„Minél közelebb mégy hozzá, annál jobban megérted.”

Szabadnem

„Nem az Isztambuli Egyezmény jogrendbe illesztése ártalmas a családokra, hanem az erőszak”

Visszafejlődés helyett hatékony fellépést! 19. WAVE konferencia a nők elleni erőszakról, okt. 30-nov. 1., Budapest. Beszámoló, 1. rész.

2017. november 21. - A. R.

A nők elleni erőszak az emberi jogok megsértése. Nevezhetnénk persze a család szentsége meggyalázásának is, ha van, akinek úgy jobban tetszik. De a kormányt úgy tűnik, egyik megközelítésből sem zavarja a probléma, ugyanis a meghívás ellenére senkit sem delegált az európai nőjogi szervezeteket tömörítő feminista hálózat, a WAVE nemzetközi szakmai konferenciájára. Még az általa generált álcivil szervezeteket, például az Alapjogi Központot sem, pedig az Európa Tanács jó gyakorlatokat rögzítő áldozatvédő dokumentuma, az Isztambuli Egyezmény ellen kirohanó, jogi szövegében „teremtett nemekről”, a napokban pedig, bizonyára Puzsér Róbert írásai által inspirálva, „feminista genderkurzusról” hadováló Szánthó Miklósra igazán ráfért volna némi tájékozódás. (Ehhez képest csak a kisebb probléma, hogy már megint nem láttuk a mostanában kevesebb vizet zavaró Tamási Erzsébetet sem.)

wave00.jpg

A konferencián, amelyre idén Budapesten, az Európai Ifjúsági Központban okt. 30. és nov. 1. között, a NANE társszervezésében került sor, az interszekcionális (erre a továbbiakban az általunk javasolt fordítást használom: metszetszemléletű) feminizmus és az újabban egyes újbaloldaliak által is értelmetlenül és kontraproduktívan kikezdett emberi jogi megközelítés alapvető értékként jelent meg.

Több előadás elemezte a valódi problémát: a fundamentalista-konzervatív lobbi által indított visszacsapást (a "genderideológia" elleni harc, azaz genderpánik, a konferencián használt szóval „genderfóbia”), amely több országban – köztünk hazánkban is – komoly gátja az Isztambuli Egyezmény jogrendbe illesztésének.

Az előadások egy részét a NANE online is közvetítette - ezeket a(z angol nyelvű) videókat ide is beágyazzuk.

***

A nyitó beszédekben említésre került, hogy a meglevő jogszabályokat (pl. az ENSZ hazánkban is 1982 óta érvényben levő CEDAW egyezményét (ejtsd: szidó), és az ahhoz kapcsolódó időszakos ajánlásokat) sem tartják be. A kapcsolódó kutatások is hiányosak.

"Szükségünk van összehasonlítható adatokra a nők elleni gyilkosságokról minden országból"

- mondta Dubravka Siminovic, az ENSZ Nők Elleni Erőszak különmegbízottja. 

Szalayné Sándor Erzsébet, nemzetiségi ombudsmanhelyettes, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala munkatársa rámutatott, hogy hiányzik a joggyakorlatból a metszetszemlélet, és ez az oka a roma nők és a gyermekprostituáltak fokozott kiszolgáltatottságának. Felhívta a figyelmet, hogy a gyermekprostitúció (azaz 18 év alatti prostituált „szolgáltatásainak”) használata a nemzetközi jog értelmében is erőszaknak számít, és ott az „önkéntességre” hivatkozásnak végképp nincs helye.

Megjegyzendő, hogy a konferencia során végig a transznemű nők mint nők, a prostitúció pedig mint a nők elleni erőszak egy formája került(ek) szóba. Ez is cáfolja azt a mesét, hogy ne lehetne egyszerre a nemi identitásukat elismerve támogatni a transzneműek jogait és elutasítani a prostitúció "szexmunka" szemléletét. Azok az előadók sem „szexmunkás”-oztak, akik kimondottan a metszetszemléletről beszéltek.

Tóth Györgyi, a NANE munkatársa arról beszélt, hogy az emberi jogokat és demokráciát tárgyaló civil szervezeteket a kormány az utóbbi két évben nemcsak negligálja, de most már üldözi is - a 19. WAVE konferencia budapesti megrendezésével így a problémára irányulhat a nemzetközi figyelem.

Rosa Logar, a WAVE elnöke és a GREVIO elnökhelyettese kiemelte:

„nem az Isztambuli Egyezmény jogrendbe illesztése ártalmas a családokra, hanem az erőszak”

Hozzátette, hogy az erőszak leküzdésére és az áldozatok megfelelő ellátására az „általános” szolgáltatások (egészségügyi, szociális, stb.) nem megfelelők:

emberi jogi megközelítésű, genderérzékeny és az áldozatokat megerősítő (empowering) egyúttal a mindenkori kormánytól független, szakértői ellátásra van szükség.

Ezért bír az Isztambuli Egyezmény – amelyet októberben Németország is ratifikált – hangsúlyos emberi jogi szemlélettel. Az emberi jogi keret, és az Emberi Jogok Európai Egyezménye Logar szerint „az európai életközösségünk alapja”. (Hogy egy példával megvilágítsuk: a túlságosan a családra fókuszáló szemlélet – ha csak nem ismeri el az erőszak családellenességét, ami itthon nem jellemző – a család egybentartását tűzi ki elsődleges céljául, ezért mediációt javasolhat, ami viszont nem hatékony, sőt nagyon káros családon belüli erőszak esetén. Az emberi jogi szemlélet az áldozat mint egyén emberi jogait és biztonságát helyezi előtérbe, ami nem szenvedhet kárt a család egybentartására irányuló állami, egyházi vagy bármilyen egyéb törekvés miatt.)

Az Egyezményben foglaltak gyakorlati betartását az ellenőrző rendszer (GREVIO) igyekszik garantálni – Monaco és Ausztria számára a bizottság már két jelentést kiadott, ezek hosszabbak és részletesebbek, mint a CEDAW ajánlások. Egyelőre nyitott kérdés, hogy ezeknek a jelentéseknek mekkora lesz a befolyása.

***

A következő szekcióban elsőként az Angliából érkezett jogász, Katie Ghose, a családon belüli erőszak ellen küzdő brit ernyőszervezet, a Women’s Aid főigazgatója beszélt az online erőszakról mint a nők elméje feletti kontroll megszerzésére irányuló kísérletről.

Azok a nők, akik véleményt mernek nyilvánítani politikai kérdésekről vagy aktuális közéleti eseményekről, rögtön nőgyűlölő támadások különböző formáiban részesülnek a konyhába visszaküldéstől a nemi erőszakkal való fenyegetőzésig

mondja Laura Bates, az Everyday Sexism Project alapítója. (Magyar változat itt.)

ghose.jpg

Az Amnesty International UK felmérése szerint 5-ből 1 brit nőt ért már az online erőszak vagy zaklatás valamilyen formája. E zaklató megnyilvánulások fele szexista vagy nőgyűlölő. Az érintettek 27 százalékát fenyegették már az interneten keresztül fizikai vagy szexuális erőszakkal. Az érintettek több mint fele olyan pszichés következményekről számolt be, mint csökkent önbizalom, öncenzúra, félelem a közösségi oldalak használatától, szorongás (a saját otthonában sem érezheti biztonságban magát), koncentrációs és alvászavar, tehetetlenség érzése, pánikrohamok. Az elkövetőknek csak 59 százaléka idegen, 27 százalékukat az áldozat személyesen is ismeri, gyakran a volt partnere. Ugyanezen felmérés keretében az Amnesty mintegy 25 ezer, képviselőnőknek címzett tweet-et is elemzett. A legtöbb támadást Diane Abbott fekete bőrű munkáspárti képviselőnő kapta. A probléma megoldásában nagyon fontos a metszetszemlélet, hiszen a színes bőrű vagy az LMBTQ közösséghez tartozó nők fokozottabban érintettek, ők a szexizmus mellett rasszista, homo- és transzfób erőszakkal is szembesülnek.

"Az erőszak típusai drasztikusan megváltoztak az elmúlt 10 évben. Az online erőszak elkövetője pár kattintásra van csupán áldozatától. Folyamatosan alakulnak ki újabb és újabb bűncselekményformák. A cél minden esetben ugyanaz: az erőszak célpontjának megalázása, megszégyenítése, elhallgattatása" - mondta Ghose. Az online zaklatás az erőszaknak egy viszonylag új formája, amivel a szakértők még nem tartanak megfelelően lépést. Azonban az online zaklatásra NEM adekvát válasz az, hogy a nők jöjjenek le a közösségi oldalakról és ne használják az internetet (ahogyan az utcai támadásokra sem azzal reagálunk, hogy a nők maradjanak otthon a négy fal között!) – a nőknek joguk van a technológia szabad használatához, a közösségi oldalakhoz való zavartalan hozzáféréshez, a szolgáltatók pedig kötelesek őket a zaklatástól megvédeni. Az online tér fontos terepe az információszerzésnek és a női támogató hálózatok kialakulásának is, már csak ezért sem szabad ezt a „megoldást” szorgalmazni.

Magyar nyelven a PATENT adott ki tanácsadó füzetet az online biztonságról.

*** 

Halász Sári, a PATENT munkatársa a Turn me on nevű kétéves projektjükről beszélt, amelynek célja a résztvevő 16 éves lányok tudatosságnövelése a szexuális önrendelkezés és a pornókultúra terén. A program mintegy 400 diákot ért el. Jelenleg a képzés zajlik, a résztvevők, akik blog- és vlogkészítési ismeretekre is szert tesznek a program során, utána weboldalt fognak készíteni kortársaik számára. A felhívás nem korlátozódott lányokra, de fiúk nem jelentkeztek.  

Azt mondani, hogy ha nem tetszik a pornó, ne nézd, olyan, mint azt mondani, hogy ha nem tetszik a légszennyezés, ne vegyél levegőt. (One Angry Girl design pólófelirat)

A nemiszerep-szocializációban jelenleg bizarr kettősség figyelhető meg: a tananyagban a CEDAW által is ajánlott nemek egyenlősége helyett családi életre nevelés szerepel, amely ráadásul a kizárólag konzervatív nemi szerepeket szorgalmazza. Ezzel éles ellentétet képez a gyerekek valósága, a pornókultúra, és annak túlszexualizált férfiasság- és nőiességképe.

 A pornókultúra által terjesztett üzenet szerint (…) a nők mindig készek a szexre és mindenbe lelkesen belemennek, amit a férfi akar, legyen az adott aktus akármilyen fájdalmas, megalázó vagy káros.”  (Gail Dines)

A pornó jelenleg az internet mintegy 36 százalékát teszi ki, és másodpercenként 3000 dolláros iparág. (Különösen ironikus a Pornhubnak az az akciója, amely keretében erősen tárgyiasított nőket ábrázoló pólók eladásából akarják támogatni a családon belüli erőszak áldozatait.) Az előadó utalt egy felmérésre, mely szerint a Pornhub oldalon a legjobbra értékelt jelenetek 88%-a tartalmaz erőszakos cselekedetet, amelyekben az elkövetők 70%-a férfi és az áldozatok 94%-a nő.

Az NSPCC Childline felmérése szerint egy átlagos gyerek már 9 és 11 éves kora között találkozik a pornóval, és már a 12-13 évesek egytizede attól tart, hogy függővé válik tőle. A pornónézés a fiúk körében bizonyítottan csökkenti a nemierőszak-áldozatokkal szembeni empátiát, és károsítja az intimitásra való képességüket. 2015-ben a legkeresettebb szó a Pornhubon a „teen” volt. Az Egyesült Államokban az 1996-os Prevention of Child Pornography Act tiltja a kiskorú személyek szerepeltetését és előírja, hogy szigorúan dokumentálni kell a szereplők életkorát. Eredetileg a kiskorúnak látszó személyek szerepeltetését is tiltotta, azonban a magát "Free Speech Coalition"-nek nevező pornólobbi megtámadta a bíróságon ezt a gyermekvédelmi törvényt azzal az indokkal, hogy a szólásszabadságot korlátozza. Nyertek, így teljesen legális emiatt 18 éven alulinak látszó pornóipari áldozatokat bemutatni. A gyártók előszeretettel jönnek Kelet-Európába forgatni, mert itt találnak számos szegénységben élő fehér fiatal nőt, és (ahogy Magyarországon sem) semmiféle szabályozás nem rögzíti a forgatás során nekik járó jogokat.

A pedagógusok szívesen fogadták az iskolákban a felvilágosító programot, mert nagyon jól látják a pornó káros hatásait. Tisztában vannak a problémával, amit az is jelez, hogy az első, brainstroming jellegű gyakorlatnál a „szex” szóról a gyerekek nagy számban asszociáltak pornóval kapcsolatos kifejezésekre. Ami a legelkeserítőbb: a tizenéves lányoknak olyan képük van a szexről, miszerint az a behatolással kezdődik és a férfi ejakulációjával végződik. A mélytorok, az anális szex és a sperma lenyelése „alap” elvárásként nehezedik rájuk, ellenben a csikló vagy a női orgazmus a szexuális aktusaik során alig kap szerepet. (Ennek kapcsán érdemes elolvasni Rédai Dorottya „Gender dichotómia a szexuális öröm diskurzusaiban” c. tanulmányát is a 2015/1. Socio.hu-ban – A. R.) A gyerekek internalizálták a nemi sztereotípiákat (pl. azt is, hogy a nőt kizárólag a külseje, a „dughatósága” alapján ítélnek meg), ugyanakkor nyitottak a program során hallottakra, a kritikus gondolkodásra, az egyenlőség eszméjére.

További információ a pornó káros hatásairól a Culture Reframed oldalon található. 

(Update: a beszámoló ezen részét az előadó visszajelzésének megfelelően néhány helyen utólag pontosítottuk.)

***

Urszula Nowakowska jogász, a varsói Nőjogi Központ munkatársa – aki a nyolcvanas években kezdte a nőjogi aktivizmust – a nők reprodukciós joga körüli lengyel harcokról tartott előadást.

ursula_n.jpg

1932-ig az abortusz kivétel nélkül tiltott volt Lengyelországban. Az új Btk. szerint engedélyezték akkor, ha a terhes nő élete vagy egészsége veszélyben forog, vagy – Európában elsőként abban az esetben is – ha a fogantatás nemi erőszak eredménye. Leszámítva a II. vh. alatti német megszállás időszakát, 1956-ig ez a szabályozás volt érvényben. 1956-ban a Szejm felvette az engedélyezés feltételei közé a szociális indokot, a nehéz életkörülményeket is. Az ötvenes évek végén ezt még nagyon szigorúan ellenőrizték, a hatvanas, hetvenes években azonban gyakorlatilag szabad volt az abortusz az országban – olyannyira, hogy még külföldről is utaztak ide nők elvégeztetni a beavatkozást. Azonban, és ebből a szempontból hasonló a helyzet a magyarhoz, a fogamzásgátlás ebben az időszakban is nehezen volt elérhető, és a szexuális felvilágosítás sem volt jellemző.  

Az utolsó kommunista kormány is be akarta tiltani az abortuszt, de végül a rendszerváltás után, 1990. ápr. 30-án sikerült azt szigorítani, az országban extrém befolyással bíró katolikus egyházzal kötött kompromisszum eredményeképpen. (A „demokratikus berendezkedés” első dolga volt a nők jogfosztása – akárcsak Magyarországon!)  1993-ban az engedélyezés feltételei közül teljes egészében kivették a szociális indokokat, és betiltották a beavatkozás elvégzését magánklinikákon. Azóta több kísérlet történt ellenzékiek részéről a törvény enyhítésére, de pl. 1994-ben a köztársasági elnök nem írta alá, 1996-ban pedig az Alkotmánybíróság határozott úgy, hogy az abortusz liberalizációja alkotmányellenes.

Jelenleg elvileg három esetben hozzáférhető Lengyelországban az abortusz: 1. ha a fogantatás nemi erőszak következménye, 2. ha a nő élete veszélyben forog, 3. ha a magzat súlyosan deformált. A valóság azonban az, hogy még ezen feltételek megléte esetén is szinte lehetetlen abortuszhoz jutni, az orvosok vonakodnak engedélyt kiadni, eltitkolják a vizsgálatok alkalmával látott magzati deformitást, mert nem akarják vállalni annak kockázatát, hogy valaki megkérdőjelezze a döntésüket. A szabályozásnak nem része az orvosok felelősségre vonása abban az esetben, ha indokolt esetben megtagadják az engedély kiadását. 

A lengyel nőmozgalom csekély eredménye, hogy a teljes tiltást többszöri nekifutásra sem sikerült bevezetni – legutóbb 2016 októberében sem. (Ekkor volt a híres Fekete Hétfő tüntetés.) A kormányzó Jog és Igazságosság Pártja (!) azonban nem ijedt meg túl tartósan. Most lopakodva, lépésenként igyekeznek elérni céljukat: a teljes tiltást, és legutóbbi beadványukban a magzat súlyos deformálódását, valamint a terhes nő egészségének veszélyeztetését igyekeznek kiiktatni az engedélyezés indokai közül. A lengyel katolikus egyház széles körben kampányol a fogamzásgátlás és az iskolai szexuális felvilágosítás ellen is – az emberek hozzáállása ugyanakkor változóban van, és egyre kevésbé fogékonyak e fundamentalista nézetekre.      

A témában mindenképpen elolvasandó a Lengyel Szövetség a Nőkért és a Családtervezésért „Maga a pokol – lengyel nők történetei az abortuszról” c. kiadványa.

 

 

(Folytatás itt.)

A bejegyzés trackback címe:

http://szabadnem.blog.hu/api/trackback/id/tr5213332921

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.