metoo (5) metszet (7) metszetszemlélet (19) minekszülazilyen (1) minek szül (1) miniszterelnök (2) miniszterelnök úr (1) Miss Galaxy (1) mítosz (1) miután (1) molesztálás (1) monopoly (1) mozgalom (7) munka (2) munkahely (3) munkahelyi diszkrimináció (5) munkás (2) művészfilm (1) Muxes (1) nagymama (1) nagynéni (1) nagy Ő (1) NANE (2) negeneráljunkszemetet (1) negyártsszemetet (1) nembináris (2) Németország (1) nemi betegség (1) nemi erőszak (2) nemi identitás (17) nemi különbségek (6) nemi szerepek (17) nemi sztereotípiák (8) nemkívánt terhesség (1) nemtehetszróla (1) nemzet (4) nemzetiség (2) nem tehetsz róla (2) népek tengere (1) népszavazás (1) nevegyélkacatot (1) nevegyélszemetet (1) nevelés (1) nincs puszi (1) (6) nőgyűlölet (13) női orgazmus (1) női sors (2) nők (16) nők elleni erőszak (14) nőtörténet (1) nőügyek (7) novella (1) nyeremény (1) nyílt levél (1) nyomor (2) O1G (2) ökológia (1) oktatás (3) olajszörny (1) Olmi (1) Olmi Thiessen (1) öltözködés (2) önazonosság (1) önbizalom (1) one direction (1) önfenntartás (1) online biztonság (2) online magazin (1) önrendelkezés (3) OpenGender (1) Orbán (2) Orbán Viktor (3) orgazmus (1) osztály (1) ösztöndíj (1) ötös (1) ötöslottó (1) otthon (2) óvoda (1) óvszer (1) pályaművek (8) pályázat (2) pánik (2) pánikbetegség (1) párkapcsolat (2) party (1) patriarchátus (16) pech (1) pedofilia (2) pénisz (1) pénzjutalom (1) Petőfi (1) plus size (1) politika (7) politikai korrektség (3) populáris kultúra (1) pornó (4) pozitív (2) Pride (2) princípium (1) Prizma (2) Prizma közösség (1) pszichés betegség (2) pszichiátria (1) pszichológia (14) PTSD (1) publikálás (1) puszi (1) Puzsér (1) Puzsér Róbert (2) queerfeminizmus (1) rabszolga (1) rabszolgatörvény (2) rák (1) Rakka (1) rasszizmus (8) referendum (1) reklámok (1) rendőr (1) rendőrautó (1) rendőrök (2) rendőrség (2) rendszer (8) rendszerkritika (11) rendszerváltás (2) rénszarvas (1) reproduktív jogok (2) ringat (1) rivotril (1) rokkant (2) rokkantsági ellátás (1) Románia (1) roma nők (1) Sárosdi Lilla (1) segély (1) sexual education (1) sex ed (1) Simone de Beauvoir (1) slam poetry (1) slutshaming (3) sorfal (1) stand-up (1) statisztika (1) stimuláció (1) Stockholm (1) Svédország (1) szabad (1) Szabadnem csapat (4) szabadság (4) szabad szoftver (1) szakdolgozat (1) szálló (1) Szeged (1) szegénység (6) szélsőjobb (1) személyes határok (1) szerelem (1) szerelmi csalódás (1) szerencse (1) szerencsés fiú (2) szeretet (2) szeretetünnepe (2) szeretkezés (1) szerkesztőség (1) szex (4) szexedukáció (2) szexizmus (7) szexológia (7) szexrabszolgaság (1) szexuális egészség (1) szexuális erőszak (13) szexuális felvilágosítás (6) szexuális izgalom (3) szexuális kényszerítés (6) szexuális önrendelkezés (5) szexuális vágy (5) szexualitás (5) Szigetvári Kórház (1) szimpátiatüntetés (1) Szíria (1) szocializáció (2) szociológia (1) szolidaritás (2) szopás (1) SZTE (1) sztereotípiák (4) szülés (2) szülészeti erőszak (1) szülesztés (4) szülő (1) takarító (1) találmányok (1) társadalmi nem (2) társadalom (6) társadalomkritika (1) társasjáték (1) télapó (1) tenger (1) terf (9) terhesség (2) terhességmegszakítás (1) termosz (1) terrorizmus (1) testi autonómia (2) testi önrendelkezés (3) testkép (1) testvériség (1) tévedés (1) téved miniszterelnök úr (1) Thomas (1) tiktak (1) tiktaktiktak (1) tippek (2) tizenévesek (3) tök (1) tökön rúg (1) tökön rúgás (1) történelem (11) törvény (2) továbbképzés (1) transzfeminizmus (7) transzgender (14) transzkritikus (3) transzneműség (20) transz férfi (1) Trans Film Fest (1) tréning (1) troll (3) Trump (1) túlfogyasztás (1) túlnépesedés (1) túlóra (1) tüntetés (4) Túró Rudi (1) twitter (2) unborn (1) ünnepek (1) unoka (1) unoka szülés (1) USA (6) Utah (1) Utah állam (1) utazó (1) utca (1) utcai zaklatás (2) utcán élés (1) utópia (1) üveggömb (1) vagina (2) válasz (2) választás (3) választás2018 (1) van egy álmom (1) városi libsi (1) vélemény (3) velemismegtörtént (3) vetélés (1) video (2) videoblog (3) viking (1) vita (1) vitakultúra (2) vlogger (1) vonat (1) wikipédia (1) womens march (1) Young Feminist (1) zsákfalu (1) Címkefelhő

Moderálási alapelvek:

Frissítés: Mostantól a Facebook-oldalunkon tudtok hozzászólni.

Mivel sok, pezsgő, színvonalas blogot láttunk elnéptelenedni az öncélúan negatív, kötekedő kommentek miatt, ezért szükség esetén élni fogunk a moderálás vagy a kitiltás jogával. Nagyon fontos: nem az építő kritikáról, de még nem is az érvekkel alátámasztott ellenvéleményekről van szó. Ezeket igyekszünk tőlünk telhető módon megválaszolni. Fenntartjuk viszont a jogot, hogy a gyűlöletkeltő, rasszista, -fób, tutimegmondó/kioktató & a témába nem illő kommenteket kimoderáljuk.