„Minél közelebb mégy hozzá, annál jobban megérted.”

Szabadnem

7 dolog, amit a #metoo kampányról tudnod kell

2017. október 22. - T. B.

A héten elindult egy meglepően nagy mértéket öltő online kampány. Számos, szexuális zaklatást túlélt ismerősöm, köztük feministák és üggyel szimpatizáló aktivisták is csatlakoztak hozzá. Sok támogató is kifejezte a szolidaritását. Facebook tagok írták ki egymás után posztjukban: #metoo (Magyarul: „én is” áldozat, túlélő vagyok.)

 

Érintettként nem hagyhatom szó nélkül.

 

Figyelem, felkavaró tartalom!

Tovább

4+4 tipp a feminista kiberbiztonságért

Eleged van a kéretlen (pornó)reklámokból? A fölugró ablakokból? A böngészés közben rád ömlesztett irdatlan mennyiségű virtuális szemétből, és abból, hogy adatbúvár cégek lekövetik, mire kattintottál korábban?

Tovább

5 kérdés önmagadhoz, mielőtt az interneten kommentelsz

Mindannyian kerültünk már ilyen helyzetbe: egy ismerős megoszt egy politikai témájú cikket, az alatta lévő kommentek pedig teljesen kiverik nálunk a biztosítékot. Ezek nem értenek semmit! – kiáltjuk, és felvesszük a kesztyűt, jól elmagyarázzuk nekik a tutit. Aztán hirtelen hajnal 3, egymás felmenőivel már hipotetikus intim viszonyt ápol mindenki, de ezek még mindig nem értenek semmit... Hol rontottuk el? Mit lehet tenni, hogy legközelebb ne kerüljünk ilyen helyzetbe?

Tovább

„Szerencsés fiúk”

A férfiak ellen nők által elkövetett szexuális erőszak létezik

Egy kutatónő online kérdőív segítségével vizsgálta a férfiak ellen nők által elkövetett szexuális bántalmazás egyes formáit, amikor az elkövető (vaginális, orális vagy anális) behatolásra kényszeríti az áldozatot. A férfiakkal szemben nők által elkövetett nemi erőszak valós jelenség.

Tovább

Van egy álmom: hogy a lányom és a barátnője összeházasodnak

Peksáné Gyémánt Ágnes (alapító, LMBTQ személyek szülei és hozzátartozói Facebook-csoport) beszéde a Budapest Pride-on

agi00.jpg

Fotó: Bite Zsolt

Mielőtt bemutatkoznék, elmondanám, hogy nemhogy mikrofonba, de még húsz embernél többnek, soha nem beszéltem. De annyi fájdalom és indulat gyülemlett fel bennem, hogy úgy éreztem, ezt már muszáj kiadnom magamból.

ÉN EGY ÉDESANYA VAGYOK, AKINEK A LÁNYA LESZBIKUS.

Egy anyatigris, aki meg akarja védeni a gyerekét. Féltettem magam és féltettem a gyermekem. Mit szólnak majd, ha megtudják? Amíg nem ismernek közelebbről és nem tudják a gyermeketekről, nincs semmi baj. Csak hát, amikor elkezdenek mesélni a családjukról, a gyermekekről, csínyekről és szerelmekről, és rákérdeznek a tieidre… Mit válaszoljak?

Tovább

Lehet-e a szexről közhelyek nélkül beszélni?

Szoktam néha mondani, hogy „lakik bennem egy konzervatív” – azt értve ez alatt, hogy a poliamóriától/nem-monogámiától, illetve a párkapcsolaton kívüli szexualitástól (alkalmi kapcsolatok, barátság extrákkal, minden ilyesmi) személyes szinten zsigerileg idegenkedem. Viszont szeretném azokat megérteni, akik – szexuális orientációtól függetlenül – ezeket az életmódokat választják, így néha túllépek a komfortzónámon és tudatosan szembesítem magam e témákkal (pl. rendeztem már a nem-monogám kapcsolatokról beszélgetős estet, illetve a közelmúltban megnéztem az RS9-ben egy, a nyitott kapcsolatokról szóló színdarabot). Gondoltam az eseményleírás alapján, hogy a „Tudatos szex másként” című workshopon is biztosan hallok majd olyan információkat, amik segíthetnek ezeket az ellenérzéseimet valamelyest leépíteni, új nézőpontokra szert tenni. Végül annyit elmondhatok, hogy az előadás tényleg túlléptetett a komfortzónámon.

Tovább

Nagyhideghegyi beszéd - a Pride megnyitójáról

Nemrég úgy álltam volna itt, mint egy jóképű, életének legjobb éveiben járó férfi, aki sokak számára példa értékű házasságban él. Az LMP kezdeményezője és ismert arca voltam, majd a Greenpeace szóvivője, néhány izgalmas és megnyert zöldpolitikai üggyel a hátam mögött nem volt okom a panaszra. Unokákat vártak tőlem.

Közben bennem folyamatos életundor hullámzott, és kamaszkorom óta etikai megfontolásokkal tartottam sakkban a halálvágyamat. Minderről a környezetem a lehető legkevesebbet tudta: úgyse tudtak segíteni, megszomorítani pedig nem akartam őket. A halálvágyat és az életundort úgy kezeltem, mint az élet természetes velejáróját. Nem panaszkodtam.

Vay Blanka beszéde a Pride megnyitójáról.

pride.jpg

 

Tovább

„A szélsőséges külföldi esetekért ne én legyek a felelős” – workshop a transzneműek és az LMBTQ közösség viszonyáról

Eredetileg ezzel a mondattal terveztem kezdeni ezt a beszámolót: „Noha nem zökkenőmentesen, de a vártnál gördülékenyebben és, mondhatni, eredményesebben zajlott le vasárnap délután a Budapest Pride keretében megrendezett „LMBTQIA a T-vel” c. workshop, amely a transzinkluzivitás illetve a „terf”-vita kérdéseit járta körül.” Csakhogy már néhány további vélemény megismerése is (és még csak a transzinkluzív oldalról beszélek!) az értelmezések drasztikus sokféleségét igazolta. Látok mindent az épülő hidakat vizionáló kirobbanó lelkesedéstől a „nem jutottunk sehova” elkeseredett pesszimizmusáig, így kiderült, hogy viszonylagos – és, mivel én sem katasztrófára, sem egymás nyakába borulós csodára nem számítottam, szenvtelen – elégedettségem meglehetősen szubjektív.

Az biztos, hogy a közel másfél éve húzódó vita offline térbe való áthozatalára nagy igény volt, így a terem zsúfolásig megtelt. Nem képviselte magát azonban sajnos a Transvanilla egyesület, és nem jött el a transzkritikus oldal több online hangadója. Különösen feltűnő volt a „transzzsidó” koncepcióhoz illetve "A világ legelnyomottabb embere" c. videóhoz köthető művész, valamint a tavaly álnéven megjelent, transzkritikus gúnyiratoknak (pl. a Transzzsidó kiáltványnak) felületet adó Reflektor.hu szerkesztőjének távol maradása. A radikális transzkritikus oldal egyetlen megjelent képviselője így végül annyira kisebbségbe szorult a közegben népszerűtlen véleményével (a hallgatólagos egyetértés lehetősége persze fennáll, de a támogatás jelzésével nem sokan fáradoztak nyíltan, a csoport előtt), hogy az a rendezvény végére a vele ellentétes állásponton levők egy részéből is empátiát váltott ki – és annak értékelését, hogy ő legalább eljött és vállalta a személyes vitát. A részvétel valószínűleg mindenkitől jelentős lelki felkészülést kívánt, hiszen a témát tekintve bőven lehetett a workshopon ellentétes, illetve akár traumatizáló véleményekre számítani.

A szervezők négy témacsoport mentén vezették, korrekt moderációval, a közel négy órán át húzódó beszélgetést: 1. identitás, 2. közös térhasználat, 3. az események története, helyzet a vita előtt/után, 4. közös pontok, kommunikáció módja a továbbiakban. Az alábbiakban inkább ragaszkodom a tematikus csoportosításhoz, mint az elhangzottak időrendjéhez (főleg mivel a témák végül gyakran összefolytak). Mivel nem tudtam erről egyeztetni, a felszólalók neveit nem írom ki. Azokat a részeket, amelyek nem hangzottak el a workshopon, csak a saját kommentárjaim, dőlt betűvel szedem.

Jelen beszámoló részrehajlástól mentesnek, objektívnek tekintésére, valamint kizárólagosságára nem tartok igényt. A helyszínen is egyértelműen vállaltam a transzinkluzív, metszetszemléletű (interszekcionális) feminista álláspontomat, és e szöveg megírásakor sem igyekeztem úgy feltüntetni magam, mintha a vitának független szemlélője lennék. 

Tovább

Megjegyzések a „TERF” vitához

„Politika”-e a transzneműség? És nőellenes-e? Hogyan viszonyul a feminizmus(ok)hoz?

Az alábbi vázlatot az idei Budapest Pride-hét keretein belül megrendezett, „LMBTQIA a T-vel” c. workshop egyik szervezőjének a kérésére állítottam össze. Mivel csak egy nappal a rendezvény előtt tudtam rá időt fordítani, és így nem biztos, hogy már be tudják illeszteni a programba, (vagy ha mégis, várhatóan nem lesz idő másfél órában minden pontot érinteni), közzé is teszem. 

Előljáróban annyit mondanék, hogy 2013-ban is részt vettem egy „betűs” workshopon, ahol nem a betűk egymásnak ugrasztása volt a téma, hanem a megismerés, megértés. Itt olvasható erről a részletes beszámolóm. Szomorúnak tartom, hogy az elmúlt négy évben sikerült oda eljutni, hogy most már tűzoltó workshopot kell rendezni az időközben megjelent bomlasztás miatt. A Melegfront csoport is nagy utat tett meg a különböző nemi szervekkel rendelkező, különféle összetételű párokat ábrázoló 2013-as molinótól addig, hogy diktatorikusan kizárja a radikális feminizmus transzkritikus ágával egyet nem értőket, az azt kritizálni merészelő LMBTQ személyeket. Szerintem többre mentünk volna, ha a 2013-as workshop szellemében megyünk tovább, így némileg szomorúan készülök a holnapi alkalomra. A „minél közelebb mégy hozzá, annál jobban megérted” szellemiséggel továbbra is jobban tudok azonosulni – ezért is javasoltam az alapításkor ezt az idézetet a Szabadnem blog mottójának. (Legalább mi vigyük tovább.)

De térjünk a tárgyra. Lehet, hogy az álláspontom egyeseknek túl kevés lesz, másoknak meg túl sok (megszoktam) – az viszont biztos, hogy az alábbiak kizárólag a saját személyes véleményemet tükrözik.

Tovább

Elhazudott egyenlőség

 

Szeretném, ha képzeletben elindulnál egy olyan futóversenyen, ahol ketten vagytok. A te lábad össze van kötve. A szabaly az, hogy le kell futni 1000 métert. Sőt, bele is szabad rúgni a másikba – de csak annak szabad, akinek nincs összekötve a lába.  Miczki Tamara vendégposztja.

Tovább

A gendersemlegesen nevelt gyermekek – 2. rész

 

Cikkünk második részében folytatjuk Cordelia Fine A nemek hazugsága (Die Geschlechterlüge) című könyvének ismertetését. Az első részhez kattints ide!

 

innen.jpg

Amikor viszont a nemi sztereotípiák szerinti nevelés teljes csődöt mond:

A Szobafestőnők nevű kisvállalkozás

 

Tovább

A gendersemlegesen nevelt gyermekek

Sok szülő igyekszik elkerülni, hogy gyermekébe belenevelje a nemi sztereotípiákat. A lány jó eséllyel mégis ott köt ki, hogy babázik, a fiú meg ott, hogy kisautózik. A szülők többsége itt egyértelműen a géneket, gyermekének „esszenciális” női vagy férfi személyiségét véli felismerni. Azonban lehet, hogy tévednek. Miért is?

Vay Blanka írása.
dog.jpg

Amikor viszont a nemi sztereotípiákra való nevelés teljes csődöt vall:
nő és kutyája munka közben.

 

Nem a legmagabiztosabb érzésekkel vágtam bele Cordelia Fine A nemek hazugsága (Die Geschlechterlüge, Klett-Cotta Verlag, Stuttgart 2012) című könyvébe. A férfias és nőies tulajdonságok eredete volt a téma. Én korábban 60-70 százalékra tettem a szocializáció hatását, a szerző szerint ez nagyjából 100 százalék. A szerző agykutató, neurológus és pszichológus képzettsége meggyőzőbb alapnak tűnt az én olvasottságomnál. Mindegy, gondoltam, okos embereket kell olvasni, nem olyanokat, akik ugyanazt gondolják, amit én.

 

Tovább

Szélsőjobbos támadás a Genderfészek ellen

Szerda reggel arra keltünk, hogy zárt facebook-csoportunkból egy print-screen (képernyőkép) a kurucinfón landolt. Miután átvizsgáltuk a taglisát és töröltük az olyan passzív tagokat, akiket senki nem ismert az aktív tagok közül, úgy döntöttünk, megszólalunk  az ügyben.

Tovább

Metszetszemlélet

Mi kell egy igazi rendszerváltáshoz?

Tüntetünk, mert elégedetlenek vagyunk a rendszerrel. De milyen is pontosan a rendszer? És milyen lehetőségeink vannak ellene? Létezik-e olyan eszme, ami mögé egyszerre tud beállni – párttól és politikai oldaltól függetlenül – az összes elégedetlenkedő? Kiáltvány arról, mi a metszetszemlélet. És hogy miért nem lesz igazi rendszerváltás nélküle.

Tovább

Nyílt levél a Labrisz Leszbikus Egyesületnek

Kedves Labriszosok!


Oldalatokon egy olyan cikk fordítása jelent meg, ami nagyon káros és alaptalan vádakkal illeti a magyar transznemű közösséget és mindemellett súlyosan sértő is rájuk nézve.

A szóban forgó rész egyébként az eredeti szövegben egyébként nem szerepel, ez a névtelenségbe burkolózó fordító tulajdonképpeni hamisítása.

Az érintettek közül többen kifejezték tiltakozásukat, köztük a TransVanilla is, a magyarországi transznemű mozgalom egyik legrégebbi szereplője. Ezeket ti mindeddig negligáltátok.

Az alapproblémát, a leszbikus terek megszűnését, mi magunk is aggasztónak találjuk, mert a szerepük lényeges az egész LMBTQIA+ és női egyenjogúsági mozgalmon belül. Mi is szeretnénk, ha ez a tendencia megfordulna és újra több női, leszbikus hely nyílna meg, ahol az érintettek biztonságban érezhetik magukat. Ám ennek a módja nem mások bűnbakká tétele, akik ráadásul természetes szövetségesek és részesei mind az LMBTQIA+ és a női társadalomnak.

A pár nappal korábban íródott szövegetek jutott eszünkbe, az elmúlt évek egyik legtisztább és legértelmesebb politikai megszólalása, amiben azt magyaráztátok el, mi volt a fő baj Puzsér Róbert szónoki felkérésével egy ellenzéki demonstráción.
Ott azt magyaráztátok el, hogy lehet hibát elkövetni, de ha az érintett kisebbség reklamál, akkor azt ignorálni nem szabad. Ha nem ért velük valaki egyet, akkor is lépjen hátra, kérje ki mások véleményét is, és ha úgy sem képes korrekcióra, akkor is tisztelettel és érdemben kommunikáljon az érintettekkel.

Most az élet úgy hozta, hogy a Labrisz került át a másik oldalra, ő biztosított teret egy súlyosan transzfób szövegnek, és a Labrisz az, aki az érintett transzneműek tiltakozására süket.
Sok éves tapasztalatunk alapján tudjuk, hogy ez nem jellemzi a Labrisz egyesületet, ezért jóhiszemüségünket fenntartjuk, de ahhoz, hogy továbbra is nyitott és szövetséges közösséget tudjunk bennetek látni, kérjük, hogy ismerjétek fel, ugyanaz, pontosan ugyanaz a helyzet mint Puzsér esetén, és kirekesztő megnyilvánulás áldozatai ugyanúgy megértést és korrekciót kérnek. Ezúttal nem ti, hanem tőletek.

 

lesbian_mtf.jpg

A kép magyar fordítása: Hasznos grafika arról, hogy vajon a transz nők lehetnek-e leszbikusok. Lehetnek a transz nők leszbikusok? ---> IGEN. MERT A TRANSZ NŐK IS NŐK. Ez minden, amire érdemes emlékezni!

Legyetek érettebb gondolkodásúak, mint azok, akiket nemrég jogos kritikával illettetek!

Üdvözlettel:
A Szabadnem blog csapata


Update: Az elmúlt néhány órában a legaggasztóbb mondat, a levelünk elején említett "fordítói megjegyzés" kikerült a cikkből. Még nem tökéletesen befogadó így sem a szöveg, de a lépést nagyra becsüljük, mert jó irányba mutat. Köszönjük!

Feministák, szexuális lelkesedők és az ember lelki neme

A szexológia rövid története a 19-20. század fordulóján

Hogyan alakult ki a prűd, viktoriánus társadalomból a mai, átszexualizált kultúra? Milyen szerepe volt ebben a folyamatban az orvostudománynak és a szexológiának? Miért gondolták a 19. századi konzervatív hangadók, hogy a feministák betegek? Kik voltak az első szexuális lelkesedők, akik megágyaztak a szexuális forradalomnak? Miért kezdték a pszichológusok és pszichiáterek az ember lelki nemét kutatni? Cikkünk bemutatja a szexológia születését, valamint a nemi elhajlás fogalmát, amiből később a homoszexualitás és a transzneműség fogalmai kialakultak.

Tovább

Nőügyek

Transznemű lét konzervatív világnézettel, avagy fókuszban az emberség

Zavar, hogy a pártpropaganda a születési kisebbségek tagjait megpróbálja összemosni politikai szereplők törekvéseivel. Hogy a nemi azonosság vagy szexuális irányultság azonnal „libsibérencséget” is jelent. Jobboldali és konzervatív értékrendű transznemű leszbikus nőként kikérem magamnak azt a vélekedést, hogy nemzettársaink jogainak biztosítása árt az országnak. – Erdei Tünde vallomása.

Tovább

Minden, ami emberi

A mítoszok esete Puzsérral és a metszetszemléletű aktivizmussal

(Válasz Puzsér Róbert „Politikai korrektség és genderizmus” című cikkére)

 

 

Beszélgessünk a mítoszokról.

 

A mítosz az ember számára még érthetetlen, ezért félelmetes természeti és társadalmi erők fantasztikus tükröződése, ezeknek öntudatlanul is művészi feldolgozása a nép képzeletében (lásd: sulinet.hu). A mítosznak tehát van valóságalapja: valamilyen félelmetes jelenség, amire mindenképpen magyarázatot kell adni. Időnként még azon az áron is, hogy a valóságtól teljesen elrugaszkodott meséket találunk ki rá. A mítoszoknak egyébként mindig is fontos szerepe volt az emberiség kultúrtörténetében: akár azért, mert általuk egy-egy népcsoport összekovácsolódott és nemzetté vált; akár azért, mert általuk boszorkányperekben lehetett elítélni és kiirtani emberek millióit.

 

A mítosz természetesen egy irodalmi kategória, és érdekes módon sok rokonságot mutat a ma igen divatos összeesküvés-elméletekkel.

Tovább

„Nőként senki nem hitt már a szakmai tudásomban”

Milyen a magyar transznemű nők élete? Mi a közös a személyes tapasztalataikban? Rendszerkritikus erővé válhat-e a metszetszemlélet? Miért hagyjuk az embereket ott tisztálkodni, ahol biztonságban érzik magukat? Riport.

A közbeszédben manapság rendszeresek a „gender”-t ellenző vélemények. De vajon kik azok az emberek, akikkel ezt a szót (egyébként hibásan) azonosítják? Hogyan élnek és hogyan gondolkodnak transznemű honfitársaink? Riportunkban négy transznemű nő nyilatkozik*. Mind a négyen különböző életutat jártak be, és különböző személyiségek lettek. Van köztük baloldali aktivista, de jobboldali konzervatív nő is, aki távol tartja magát a politikától. Van hívő és ateista. Van, aki követi a hagyományos női szerepeket, és van, aki elhatárolódik tőlük. Van, aki hivatalosan és orvosilag is helyreállíttatta a nemét, és van, aki szerint nem a papírok vagy a testi jellemzők tesznek valakit nővé. Van, aki nyíltan vállalja a nevét és kilétét, van, aki inkább álnéven szerepel. Ahányan vannak, annyifélék. Akárcsak bármelyik nő.

Sokféleségük azonban nem jelenti azt, hogy ne látnának bizonyos dolgokat nagyon hasonlóan. Különleges helyzetük okán – mivel megtapasztaltak női és férfi létélményeket is – tűpontosan fogalmaznak. Következzen tehát Vay Blanka, Erdei Tünde, Gergely Dóra Viktória és Szabó A. Zsófia véleménye az emberek sokszínűségéről és a társadalmi rendszerünk problémáiról.

Tovább

Az interszekcionális feminizmus és a baloldal

Megjelent Interszekcionális feminizmus: baloldali és antikapitalista identitáspolitika című cikkünk a Fent és Lent blogon. Ebben összefoglaljuk, miért tartjuk az interszekcionalitást egy alapvetően baloldali, rendszerszemléletű elméletnek. A cikk válaszként született az ún. „identitáspolitikát” mostanában baloldalról érő támadások ellen. Nem titkolt célunk volt vele, hogy a balos érzelmű emberek felé nyissunk párbeszédet, mivel a politikai ideológiák közül ez az az oldal, ahonnan könnyen (könnyebben) el tudjuk képzelni az együttműködést.

Ettől függetlenül fontos azt is leszögezni, hogy nem minden szerzőnk ért egyet a cikk antikapitalista kicsengésével. Való igaz, hogy nem kell interszekcionalistának és/vagy baloldalinak lenni ahhoz, hogy valaki a transzneműek érdekvédelmét képviselje. Az ő hangjuk és álláspontjuk is fontos számunkra, ezért a jövőben is felületet fogunk biztosítani nekik a véleményük kifejezésére.

Továbbá nyitottak vagyunk a nyilvános vitára bárkivel, aki nem ért egyet a mondanivalónkkal – természetesen azzal a feltétellel, hogy a vita során egymás személyét és lelkiismereti szabadságát minden körülmények között tiszteletben tartja az összes fél.

Tovább

Esszencializmus (4. rész)

Az esszencialista gondolkodás alternatívái

Az előző részekben a biológiai esszencializmus kérdését vizsgáltuk meg, és bemutattuk, milyen kézzelfogható következményei (pl. törvényhozás, nemi alapú diszkrimináció stb.) lehetnek annak, ha a korszellem esszencialista. Ebben a részben azzal foglalkozunk, milyen alternatívái vannak az esszencialista gondolkodásnak, és példákat hozunk arra, hogy hogyan lehet megmagyarázni bizonyos társadalmi jelenségeket anélkül, hogy a biológiai meghatározottsághoz foggal-körömmel ragaszkodnánk.

A lenti gondolatmenetben senki nem tagad biológiai tényeket: meg fogjuk látni, hogy a biológiai tények + a történelmi-kulturális környezet együttes figyelembevételével is le lehet írni a női-férfi nemi szerepek kialakulását és fönnmaradását.

Tovább

Egy transznemű a transz- és hódlobbiról

Vay Blanka írása 

natgeo-cover_810_500_55_s_c1.jpg

Január 14-én a Magyar Nemzetben Feró Dalma a divatos PC-ellenes lendülettel arról ír, hogy a transzneműek sakkban tartják a józan, progresszív gondolkodókat, és „megcsonkítják” a gyerekeket, sőt egyenesen „belehajszolják” őket a transzneműségbe. 2002 augusztusában ott jelent meg az első publicisztikám, Vay Márton néven. Ezt már, mint látható, máshogy jegyzem. Bő egy éve esett le a tantusz, hogy miért érzem magam alapvetően olyan idegenül és nyomorultul a világban: transznemű vagyok, és 36 évig egy súlyos tévedésben, a férfilétben éltem.

Úgyhogy elég érzékenyen érint, amikor valaki nagy lendülettel, egyértelmű valótlanságokkal  feketíti be “fajtámat” és a transz lobbi térnyerésétől félti a gyerekeket, felnőtteket. Jelentem: az ideológiai világuralom helyett olyan céljaink vannak, mint hogy nyugodtan pisilhessünk abban a vécében, ahol biztonságban érezzük magunkat és hogy át tudjuk íratni a papírjainkat a valóságban használt nemünkre és nevünkre: anélkül nagyon sok megalázó kellemetlenség vár ránk.

Amikor valaki a transzneműek társadalmi veszélyességével (mint most) vagy a személy szerinti veszélyességükkel (mint máskor) riogat, akkor konkrét emberekről beszél. Ezért nem árt, ha az egyik (most én) elmondja, hogy miként néz ki ez az egész belülről, milyen tétje van a vitatott kezeléseknek. Csak hogy tudjuk, miről beszélünk.

Tovább

Esszencializmus (3. rész)

A nőiesség és férfiasság felmérése a pszichológia hajnalán

Ebben a részben azt vizsgáljuk meg, hogy miután a biológiával végül is nem tudták alátámasztani a férfi-nő megkülönböztetést a 20. század első felében, miként próbálták meg ezt a pszichológia éppen kialakulóban lévő, új módszereivel alátámasztani.

Tovább

Esszencializmus (2. rész)

Nemi alapú megkülönböztetés a 19. században

A bejegyzés első részében az osztályi és nemzeti hovatartozásra alapuló biológiai esszencializmus túlkapásait vizsáltuk meg. Ebben a részben arról lesz szó, miképpen befolyásolta az esszencialista gondolkodás a nők jogait és a társadalmi nemek (gender) kérdéskörét a 19. század és kora 20. század során.

Tovább

Esszencializmus (1. rész)

Nem Trump az első, aki származás alapján tilt ki embereket az USA-ból

Számtalan szégyenletes korszak volt a tudomány története során, amikor biológián alapuló elméleteket használtak arra, hogy természetesként fogadtassanak el valamiféle társadalmi egyenlőtlenséget vagy megkülönböztetést. Ennek eredményeként pedig érvényben is lehetett ezeket tartani, hiszen ha valami természetes, nincs okunk megpróbálni megváltoztatni.

Tovább

Kakukktojás a Nők Menetén

Tegnap nők százezrei vonultak szerte a világon, tiltakozva az újonnan beiktatott Donald Trump által képviselt értékrend ellen. "Ennyi kedves, jóérzésű, tettre kész, jó humorú és empatikus gondolkodású embert sosem láttam együtt, közös cél érdekében összegyűlni és menetelni" - ezzel a kommentárral küldte fotóit az eseményről a Washingtonban élő, mozgássérült barátnőjével és annak transznemű unokájával vonuló Singer Ilona a Nőkért.hu-nak. "Felvonulunk, hogy kiálljunk a jogaink, biztonságunk, egészségünk és családjaink védelméért - felismerve az erőt sokszínű közösségeinkben. Szövetségesei vagyunk a nőknek, kisebbségeknek, bevándorlóknak, menekülteknek és az LMBTQIA közösség tagjainak" - írták a budapesti társrendezvény szervezői Facebook-oldalukon. A megmozdulásokban tehát kiemelt szerepet kapott a Trump értékrendje által háttérbe szorított társadalmi csoportok közti szolidaritás.

Ennek ellenére egy madisoni népdalénekes képes volt "Ne dőlj be a propagandának! A transzaktivizmus nőgyűlölet" táblával megjelenni az eseményen. Hogy hogy vettem észre? A svéd modell híveként követem a közösségi oldalakon az abolicionista csoportokat, és nemzetközi szinten nagy az átfedés a prostitúciót és a "transzpolitikát" nők elleni erőszaknak tartók között. Ami engem illet, én elutasítom a két téma társítását: támogatom a transzneműek jogait ÉS ellenzem a prostitúciót, annak "szexmunka" megközelítését. (Ha egyesek szerint ilyen álláspont nem létezhet, hát akkor én leszek az első, aki képviseli, de erről majd egy másik posztban.) És igen, zavart, hogy az ismert transznemű Janet Mock behozta a "szexmunkások jogait" (a szexmunka munkaként való elismerésével együtt) a Women's March tematikájába.  

Visszatérve a fenti fotóhoz, némi utánajárással kiderült, hogy Thistle Pettersennek két évvel korábban egy anarchista könyvesboltban tartandó női workshop szervezésekor gyűlt meg a baja néhány helyi radikális transzaktivistával: az eseménye leírásában előre leszögezte, hogy női testű és nőként szocializálódott emberek ("womyn") problémáit helyezi a középpontba, de akik nem illenek ebbe a kategóriába, szövetségesként megjelenhetnek. Az erre adott dühödt reakciók véleményem szerint is a túlkapások közé sorolhatók, mégis furcsállom, hogy (az incidens után mintegy két évvel) egy, a szolidaritásról szóló eseményen éppen ez volt feministaként a legfontosabb mondanivalója. Akárhogy is nézzük, mégsem egy transzaktivista nyerte el az USA elnöki székét.  

Ami inkább aggasztó a Women's March kapcsán, és amit TERF oldalak joggal nehezményeznek, az az, hogy a feminista ikon Gloria Steinem egy állítólagos erőszakolóval fényképezkedett  (feltehetően sokan kérnek tőle közös selfie-t, így nem lehet tudni, hogy tudta-e, ki ő). A Cherno Biko nevű afro-amerikai transz nő korábban bevallotta, hogy erőszakoskodott transz férfi partnerével. A beszámoló, ami azóta eltűnt az eredeti medium.com oldalról, csak a GenderTrender nevű "transzkritikus" blogon és itt érhető el. Biko közös gyermeket szeretett volna transz férfi partnerével, és nem vette tudomásul, hogy ő (ahogy a transz férfiak talán nagyobb része) nem akar szülni. "Megszegtem a két legfontosabb szabályt: a beleegyezést és a biztonságos szexet... Amikor azt mondta, hogy kihasználva és megerőszakolva érzi magát, azonnal leálltam"  - írja. A valóban hátborzongató szöveg az ő (az elkövető) előéletével folytatódik - noha a bántalmazott előélet sem mentség az erőszakra. Rengeteg olyan ember van, aki korábban áldozat volt és felnőttként mégsem bánt senkit - az erőszakra nincs mentség és mindenkinek hatalmában áll úgy dönteni, hogy nem bántalmaz másokat. 

Amit mégsem értek, az az, hogy a TERF oldalakon a kommentelők nagy része nem is az erőszak miatt van felháborodva, vagy azon, hogy egy korábbi erőszaktevő még közszereplő lehet, hanem amellett kardoskodik, hogy Cherno Biko férfi, és mintegy kéjelegve ismételgeti vele kapcsolatban a "he" és a "man" szavakat.

És szerintem ezen a ponton vész el a lényeg. 

 

 

Import TERF-invázió Magyarországon

Erdei Tünde írása 

no_access.png

A hazai nyomtatott és elektronikus feminista, nőjogi, emberi jogi térben nemrég megjelent külföldi eredetű, ott TERF-ként ismert gyűlöletirányzatról osztom meg hangsúlyozottan személyes véleményemet transznemű magyar nőként. Egy ideje már több cisz nő ismerősöm ismételten kért rá, hogy tegyem ezt meg. Nem vagyok aktivista vagy emberi jogi harcos, egyszerűen megdöbbentett és nagyon fájt, hogy váratlan irányból, elméletileg jogegyenlőségért harcoló feministáktól tör rám ilyen hazugságsorozatba oltott izzó gyűlölet.

A TERF betűszó amerikai eredetű, a transznemű nőket kirekesztő radikális feministák gyűjtőneve. Megjegyzem, érdekes feminista, aki az itt uralkodó, szélsőségesen patriarchális rendszer kívánalmainak megfelelően a biológiai reprodukció műhelyeként határozza meg – saját bevallása szerint – a nőt. Holott a nő sokkal több mint két lábon járó inkubátor.

Az írott és elektronikus médiában, Facebook-csoportokban, rádióban lényegében mindössze kettő igen aktív cisz nő terjeszti nézeteit részben saját nevén, részben különböző írói álnevek alatt. Többen ismerik őket, de a lényeg az általuk terjesztett, ám a valóságtól távol álló ideológia. A nők nevében beszélnek, holott csak ketten vannak, szűk holdudvarukkal talán picivel többen. Tőlük eltérően – noha őket sem választotta meg senki – én nem érzem hivatottnak magamat bármilyen csoport képviseletére, csak a magam nevében tudok szólni, mások tetteiért sem vagyok felelős. Ahogy ők nem ismernek engem, úgy én sem őket, csak konkrét publikus megnyilatkozásaikhoz kapcsolódva mutatok rá a TERF aktivisták általános tévedéseire.

Az agresszív, elnyomó ideológia egyik szülőanyja Sheila Jeffreys, az Egyesült Államokban ismert, erősen megosztó személyiség, ám megállapításai nem érvényesek a magyar valóságra, köszönő viszonyban sincsenek vele. Hiába fordítják írásait szakmányban, hiába terjesztik tanait, ugyanúgy nem lehet irányadó itt és most mint ahogyan Mao sem volt az a maga idejében. Ez nagyon eltérő társadalom, nagyon eltérő körülményekkel, problémákkal, törvényekkel, szabályokkal, szokásokkal, mentalitással, kedéllyel, nem utolsósorban egészen más szabadságfokkal. Magyarországon ez a külföldi ideológia irreleváns, mert mi még e téren más évszázadban élünk, mint az angolszász világ. Ott valóban vannak olyan tendenciák, amelyek egy részén én is elcsodálkozom, de azok itt vagy soha nem valósulnak majd meg, vagy talán 30-40 év múlva. Össze sem hasonlítható a helyzet. A TERF ideológia magyar importja értelmetlen, hiszen itt a transzneműek abszolút és többszörös elnyomás alatt élnek.

Tovább

Homoszexualitás a 20. században – 3. rész: a szexualitás kialakulásának társadalmi okai

A fordítás eredetije Sandra Lipsitz Bem: The lenses of gender című könyvének Gender Polarization című fejezetében található.

Lásd még:

Homoszexualitás a 20. században – 1. rész: Freud

Homoszexualitás a 20. században – 2. rész: Freud pszichoanalitikus követői

A legelső tudományos érvek a homoszexualitás betegségnek tekintése ellen ironikus módon épp a McCarty-korszak boszorkányüldözéseinek idején merültek fel. A két legkorábbi tudományos érv a következő volt. Elsőként említhetjük azt a tényt, hogy a homoszexualitás túl gyakori jelenség ahhoz, hogy betegségeként kezeljék ahelyett, hogy az emberi szexualitás egy normális változataként kezelnék. Másodszor, a korábban említett Bieber-féle tanulmány kritikájával és cáfolatával kiderült az is, hogy a homoszexuálisok között túlontúl sokan semmilyen orvosi kezelésre nem szorulnak, mentálisan teljesen egészségesek: a homoszexualitás és a mentális rendellenességek között végül is nem lehetett tudományosan kimutatni semmilyen kapcsolatot.

Tovább

Homoszexualitás a 20. században – 2. rész: Freud pszichoanalitikus követői

A fordítás eredetije Sandra Lipsitz Bem: The lenses of gender című könyvének Gender Polarization című fejezetében található.

Lásd még: Homoszexualitás a 20. században – 1. rész: Freud

Az 1930-as évek után a Freud nyomdokaiban járó kutatók legalább három alapvető ponton változtatták meg az eredeti elmélet lényegét. Bár nem mindegyik változtatás érintette a szexuális tárgyválasztás kérdéskörét, végeredményben mégis az lett a hatásuk, hogy egyrészt lerombolták Freud eredeti elméletének radikalizmusát (amivel eltörölte a heteroszexualitás kiváltságosságát), másrészt megszüntették azt a kezdetleges társadalmi toleranciát, mely a homoszexualitás Freud általi elemzése nyomán épp meszületett volna.

A három pont, melyen az eredeti elméletet megváltoztatták, a következő.

Tovább

Homoszexualitás a 20. században – 1. rész: Freud

A fordítás eredetije Sandra Lipsitz Bem: The lenses of gender című könyvének Gender Polarization című fejezetében található.

 

A 20. században a homoszexualitást mint szexuális irányultságot a pszichológia és pszichiátria vizsgálta, ennek alapjait pedig (mint sok más területen is) Sigmund Freud rakta le. A freudi hagyomány sokkal több figyelmet fordított a férfiakra, mint a nőkre, így ezt az androcentrikus súlyponteltolódást sajnos az én tárgyalásomnak is tükröznie kell.

Jóllehet Freud követői a pszichoanalízis elméletét később arra használták, hogy a heteroszexualitást kiváltságossá, a homoszexualitást pedig betegséggé nyivánítsák, Freud eredeti leírása annyira darwinista volt, hogy magának a heteroszexuális kultúrának jelentett (vagy jelenthetett volna) kihívást. Az evolúció emélete azt állítja, hogy a fajok, melyek ma a bolygót benépesítik, a biológia és az adott környezet kölcsönhatásának nyomán fejlődtek ki. Amit Darwin a fajok törzsfejlődéséről gondolt, azt gondolta Freud a lélek egyedfejlődéséről, valamint arról, amit úgy hívott, hogy az egyén szexuális „tárgyválasztása” (Freud, 1905/1962, 11.o.). Épp úgy, ahogy Darwin az embert biológiai fajjá minősítette le, mely csupán egy a sok, véletlenek során kialakult faj közül, Freud a heteroszexualitást minősítette le azáltal, hogy kijelentette, az nem más, mint – a homoszexualitáshoz hasonlóan – a gyermeki pszichoszexuális fejlődés egy lehetséges kimenete.

Tovább