„Minél közelebb mégy hozzá, annál jobban megérted.”

Szabadnem

Gender, dinoszauruszok, átfektetés és Trump

2017. június 20. - T. B.

 

Mi is az az átfektetés? És mi köze van Trumphoz meg az olajszörnyekhez? Tudósítónk Londonból jelentkezik, ahol dínókról és genderről beszélgetett egy átfektetés-aktivistával.

 

 

Tudjátok-e, mi az az átfektetés? Nem, nem az egyik ágyról a másikra fektetésre gondolok. Hanem arra, ha valaki a befektetéseit kivonja valahonnan, és máshova fekteti át.

 

Hogy őszinte legyek, először kifektetésnek akartam magyarítani az angol divestment szót, mivel az investment (=befektetés) ellentétét jelenti. De meggyőztek, hogy a kifektetésnek túl sok köze van a boxhoz. Úgyhogy maradjunk az átfektetésnél.

 

A hírek szerint az Egyesült Államok kilép a párizsi klímamegállapodásból, mivel Trump úgy hiszi, nincs is éghajlatváltozás. Na de hogy jön ez az átfektetéshez? (És a genderhez? És a dinoszauruszokhoz? – Mindjárt, mindjárt.)

 

Hozzánk ugyan csak távoli zajként jutott el eddig, de létezik olyan, hogy Átfektetés Mozgalom. Ők azért tevékenykednek, hogy minél több vállalat vonja ki a befektetéseit a fosszilis energiahordozókból. so66.jpeg

 

A fosszilis energiahordozók (szén, olaj, gáz) akkoriban keletkeztek és halmozódtak föl a föld alatt, amikor még dinoszauruszok rohangáltak a Föld felszínén. Innen ered a nevük is. (A "fosszilis" szó jelentése: az őskorban keletkezett állati vagy növényi maradvány.)

A képen lévő felirat magyar fordítása:
"A fosszilis energiahordozók annyira i.e. 66 000 000!"

 

Hogy ez miért fontos? Ha valamibe a befektetők nem fektetnek többé pénzt, akkor az a terület nem fog tovább fejlődni. Tehát ha a részvényesek mostantól az olajfúrás helyett a naperőmű-építésekbe fektetnék be a pénzüket (és onnan remélnének profitot), akkor az emberiségnek hirtelen sokkal több esélye lenne a klímaváltozás elleni harcban…

 

Hát ezért fontos átfektetni.

 

Kivonni a befektetéseket az olajból, szénből. És helyettük a napba, szélbe fektetni.

 

 

***

 

 

Van nekem egy barátom Londonban. A múlt hét végén találkoztunk, hogy megnézzük együtt a londoni Természettudományi Múzeumot, és hogy közben beszélgessünk erről-arról. Hogy, hogy nem, hamar az aktivizmusra terelődik a szó.

 

Egyenként kerestük föl a képviselőinket – meséli a barátom, ahogy a világ legnagyobb és legépebb dínócsontvázai között sétálunk. – Leültünk velük, és elmondtuk: nagyon aggaszt, hogy az önkormányzat a megtakarításait nem tiszta befektetésekben tartja. A mi jövőnket és a gyerekeink jövőjét teszik ezzel tönkre.

 

Ez a barátom az Átfektetés Mozgalom tagja. Ők voltak azok, akik néhány hónapja elérték, hogy a londoni Hackney kerület önkormányzata kivonja a nyugdíjalapok 50%-át a fosszilis energiára épülő részvényekből.

 

És hallgattak rátok a képviselők? – kérdezem elhűlve. A magyar politikai életet rendszeresen követő fiatal állampolgárként megdöbbent, hogy a képviselők felkeresésének pofonegyszerű taktikája működhet.trex.gif

 

Nem mindig – feleli barátom nevetve. Megcsodáljuk az Iguanodon nevű dínó hatalmas hüvelykujjtüskéjét, melyet ez a harcos (de egyébként vegetáriánus) dínó a ragadozók elleni védekezésre használt. – De felkerestük őket újra és újra. Vittünk tanulmányokat, tudományos kutatásokat is. Aláírásokat gyűjtöttünk és adtunk át nekik. Még tüntetést is szerveztünk a városháza elé!

 

Az akcióról készült képeket persze én is láttam a barátom facebookfalán. Egy felfújható olajszörnyet üldöztek el a kerületből színpadiasan pirosba és feketébe öltözött, fiatal aktivisták. A performansz azt üzente: választott vezetőink vegyék komolyan a klímaváltozás általi fenyegetéseket! Biztosítsanak élhető és tiszta jövőt minden londoni lakosnak azzal, hogy nem támogatják tovább a fosszilis energiahordozók elégetését.

 

És a kampány sikeres volt – mondom magam elé elképedten, emésztgetve nemcsak azt a hírt, hogy az Iguanodont egy nő fedezte fel (Mary Ann Mantell), de a köztudat mai napig férjének tulajdonítja az eredményt, hanem azt is, hogy egy pár tucat fiatal aktivistából álló közösség politikai kampánya akár sikeres is lehet…

 

Az aktivista csoport magja még az egyetemen ismerkedett össze. Az egyetemisták politikai aktivizmusának amúgy is szép hagyományai vannak Angliában. Nem véletlen, hogy az angol egyetemek egynegyede már teljesen átfektetett.

 

Sokat dolgoztunk rajta, de sikeres volt, igen. Igaz, hogy az önkormányzat most még csak 50% átfektetésére tett ígéretet – magyarázza barátom, miközben elhagyjuk az Iguanodon csontvázát, és közeledünk a T-Rex felé.

 

A cél persze a 100%, ugye? – kérdezem.

 

Igen. Teljesen abba kell hagyni a fosszilis energiahordozók használatát. Ha elégetjük az olajat, gázt, szenet, a légkörbe kerülő széndioxid üvegházhatást okoz. Emiatt változik az éghajlatunk. Minél többet égetünk el, annál rosszabb lesz a helyzet.

 

Az életnagyságú, félelmetesen mozgó-morgó T-Rex előtt borzongva hozzáteszi:

 

A dínómaradványok és fosszíliák a múzeumba valók. Vagy a föld alá, ahol eddig is voltak.

 

 

***

 

 

Az Átfektetés Mozgalom kertelés nélkül kimondja, kik az éghajlatváltozás elsőszámú felelősei: az olajcégek, akik a saját profitjuk érdekében mindannyiunk jövőjét föláldozzák.

 

Egyébként nem is teljesen alaptalan ezeket a cégeket kikiáltani közös ellenségünknek. A valóság nyilvánvalóan bonyolultabb ennél, de egy politikai kampány általában akkor lesz sikeres, ha egyszerű üzeneteket tud megfogalmazni és közvetíteni.

olajszorny.jpg

A londoni aktivisták performansza, melyben egy olajszörnyet terítenek le. A felirat fordítása: Tisztítsuk meg az önkormányzatot! Le a fosszilis energiahordozókkal!

 

Jó esetben az üzenetek mögött valódi tények állnak, melyek igazáról a kampány lebonyolítói képesek érvelési hibák nélkül meggyőzni az embereket. Számomra itt a nagy különbség a propaganda és a sikeres politikai kampány között.

 

Márpedig ha meg akarjuk állítani a széndioxid-kibocsátást itt és most, akkor olyan kampányokra van szükségünk, amik már rövid távon is sikeresek.

 

A zöld mozgalom elég sokáig azt üzente, spóroljunk az energiával: kapcsoljuk le a villanyt, járjunk biciklivel, legyünk vegetáriánusok. Nos, ezek mind fontos, apró lépések, amiket mindenki megvalósíthat a saját életében.

 

De ez az üzenet hosszútávon hatástalan maradt. Az volt a mögöttes tartalma ugyanis, hogy „te vagy a felelős az éghajlatváltozásért”. Márpedig – eltekintve az emberek egy kis csoportjától, akik társadalmilag érzékenyek és politikailag aktívak – a legtöbben nem szeretik ezt a felelősséget magukra vállalni.

 

Ez egyébként teljesen érthető is. foldorajavillanykorte.jpg

Vegyük észre ugyanis, hogy a „kapcsold le a villanyt” kampányok közepette az valahogy ritkán merült fel célként, hogy nem kéne több luxushotelt építeni. Hogy meg kéne szakítani a függést az olajkitermelő országoktól és vállalatoktól. Vagy hogy újra kéne gondolni a szabadkereskedelmi egyezményeket, melyek extra jogokat adnak a nemzetközi cégek gazdasági érdekeinek – az emberek és a környezet védelme helyett. De nem, ezek a drasztikus megoldások sokáig nemigen kerültek szóba.

 

Mari néni használjon drágább, környezetkímélőbb mosószert, de a Shell ne hagyjon föl a sarkvidéki olajfúrásokkal.

 

Ám az emberek nem szeretnek önmagukra mint gonosz ellenségre gondolni. Nem érdemes tehát az emberek bűntudatára mozgalmat építeni.

Az Átfektetés Mozgalom tehát azt javasolja, hogy az egyes emberek hibáztatása helyett inkább mutassunk rá az igazi felelősökre. Azokra a kapitalista nagyvállalatokra, akik a fosszilis energiahordozók kitermeléséből és elégetéséből szerzik a profitjukat. Ők az elsődleges felelősei az éghajlatváltozásnak. És ők zsebelik be a legnagyobb anyagi hasznot is belőle. Kérjük számon őket, fordítsuk az emberek haragját ellenük.

 

És ez a stratégia, úgy tűnik, működőképesebb, mint a „kapcsold le a villanyt” kampányok voltak.

 

 

***

 

 

Később aztán a barátommal egy pubban ücsörgünk és cidert szürcsölgetünk, hogy kipihenjük a múzeumot. Itt szóba kerül a saját aktivizmusom is. Elmesélem, hogy mi Magyarországon épp a metszetszemléletű jogvédelem terjesztésén dolgozunk, mely magában egyesíti a nemi, etnikai, vallási és vagyoni alapon elnyomott csoportok támogatását, de persze komoly hangsúlyt fektet a környezetvédelemre és a rendszerkritikára is.

 

A metszetszemlélet a barátom számára nem újdonság: az intersectionality ötlete az angliai társadalmi mozgalmakban régóta alapvetés. Azonban ő sincs tisztában minden részlettel.

 

Figyelj, most akkor hogy is van ez a gender-dolog? – kérdezi. – Ha én teljesen, metszetszemléletűen píszí akarok lenni, akkor mostantól nem mondhatom magamra, hogy férfi vagyok? – Hangjában őszinte aggodalom cseng, de tudom, hogy csak a helyes utat keresi ebben is.

 

Én meghökkenve nézek rá. Ennyire nem egyértelmű, amit a metszetszemlélet a gender egyenlőség témájában kommunikál az emberek felé? Úgy tűnik, még a legprogresszívebb aktivisták számára is elkél néha a magyarázat.

 

Jaj, dehogy! – válaszolom nevetve. – Ilyet soha senki nem mondott! Tök oké, ha neked a nemi identitásod és a biológiai nemed is férfi. Örülj neki, hogy nincs ezzel gondod!

 

Barátom szemmel láthatóan megnyugszik, fellélegzik.

 

Csak hát a helyzet az – folytatom magyarázatképpen –, hogy vannak olyan emberek, akik nem illenek bele a két kategória egyikébe sem. Akik sem férfiak, sem nők nem igazán tudnak lenni. Ha egy ilyen emberrel találkozol, akkor megtisztelheted őt azzal, hogy a nyelvtanilag semleges „they” névmást használod rá, nem pedig a „he” vagy „she” névmást. Neked tulajdonképpen nem áll semmiből, de számára hatalmas gesztust jelent majd, figyeld meg!

 

Ühüm, értem – bólogat barátom. – Tulajdonképpen értelmes elvárás, hogy ne kényszerítsünk rá az emberekre olyan identitásokat, amikkel nem tudnak vagy nem akarnak azonosulni.

 

Igen, én is így gondolom.

 

– Te amúgy is szeretsz a társadalmi nemi szerepek kérdéséről gondolkodni, nem igaz? – kérdezi derülten.

 

– Persze! Szerintem nagyon hasznos megvizsgálni, milyen sok fölösleges, idejétmúlt elvárást állít elénk a hagyományos nemi rend. Legyünk akármilyen neműek is. De míg az élet más területein gyakran feltesszük a kérdést: miért?, a gender tekintetében a legtöbb ember kérdés nélkül követi az elvárásokat. Engem nagyon érdekel, mi lehet emögött. Mind lélektanilag, mind történelmileg, mind politikailag.

 

– Hát az tény, hogy a férfi-nő kettősségbe nem illeszkedő emberek nagy kihívást jelentenek a hagyományos nemi rendnek... – mondja barátom töprengve. Kis hallgatás után így folytatja: – De ha már a metszetszemléletnél tartunk: gondolod, hogy lehetséges az összefogás velük? Mármint, össze tud-e fogni az LMBTQ-aktivista a környezetvédővel? Vagy a minimálbér-emelésért tüntető a feministával?

 

Jó kérdés. Az ideális persze az lenne, nyilván, ha a hátrányos helyzetű csoportok egymás érdekében is kiállnának. Elvégre ugyanaz ellen a rendszer ellen küzdenek. Az összefogás első lépése az lehet, hogy az egyes csoportok tudjanak egymásról, tanuljanak egymástól és motiválódjanak egymás sikere által is.

 

Igen, mindenképpen tanulnunk kéne egymástól – vélekedik barátom. – Én például hiányolom, hogy a sikeres kampányok módszereit az aktivisták leírják és terjesszék. Hogy aztán mások is utánozhassák őket.

 

– Ezt most úgy mondod, mitha ti leírtátok volna a módszereiteket...

 

– Jogos – nevet fel barátom. – Ebben még nekünk is sokat kell fejlődni.

 

Erről jut eszembe, mondd csak, mi a legfontosabb dolog, amire az Átfektetés Mozgalomban végzett munkád során rájöttél?

 

Elgondolkozik.

 

Az, milyen sokat számít, hogy értékeljük és megünnepeljük a részeredményeket is, mint fontos sikereket. Ránk fér a boldogság, az elégedettség, a gratuláció.trump.jpg

 

És mit mondanál azoknak az embereknek, akik tagadják, hogy lenne éghajlatváltozás? Akik egyetértenek Trumppal?

 

Azt, hogy megértem őket. Nem értek velük egyet, de megértem őket.

 

Hogyhogy?

 

Tény, hogy ha tényleg van klímaváltozás, a teljes gazdasági berendezkedésünket meg kell változtatnunk. Az életformánkat is meg kell változtatnunk. Már ha azt akarjuk, hogy a gyerekeink és unokáink ezen a bolygón tudjanak élni, ugyebár. Ezzel szembenézni, erre vállalkozni hatalmas kihívás lelkileg mindenkinek. Nem csodákozom, hogy sokan vannak, akik megfutamodnak ez elől. Tényleg rohadt félelmetes belegondolni.

 

Rohadt félelmetes.

De szerintem még mindig jobb félni, felkészülni és megpróbálni valamit tenni, mint a homokba dugni a fejünket és meggyőzni magunkat, hogy nincs baj. Túl nagy a tét ahhoz, hogy ilyen felelőtlenül viselkedjünk.

 

Ha a végén mégis kiderülne, hogy kamu volt az egész, akkor is legalább tettünk valamit egy jobb, egyenlőbb, élhetőbb világért.

 

 

 

 

 

További olvasnivaló:

 

Metszetszemlélet – Mi kell egy igazi rendszerváltáshoz?

 

Fordulóponthoz értünk: a napenergia már jobban megéri, mint a fosszilis

 

A nemek egyenlőségének ökológiája felé

 

Környezeti válság: az egyházaknál a megoldás kulcsa?

 

Ez megváltoztat mindent: az éghajlat és a kapitalizmus

 

Angolul:

 

Naomi Klein: This Changes Everything. Capitalism vs. the Climate (book)

 

What is Eco-Feminism?

 

War gaming the climate: How global warming could trigger nationalism

 

Why climate change is a justice issue

 

 

 

Moderálási alapelvek: fenntartjuk a jogot, hogy a gyűlöletkeltő, rasszista, -fób, tutimegmondó/kioktató & a témába nem illő kommenteket kimoderáljuk.

A bejegyzés trackback címe:

http://szabadnem.blog.hu/api/trackback/id/tr7912571931

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.